Manapság asztalosként ismerik Spárta hősét

Évek óta nem hallani a sportág hazai reprezentánsáról, aki ugyan makacs térdsérülése miatt már nem áll rajthoz, de nevének hallatán a sportszeretők szíve igencsak megdobban. Hiányolják a székesfehérvári Rápolti Gyulát, aki a 80-as, 90-es években sikert sikerre halmozott. És bár eltűnt, abbahagyta az aktív sportot, azért ma, közel ötvenévesen is megpróbál sportszerű és fitt életmódot folytatni.

- Mikor kezdett el komolyabban foglalkozni a triatlonnal?
- Huszonhat évesen, 1980-ban munka mellett teljesen amatőrként. Bemelegítésként részt vettem a minden évben megrendezett IBUSZ maratoni futóversenyen, majd Gödöllőn a Duna-Super 200 km-es távon, valamint a Bécs-Budapest 330 km-es nemzetközi versenyen, ahol kilencedik lettem.

- Mekkora erőfeszítést jelentett a versenyekre való felkészülés?
- Sokszor csak napi négy órákat aludtam, mert a munkahelyemről nem engedtek el, és edzeni mindenképpen kellett. Leginkább anyagilag okozott gondot egy-egy verseny finanszírozása. Annak idején még nem láttak a szponzorok fantáziát a sportágban.

- Milyen stáb kísérte el például Mexikóba?
- 1992-ben a feleségem és Hortobágyi Ferenc barátom, edzőm jött velem. Itt sikerült a harmadik helyezést elérnem. Ez tízszeres távú triatlonverseny volt (38 km úszás, 1800 km kerékpár, 420 km futás).

- Melyik versenyre emlékszik vissza a legszívesebben?
- 1990-ben a legnagyobb álmom vált valóra, mert Görögországban elindulhattam az Athén-Spárta 250 km-es futóversenyen. A verseny díjaként a Spárta hőse megtisztelő címet vehettem át a helyi pópa hőssé avatási ceremóniája után. 1994 áprilisában a 200 km-es dél-marokkói sivatagi futóversenyen is rajthoz álltam. Nagy kínok közepette teljesítettem a távot. Ez a Dakar-rali marokkói útvonalát követte. Nekem azonban hiányzott a "légkondicionáló" a készletemből...

- Sokszor vállalt karitatív szerepet is, melyik volt a legemlékezetesebb?

- Miért hagytad abba az aktív sportolást?
- Háromszor operálták a térdemet, a nagyobb terhelést már nem bírja el. A futást azonban nem hagytam abba. Esténként a telekről mindig hazafutok a városba, de ezt inkább csak a kondim megtartása miatt csinálom. Mellette időnként focizok kispályán.

- Szűkebb hazájában mennyire ismerték el?
- Úgy gondolom, a legnagyobb megtiszteltetés akkor ért, amikor 1993. március 15-én átvehettem a Fejér megye díszpolgára címet. Sajnos ez az év nehéz volt számomra, mert sérüléseim miatt csak nézőként vehettem részt versenyeken.

- Családja mennyire tolerálta a szenvedélyét?
- Mindig maximálisan segítettek. Nélkülük, azt hiszem, nem érhettem volna el ilyen sikereket.

- Mivel telnek napjai manapság?
- Legtöbbet a telkemen vagyok, építem a házat, nevelem az állataimat. Mellette asztalosmunkákat vállalok. Manapság már ezermesterként ismernek...

Korábban:

• Kéttusa "első próbázóknak" is
• Marad a triatlon az olimpia műsorán
• Tizennyolc sportág harcol az olimpiai részvételért