Zsíroskenyér-túra Dobogókőn

Dobogókő, a Visegrádi-hegység 699 méter magasan fekvő települése turistaközpontként ismert. Az ország egyik legszebb tája nemcsak jó levegőjéről híres, de a megszállottak szakrális helyként tisztelik. Az ezoterikusok szerint a Föld szíve dobog ezen a helyen, a szakrális hagyományok tisztelői ősi magyar helyként tartják számon. Ami biztos: különös élmény ott kirándulni, főleg amióta ismét felújították a turistajelzéseket.

Másfél esztendeje még arról panaszkodhattunk egyik túránk, a Rám-szakadék bemutatása kapcsán, hogy Dobogókő és Dömös között akadnak problémák a jelzésekkel. Talán írásunk is közrejátszott abban, hogy az elmúlt időszakban pozitív előrelépés történt ez ügyben, persze nem ennek ellenőrzésére vágtunk neki ismét a Visegrádi-hegység csúcsának.

Ugyan a hét végén már akadtak talaj menti fagyok, a szikrázó napsütés és a meglepően tiszta levegő rengeteg kirándulót csábított a szabadba. Dobogókő parkolója kora délelőtt megtelt, a kilátóhoz alig lehetett odaférni.

Utunkat egy közeli büfében kezdtük és zártuk - aki járt már Dobogókőn, tudja, forralt bor és zsíros kenyér ügyében a legjobb helyen van az ember fia. Szolid kulináris élvezet után úgy döntöttünk, ezúttal egy kisebb, 5-6 kilométeres túrát választunk egy kevésbé népszerű úton.

Dobogókőről számtalan ösvény indul, behálózva a Pilist és a Visegrádi-hegységet, a legnépszerűbb természetesen a Rám-szakadék, a Prédikálószék vagy a Zsivány-sziklák felé vezető út. A kilátónál - ahonnan a tiszta időben Szobig és Visegrádig is el lehetett látni - vadonatúj jelzőtáblák mutatták az irányt, a megfelelő jelzéseket és a távolságokat.

Utunk északnyugat felé, a piros-sárga jelzés mentén vezetett, Dobogókő csúcsától pár száz méterre újabb kilátó várt bennünket. Ha két nevet kell megemlítenünk Dobogókő kapcsán, akkor az egyik Tirts Rezsőé. A hazai turistamozgalom egyik fő alakja 1866. június 6-án született Szélaknán. Az erdőtanácsos és szakíró készítette az első turistaútjelzést a Dobogókőre, a hegyre vezető Téry út mentén az ő emlékét őrzi a Rezső-kilátó (Tirts 1945. december 3-án halt meg).

A másik név Téry Ödöné, akinek emlékére külön tábla áll Dobogókő 699-es csúcsán s akiről az általunk választott piros jelzést is elnevezték. Téry 1856. július 4-én született a Torontál megyei Obéba településen, 1884-ben költözött Budapestre s vált a hazai turistamozgalom vezéregyéniségévé. 1877-ben már a Pilist és a Börzsönyt járta, tíz évvel később lassacskán kialakult körülötte egy állandó túrázó társaság. 1889 februárjában megindította a Turisták Lapját, 1891. szeptember 29-én megalakult az önálló Magyar Turista Egyesület, melynek ügyvezető alelnöke lett.

Mivel Dobogókőt különösen szerette, 1917. szeptember 11-én bekövetkezett halála után kedvenc tartózkodási helyén állítottak emléket a tiszteletére.

Külön érdekesség, hogy a közelben egy faragott kapu látható, egyik oldalán Buda, másikon Atilla (a hun vezér neve így szerepel a táblán) képmásával. Alatta az ismertetőszövegből kiderül, hogy ezt a művészi faragványt "Nimród nemzete, Atilla, Buda vérei, a táltos hagyaték őrzői" állították.

A Dobogókőről induló piros-sárga jelzés mintegy másfél kilométer után válik szét, az északi, sárga jelzés vezet a Rám-szakadékba, a piros Téry-út pedig a Szakó-hegy (570 m) irányában. Kis körutunkat errefelé folytatva elértük a Teréz-pihenőt, majd a Tost-sziklákat, onnan meredek ösvényen lehet lejjebb ereszkedni. Egy kis padnál természetes kilátónál gyönyörködhetünk a tájban (lombosodás után bizonyára rosszabb a kilátás), az egyik sziklán Hegyi Szent Bernát domborművét láthatjuk

A Szakó-nyeregbe érve zöld jelzés keresztezi utunkat, ezen jobbra, keleti irányba fordultunk, hogy a csodás, kis vízhozamú Júlia-forrás tövében egészen az Árpádvár (484 m) tövéig gyalogoljunk, ahol már emelkedőn haladva elérjük a sárga jelzést.

A Rám-szakadékot kihagyva ismét jobbra tartunk, s deres úton haladva visszamászunk a Jász-hegyre, s ismét elérve a piros jelzést visszatérünk Dobogókőre.

Az utat ajánljuk mindenkinek, aki szeret a szép tájban és kilátásban gyönyörködni, azt nem szabad elfeledni, hogy csúcsról indulva völgybe tartva a visszaút nehezebb, laza tempóval a fentebb vázolt útvonal három, három és fél órát is igénybe vehet. Dobogókőn viszont ismét vár a zsíros kenyér és a forralt bor...

Pincési László