Mary Woodbridge neve eddig teljesen ismeretlen volt a világ hegymászósportjában, de ez a helyzet gyökeresen megváltozik, amint tényleg elindul a tavaszra tervezett nagy expedícióra.
Az igencsak életerős alpinista a honlapon azt is közölte, hogy az előkészületek már teljes erővel folynak, beleértve szponzorok keresését is.
Az expedíció minden tekintetben különlegesnek, mondhatni egyedülállónak ígérkezik: a hölgy ugyanis szakítani akar a világ tetejének eddigi megközelítési módjával, vagyis azzal, hogy a hegymászók mintegy kitaposott úton, táborról tábora haladva közelítik meg a csúcsot. Ő az alaptáborból egyenest akar eljutni kutyájával a célhoz, amit egyszerűen azzal indokolt, hogy nem esete a táborozás.
Ezenkívül etikai okokból és "a szegény fickókkal" való együttérzésből le akar mondani a mások számára oly nélkülözhetetlen nepáli teherhordókról, a serpákról. Mint írta, az ennivalót ő egyedül is fel tudja vinni.
Nem akar oxigént sem vinni, annál is inkább, mert az ő "kis kedvence", Daisy számára - fájdalom - még nem létezik megfelelő oxigénmaszk.
Azt, hogy az ő korában miért néz szembe egy ekkora kihívással, azzal indokolta, hogy "az embernek mindig újabb és újabb célokat kell maga elé tűznie".
Mary Woodbridge szentül hisz vállalkozásának sikerében, és ennek érdekében séta közben naponta edz tacskójával együtt.