Múltidézés a First Union Centerben

A Testvéri Szeretet városának korántsem vendégszerető és kesztyűs kezű kemény legényei első öt meccsük közül hármat megnyertek, kettőt döntetlenre adtak, s öt játéknap után egyike voltak annak a két csapatnak (a másik hatalmas meglepetésre a Tampa Bay Lightning volt), amely még nem szenvedett vereséget. Ezek után aligha meglepő, hogy a deresedő hajú Philly-rajongók már a hetvenes évek derekának aranycsapatát, a Broad Street Bullies csúfnéven elhíresült, 1974-ben és 1975-ben Stanley Kupát nyerő alakulatot kezdik emlegetni. Igen, csúfnév, mert mindez szabad magyar fordításban annyit tesz: A Főutca Verőlegényei.

Természetesen Philadelphia széles főutcája a Broad Street, ahol az akkori jégcsarnok, a The Spectrum állt. Az 1967-ben alakult klub volt az első, amely az úgynevezett expansion team kategóriájából - tehát nem az NHL alapító egyesületei, az Original Six (Detroit Red Wings, Montreal Canadiens, Boston Bruins, New York Rangers, Toronto Maple Leafs, Chicago Blackhawks) közül - bajnoki címet, azaz Stanley-kupát tudott nyerni. Nem is egyet, mindjárt kettőt: '74-ben és '75-ben, sőt, 1976-ban is bejutott a nagydöntőbe, de ott alulmaradt a Guy Lafleur és Ken Dryden vezérelte Montreal Canadiensszel szemben.

Az 1973/1974-es nagy menetelés hőse kétségkívül egy lobogó sörényű, hatalmas termetű center, Bobby Clarke volt, az előző szezon MVP-je - manapság a klub elnöke és egyben igazgatója. Clarke, ez a cukorbeteg, ministránsfiú-külsejű hokis egy kicsit kilógott a sorból, annyiban feltétlenül, hogy társainál kevesebbet verekedett és többet játszott. Dave Schultznál, a rettegett "mészárosnál" feltétlenül többet, hiszen Schultz az alapszakaszban 348 percet, azaz meccsenként átlagosan majdnem öt percet töltött a büntetőpadon, az egész csapat pedig átlagosan húsz percet játszott csökkentett létszámmal, azaz egy kerek harmadot.

Clarke mellett a kapus Bernie Parent volt Fred Shero edző másik kulcsembere, miként a következő szezonban is, amikor a döntőben a Buffalo Sabrest verték 4-2-re. Clarke mellett Rick MacLeish ontotta a gólokat, pedig borzasztó nehéz dolga volt a Phillynek: ekkor élte fénykorát Bobby Orr és a Boston Bruins, ahol a zseniális hátvéd mellett Phil Esposito volt a másik megasztár. De hol van már a tavalyi hó? Már csak emlékfoszlányok villannak fel a csaknem harminc év előtti csodacsapatból. Igaz, 1998-ban újra nagydöntőt vívott az akkor Eric Lindros vezérelte Flyers, de a Detroit 4:0 arányban jobbnak bizonyult.