Vágólapra másolva!

Legközelebb a Déli-sarkot hódítják meg

2001. augusztus 29. 16:44

Tarjányi István: "Sokszor a fizikai terheléstől az agyunkba nem jutott vér."

- Milyen volt Grönland?

- Mennek még vissza?

- Mi volt a legfélelmetesebb kalandjuk?
- Talán a hómocsár. Egész nap - 6-20 kilométeren keresztül - térdig érő jeges vízben, egyetlenegy négyzetméter sátorhely nincs. Egészen pontosan a víz van alul, egy kicsit följebb egy hókásaszerű anyag, annak a tetején jégszerű anyag, amelyik első, második, ötödik, nyolcadik, de rendszerint minden lépésnél síléccel együtt beszakad.
- Nevéből adódóan a jég alatt lévő anyagok hőmérséklete 0-0,5 fok között van, elképzelhetjük, hogy egész napos gyaloglás vagy beszakadozás micsoda hihetetlen élményszámba menő sportesemény. :)
- Egy hónap után így már a lábmosás nem volt probléma. :)))
- Rémálmaink közé tartozik még a reggeli felkelés. Kinek mi volt a rém a reggeli felkelésben?
- Hogy megint titeket látlak. :)) (Kiss Csaba)
- Csabikám, nekem is, csak az a baj, hogy úgy. ;) (Kollár Lajos)
- Én inkább a jobbat mondtam volna a reggeli felkelésre. Próbáltam élvezni a fenséges magányt és a forró kakaót, s igazából annak örültem reggel, hogy megint fogunk haladni 10-20 km-t. Napközben azért sokszor helyet kellett cserélni, mert néha annyira unalmas volt, hogy menetközben elaludtunk. (Tarjányi István)
- Na ugye! Most mondja valaki, hogy nem volt igazam! Ennyi racionalitás, éleslátás és tervszerűség hallatán! (Kollár Lajos)
- Azonkívül mondjuk fárasztó volt, hogy az éjszakai menetek után a délutáni tűző nap lehetetlenné tette az alvást a -30 fokra felkészített hálózsákokban, s így egész hónapban csak napi 4-5 órát tudtunk aludni. Már aki.:) (Tarjányi István)

- Hiányzik onnan valami? Vagy örülnek, hogy itthon vannak?
- Szívesen visszamennénk, mert itthon megint dolgozni kell. (Kiss Csaba)

- Mi a "rendes" foglalkozásuk?
- Fűtésszerelő vagyok, Lajos ügyelő az Új Színházban, Pisti pedig számítógépes mérnök. (Kiss Csaba)

- Mit ettek Grönlandon?
- A kefét - hol túl meleg volt, hol túl hideg. :) Komolyra fordítva a szót, reggelire 10 db keksz, margarin, forró kakaó, darabka szalámi, 10 dkg rendes müzli. Ebédre, ami hajnalban volt: magvak, aszalt gyümölcs. Vacsorára, ami délben volt (forró leves) Ez volt a főzős menü, és rendszerint travellöncs (dehidratizált úti étel, amihez forró vizet kell önteni, és mindnek ugyanolyan íze van. 5-6 perc múlva kiváló Stroganoff bélszín, indiai jércemell fehér rizzsel, ananászos csirke, magyaros marha paprikaszósszal lett belőle). És rengeteg füstölt húst, kolbászt, szalámit ettünk kenyér nélkül, be- és levezetőnek kávé, kakaó s különböző üdítőitalok porból. Fontos szempont volt a súlyra való tekintettel, hogy az ételek lehetőleg szárítottak legyenek, kevés csomagolóanyagot tartalmazzanak (tehát konzerv, üveges befőtt elfelejtve), és ezzel együtt is elegendő kalória álljon rendelkezésünkre.
- Természetesen megfelelő időben megfelelő mennyiségű multivitaminok..
- A szemetet egyébként magunkkal vittük - ez volt talán a világ legtisztább expedíciója. :)

Kiss Csaba: "Lajos felajánlotta, hogy beugrik a medve szájába."

- Mit csináltak volna, ha valamelyikük komolyan megbetegszik?

- Találkoztak jegesmedvével?
- Ebben az időszakban a sarkkör magasságában nagyon kevés medve van, mert nincs elég jégtábla, amire a fókák kiülnének. Isortoqtól 25 km-re láttak medvét a helybéliek, nekünk nem volt puskánk, így örültünk neki, hogy nem jöttek közelebb.
- Mindenesetre felkészültünk egy esetleges medvetámadásra - hárman egymás mellé állunk, és integetünk, kezünkben egy-egy jégcsákány. A medve úgyis egyszerre csak egy embert tud megenni, a másik kettő dühödten veri a medve fejét jégcsákánnyal, hátha meggondolja magát.
- A medvékre egyébként nem jellemző, hogy felmennének a jégsapkára síelni, ezért nem valószínű, hogy útközben talákoztunk volna velük.
- Én teljes biztonságban voltam, mert én voltam a legsoványabb - biztos nem engem választott volna. :)
Lajos felajánlotta, hogy beugrik a medve szájába önként. :) (Kiss Csaba)

- Az út alatt összebarátkoztak, vagy már elegük van egymásból? Magánéletben jó barátok?
- Az út előtt se nagyon. :) Kifárasztott bennünket az expedíció szervezése és az eszkimósztrájk. Úgyhogy fenn a jégen ezt a hagyományt követve húztuk a szánt, egymáshoz nem sokat beszéltünk, csak a legfontosabbakat - mi az ebéd, balra-e vagy jobbra.

- Az iszonyatos fizikai megterhelés ellenére maradt erejük, hogy a tájat is megcsodálják?
- Nem mindig. De azért általában élveztük, nagyon sok szép nap is volt. Főleg a naplementék, napkelték. A keleti meg a nyugati part érdekes volt, viszont a jégsapka teteje egyhangú, monoton.
- Így tudnám leírni: végy egy jó nagy fehér lavórt, tedd le a Hortobágy közepére, gyerekkori mesekönyveidből idézd vissza, hogyan kell hangyává változni, ülj a lavór közepébe, s nézz körül. Na ezt láttuk mi sokáig.
- Sokszor még ezt se. Napokon keresztül volt köd és hóesés, amikor egyáltalán semmit nem lehetett látni. Ettől mindig megjött a jókedvünk. :) Mindenesetre az igaz, hogy ködben nem lehet egyenesen menni.

- Terveznek a közeljövőben más, hasonló expedíciót?
- Igen, a Déli-sarkra, egy új útvonalon. (Kiss Csaba)

- Pszichikailag mennyire volt megterhelő az út?
- Az egyik legnagyobb megterhelés, hogy pszichikailag kell bírni a monotonitást, a ködöt, a nehéz szánt, a hómocsarat, a kollégákat. :)
- Néha sikerült teljesen kikapcsolni, úgyhogy még arról is megfeledkeztünk, hogy ott vagyunk (Kiss Csaba)
- Én rendszerint el szoktam feledkezni - hogy ott vagyok. (Kollár Lajos)
- Ilyenkor sokkal többet haladtunk, s gyorsabban telt az idő.
- Húztam, mint egy gép, mert ugyan rengeteg ideje van az embernek gondolkodni, de sokszor a fizikai terheléstől az agyunkba nem jutott vér. (Tarjányi István)

- Családjuk mit szólt ehhez az expedícióhoz?
- Ezt mind leírjuk? (Kollár Lajos)
- Örültek neki (Kiss Csaba)
- Büszkék voltak rám, a gyerekek velem akartak jönni, de sikerült őket lebeszélni:), a nejem egyedül azt sérelmezte, hogy igazából meg se lett kérdezve, hogy menjek vagy ne. Mindenesetre beígérte, hogy nevet változtat. (Tarjányi István)

Kollár Lajos: "A sörgyárak nem tettek semmit annak érdekében, hogy az ügy az instant sörpor felfedezése felé elmozduljon."

- Mikor gondolták, hogy az expedíciót kevesebb idő alatt tudják teljesíteni, mint ahogy tervezték?

- Barátnők, feleségek hogyan tűrik az ilyesfajta "kicsapongásokat", távolléteket?
- Ezt a kérdést úgy javaslom mindenkinek megoldani, hogy előtte nem kérdez, s így nem kap rá választ. :)

- Készítettek fotókat? És videofelvételt? Hol lehet majd őket megtekinteni?
- Igen, több száz kép készült, és készült egy film is, ugyanúgy ahogy a 97-es expedícióról. Ennek a filmnek az összeállítása Tóth Zsolt Marcell operatőr barátunk dolga lesz. Egyébként az út legelején három napig ő is velünk volt, elkísért a jég széléig.
- Gondolom, október közepe-vége felé már kész lesz, hogy hol, az attól függ, melyik tévécsatorna vásárolja meg. Ott látható is lesz reményeink szerint.
- Érdeklődő van rá jelenleg, de még lehet jelentkezni. :)

- El lehet árulni, hogy mennyi volt az expedíció költségvetése?
- Kb. 10 millió forint volt áfával együtt.
- Ez tulajdonképpen a szponzorok reklámköltségeit is magába foglalja.

- Hideg van Transzgrönlandon? :)
- Transzgrönland nincs, ez hasonló, mint a transzszibériai, tehát keresztül Grönlandon. Egyébként maximum +5, minimum -23, de akár -30 is lehet, még nyáron is.
- Mindenesetre nagyon szélsőségesen változik egy napon belül is. Ez külön megterhelés.

- Mi volt az első étel, amit ettek először itthon? Egy jó pörköltet vagy babgulyást? Gondolom, elegük volt már a műkajákból.
- Semmi műkaja nem volt, az előbb részleteztük az étlapot, csak abban különbözik a polgári menütől, hogy az tele van vízzel. A miénkhez pedig ott helyben olvasztottat kellett hozzáadni.
- Minden nap ugyanazt ettük szinte, nem volt túl nagy változatosság. Majdnem minden leves tyúkleves ízű, ezért itthon jólesett egy kis csipetkés bableves. (Tarjányi István)
- Ebből következett aztán, hogy az emésztésünkkel sem volt semmi baj, könnyen ráállt a megfelelő sínre, és mindennap ugyanazt kellett produkálni. (Kollár Lajos)
- Ami nagyon hiányzott, az a sör. Hiába küldtünk kiáltványokat, felhívásokat a magyarországi sörgyáraknak, nem érezték át a feladat nagyságát, s nem tettek semmit annak érdekében, hogy az ügy az instant sörpor felfedezése felé elmozduljon. (Kollár Lajos)
- Viszont ittunk alkoholmentes bort, amitől óvok mindenkit, ennyire pocsék löttyöt kevesen csinálnak a világon. (Tarjányi István)

- Milyen elismeréseket kaptak a teljesítményekért? Egyáltalán kaptak valamifélét?
- Magyarországon talán a labdarúgással lehetne e téren valamit keresni, egyéb és főleg extrém sportokkal nem valószínű, de nem is hiányzik. (Kollár Lajos)

- Amikor a sztrájk miatt haza kellett jönniük, nem voltak nagyon csalódottak? Esetleg megfordult a fejükben, hogy inkább itthon maradnak, egyfajta rossz jelnek felfogva a történteket?
- Nem, én úgy voltam vele, hogy ennyi szívás után ennél már csak jobb lehet. (Tarjányi István)

- A szponzorok által adott összeg feletti részt, gondolom, Önöknek kellett állni? Hogyan tudják ezeket az összegeket előteremteni?
- Nem álltunk semmit, szerencsére nullszaldósnak tűnik az ügylet. Tehát magánpénzünket nem kellett befektetni. Viszont keresni se kerestünk semmit.
- Megfelelő támogatásokat összeszedni legalább ugyanakkora teljesítmény, mint Grönland keresztülsíelése. Sok ötlet és leleményesség kell a sikerhez.
- A legfontosabb, hogy profinak tűnjön a vállalkozás. Nekünk kellett kitalálni, hogy ez a támogatóknak miért fogja megérni. Egyébként nem kaptunk volna egy vasat sem.
- A tervezett film és az előző expedíció nagy médiavisszhangja nagyon nagy segítség volt a támogatók megnyerésében.
- Egy picit jobban képben vagyok, mert ez az egész szervezés javarészt sokáig az én vállamon szundikált, úgy gondolom, és ezzel nem kicsinyítem az expedíció nehézségét, hogy azzal az energiával, amit a pénz megszerzésére illetve a szponzorok megnyerésére pazarol az ember, lehet, hogy talán háromszor át lehetne síelni ezt a távot valamelyik havas területen. (Kollár Lajos)

- Miért, nem nagyon akartak adakozni?
- Ez nem adakozás, ez egy üzleti vállalkozás - reklámot kapnak cserébe.
- Csak fel kell ismertetni velük, hogy mi az, ami megéri és hogyan éri meg. Ez egy külön szakma. Úgy láttuk, hogy némely szponzorjelöltnél ez a szaktudás alacsony fokon van.
- Számos megkeresésre gépies elutasítás volt a válasz, amikor a napnál is világosabb volt, hogy mi az, ami nekik nagyon megérné. Látva az egyébként is gyenge és silány reklámkínálatot a médiában.