Óriási szám: 40 éves a Budapest Maraton

Vágólapra másolva!

A maratoni futás létezése óta nem mondható, hogy 40 év soknak számít, de a nagyvárosokban meghonosodott futófesztiválok között valóban nagyon soknak számít. Budapesten 2024 októberében már 40 éves évfordulója lesz a maratonfutásnak, ami hatalmas szám és Kocsis Árpád segítségével azt is megmutatjuk, mennyit változtak a viszonyok 1984 és 2024 között.

Október 12-én és 13-án jön az év legnagyobb szabadidős sportrendezvénye, a 39. SPAR Budapest Maraton Fesztivál. A kétnapos esemény minden évben a mozgás és a futás ünnepe, ám idén ez duplán is igaz lesz, hiszen éppen 40 éve, 1984-ben rendezték az első tömegmaratont Budapesten. 1984 tavaszán, 18 országból, mintegy 700-an vállalkoztak arra, hogy elindulnak a magyar főváros történetének első maratoni futóversenyén, amelyen amatőrök is rajthoz állhattak. A rajt és a cél a Népstadionnál volt, a résztvevőknek kétszer kellett végigfutniuk a városban kijelölt 21 kilométeres körpályán.

A maraton örök, minden más változik

„Negyven év azért hosszú idő. A városi tömegfutás, ami ugye a maratonra is jellemző, az az 1970-es években indult, akkor volt az első hullám New Yorkban, Berlinben, majd jöttek a kisebb európai és világfővárosokban a tömegfutások. Voltak kivételek, mint mondjuk Boston vagy Kassa, ahol már 100 éves is futottak maratont, de nem ez volt a jellemző. Budapest, főleg a környező országokat is nézve, a volt szocialista régiót is tekintve, nagyon hamar bekapcsolódott ebbe 1984-ben, hogy mást ne mondjunk, ugyanakkor, mint Bécs” – mondta Kocsis Árpád, a szervező Budapest Sportiroda ügyvezetője, aki azt is elmesélte, Budapest miért más helyszín, mint a nagy nyugati fővárosok.

A Budapest Maratonok történetének három igazán nehéz időszaka volt. 1994-ben és 1995-ben pénzhiány miatt elmaradt a verseny, 2006-ban az utcai tüntetések miatt két héttel el kellett halasztani, 2020-ban és 2021-ben pedig a koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag külföldi indulók nélkül zajlott és a korábbiak töredéke volt a résztvevők száma.

„A SPAR Budapest Maraton nem fókuszál a profikra. A versenyek többsége meghív, döntően afrikai gyors élfutókat azért, hogy minél jobb idővel nyerjék a versenyt. Rengeteg pénzt fizetnek azért atlétáknak, hogy náluk fussanak. Ugye Berlin ebben az egyik csúcs, a világcsúcsok döntő többsége hosszú évek óta Berlinben születik. Náluk ez egy teljesen természetes dolog. Nagyon sok kisebb verseny szintén próbálkozik ezzel és van néhány rendező város, amely ebbe nem száll be.

Budapesten ezt valljuk már gyakorlatilag a kezdetektől, hogy mi nem szeretnénk arra pénzt költeni, hogy jó maratonfutók jöjjenek ide, hogy minél jobb idők szülessenek. Azt, hogy világcsúcs körüli időt fussanak itt, azt mi nem tudjuk megfizetni, a magyar piac ezt nem tudja kitermelni. Amire mi költünk, és amiért Budapest egy számottevő tényező, az az, hogy minél több amatőr fusson.

A magyar piacon nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen Magyarország nem egy túl mozgásbarát ország. Erre mindenféle statisztikák vannak, hogy mennyire nem mozgunk, az Európai Unió egyik legkevesebbet mozgó országa vagyunk. A magyarokat is próbáljuk rábeszélni a futásra, egyre nagyobb sikerrel, és közben a külföld felé is erőteljesen nyitunk. A maratonra idén eddig 105 országból már több mint ötezer külföldi futó nevezett, akik azért repülnek Budapestre, hogy induljanak ezen a versenyen. A külföldi futókat és a kísérőiket nevezzük futóturistáknak, és mi erre fókuszálunk. Budapesten minden második egyéni maratoni futó az külföldi” – mondta el a verseny főszervezője, aki elárulta, hogy ebben annak van nagy szerepe, hogy komoly hagyománya van a versenynek és persze az, hogy Budapest gyönyörű. Az esemény a lágymányosi ELTE Campusztól indul és a célterület is ott van, a verseny pedig a Duna két oldalán zajlik. A maraton elmegy az Árpád-hídig a budai oldalon és a pesti oldalon, a Margitszigeten keresztül futva jön vissza a Szabadság hídon. A maraton befut az Andrássy útra és a Bajcsy Zsilinszky útra, tehát világörökségi helyszíneken mehetnek majd a futók, ami azért nem gyakori a világon.

Kocsis Árpád mindent tud a Budapest Maratonról
Fotó: mob.hu

„Nem akarunk és nem is tudunk New Yorkkal, Londonnal, Berlinnel, Tokióval versenyezni, de csinálunk egy nagyon jó, korrekt versenyt, ahol jól érzik magukat az indulók. Az útvonalunk, amely a város közepén, a Duna két partján megy, a világ egyik legszebb futó útvonala. Ezt nem mi mondjuk, hanem a rengeteg külföldi futó. Turisták sokasága jön minden nap Budapestre, hogy ezt a csodálatos dunai panorámát legalább egyszer megnézze. Ez teszi a fővárosunkat versenyképessé a világ turisztikai iparában. És mi itt futunk, ezt az egyediséget adjuk a futóknak. Sőt, ez a hazai vidéki futóknak is igazi élményt jelent.”

Kocsis Árpád azt is elmondta, a verseny nagyjából annyit változott az elmúlt 40 évben, mint az életünk, mintha egy kispolszkit hasonlítanánk össze egy mai modern autóval.

„Egy dolog nem változik, az, mi miatt a maraton még ma is, a virtuális-online világban is megmaradt a régi bűvkörében. Az a 42 195 méter, az nem változik. Bármilyen kütyüket akasztok magamra, bármilyen táplálék kiegészítőt szedek be,

akkor is nekem kell megtenni azt a körülbelül 45-50 ezer futólépést és ugyanúgy elfáradok benne, mint 1988-ban én az első budapesti maratonon, amit futottam. A táv és a küzdelem nem változott,

de azon kívül minden. Budapesten hétszázan indultak az első évben, most meg lesz hat és fél ezer futó az egyéni maratonon. Érdekesség, hogy sokkal több ember fut maratont, de sokkal lassabb a teljesítés ideje, ami azt jelenti, hogy nagyon sok az amatőr, akiknek az a boldogság, ha teljesítik a távot. Ők nem az órával versenyeznek, a távot akarják legyőzni. A maratonnak nem az ideje számít ma az embereknek, hanem a célba érkezés. Rengeteg technikai újdonság van. Az időmérés, az elő közvetítés, a futófelszerelés, a cipők, a ruházat, a vitaminok, az edzéstervek. És még egy óriási különbség van, hogy világmozgalom lett a futás. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a 21. század sportja. A városi folklór szerves része lett a városi futás, ezen belül a maraton. A London maraton 50 000 rajthelyére a világ összes országából 580 ezer ember jelentkezett idén, csak sorsolással lehet indulni és jön fel Kína és India is.”

Aki akarja, meg tudja csinálni

Kocsis Árpád valamilyen formában részt vett az eddigi összes budapesti maratonon, az első kettőn „még csak” újságolvasóként, majd a következő kettőn félmaratont futott, 1988-ban lefutotta a maratont, és 1989. január 1-től a Budapest Maraton marketing vezetője lett, 1994-től pedig versenyigazgató, szervezőként ez lesz a 35. maratonja.

„Nagyon sokan aktív futók még ma is az első 1984-es teljesítők közül, de a maratont már kevesen vállalják. Idén is indul viszont a 65 éves Lengyel László Ottó, akinek ez lesz a 35. budapesti célba érkezése. Ezzel ő a csúcstartó, ő indult el a legtöbbször. A maraton az átlagembernek az az utolsó lépcsőfok, amit még viszonylag elfogadható heti felkészülési idővel lehet teljesíteni és reális célkitűzés.

Egy átlagember egy-másfél éves felkészüléssel biztos célba tud érni.

Fontos a fejben való felkészülés, akarni kell. Egy kor után az ember már nem lesz gyorsabb, ezért a távot kezdi el növelni és akkor szépen eljut a félmaratonhoz, és onnan pedig eljuthat a maratonhoz, ha úgy érzi, ezt neki meg kell csinálnia. Ez egy óriási nagy próbatétel, kihívás az ember életében és egy nagyon komoly kihívás a szervezetnek. Aki megcsinálja, az nagyon büszke és boldog. Van egy mondás, hogy aki egy maratont le tud futni, az mindent meg tud csinálni az életben.”

Budapesten az amatőr futóké a főszerep
Fotó: Budapest Sportiroda

A SPAR Budapest Maraton 7 éve már egy kétnapos futófesztivál, ami Kocsis Árpád szerint világviszonylatban egy erős közepes méretű rendezvény, ami a létszámot illeti. „Nem sok verseny van a világon, ahol ötezer fölött van a maratoni indulók száma, de nálunk mellette van 30 kilométer, kitaláltuk a tíz kilométert, öt kilométert, minimaratont, maratonkát, lehet csapatban, váltóban futni a maratont, kitaláltuk a városi túrát. A covid előtt minden évben 30 ezernél több ember volt, aki futócipőt húzott és futott Budapest utcáin ebben a két napban. A covid válság után idén végre ismét nagyon közel leszünk a 30 000 nevezőhöz. Ez egy elképesztő szám, egy hétvégén, egy városban egy ilyen kis országban.

A lényeg, hogy mindenki mozogjon, mert ez a legfontosabb. A magyarok majdnem háromnegyede soha nem sportol, nem mozog, ami óriási baj. Egy ilyen kétnapos esemény tele van érdekes emberekkel, példamutató emberekkel, ez egy üzenet, amely felhívja a társadalom figyelmét, hogy itt az idő felállni a fotelból és elkezdeni a rendszeres mozgást.

Bár mindent megteszünk azért, hogy sokan nevezzenek a maratonra, de valljuk, hogy nem kell mindenkinek maratont vagy félmaratont futni, csak kezdje el, hetente háromszor gyalogolja körbe a háztömböt, nézze meg a települését, sétáljon, kocogjon, bringázzon, mozogjon valamennyit. Biztos vagyok benne, hogy az egész országunk egészségesebb, tettre készebb és mosolygósabb lenne, hogyha sokkal többet mozognánk.”