Az ausztrál bajnoknő visszatér

"A malaysiai verseny nemcsak azért volt mérföldkő az életemben, mert győztem. Ha őszinte akarok lenni, sokkal jobban izgatott, hogy Natascha Badmannel vacsorázhatok. Nagyon sokra tartom" - emlékszik vissza Belinda Cheney triatlonista, aki az olimpiai távot "cserélte le" az ironmani kihívásra. "Fél évvel később pedig már alig tudtam rendesen járni, és térdtől lefelé nem éreztem a jobb lábam. Ami először a jobb oldalam legyengülésének tűnt, később részleges paralízissé, bénulássá vált" - vázolja helyzetét Cheney, aki hónapokig járt orvostól orvosig, de senki sem tudott biztosat mondani. A legtöbben azt tanácsolták, egyszerűen nyújtson többet, és járjon rendszeresen masszázsra.

"Igazán a brazíliai Ironman alatt kezdtem félni, hogy nagy a baj. Mintha tűket szúrtak volna a jobb oldalamba. Amikor leszálltam a kerékpárról, nem éreztem a jobb lábam. A futás alatt végig a sarok-lábujjhegy, sarok-lábujjhegy ütemre koncentráltam, így jutottam kilométerről kilométerre."

Miután Cheney visszatért Ausztráliába, ismét elment orvoshoz, aki széttárta karját, és csak annyit mondott: "Most végzett egy Ironman versenyen a hatodik helyen. Egyszerűen nem lehet semmi baja." De a brazil versenyt követő hónapban a helyzet rohamosan romlott. Cheney állandóan botladozott, és sokszor el is esett. "A munkahelyemen szó szerint látványosság voltam, ahogy bukdácsoltam. Minél inkább szórakoztató volt ez másoknak, annál inkább tudtam, valami komoly baj van."

A problémát egy elzáródott idegvezeték jelentette, amit minél előbb meg kellett műteni. Négy hónappal az első tünetek után és egy héttel a műtétet követően július végén Belinda Cheney már részlegesen érezte a lábát. "Tisztában vagyok vele, hogy ez csak a kezdete egy hosszadalmas rehabilitációnak, de már ez a kis javulás is nagyon nagy öröm." Az operáció zökkenőmentes volt, és az orvos azzal biztatta a bajnoknőt: októberben már rajthoz állhat az Ironman világkupán Hawaiiban.