Visszavonul a Lakers egykori világbajnoka

Vlade Divac, minden idők egyik legsikeresebb európai kosárlabdázója bejelentette visszavonulását. A 37 éves, 215 centis, szerb-montenegrói (akkor még jugoszláv) center 18 évesen, az 1986-os madridi világbajnokságon robbant be a nemzetközi élvonalba, három év múlva kiszerződött az NBA-be, s ott 16 szezont húzott le a Los Angeles Lakers (1989-1996), a Charlotte Hornets (1996-1998), a Sacramento Kings (1998-1994), majd újból a Lakers (1994-1995) csapatánál. 1990-ben és 2002-ben világbajnoki címet szerzett a jugoszláv válogatottal.

Divac tavaly két évre szóló, 10,3 millió dolláros szerződést kötött első NBA-klubjával, a Lakersszel, ám annyira fáj az operált háta, hogy képtelen tovább játszani. "Nem akarom tolószékben tölteni a hátra lévő éveimet" - nyilatkozta a legendás kosaras.

Vlade Divac 1968. február 3-án született Prijepoljéban, s 12 évesen kezdett kosarazni. 1984-től pedig abba a - minden idők legjobbjának tartott - korosztályos válogatottjába került, amely négy éven át nem szenvedett vereséget hivatalos mérkőzésen. Ez a bizonyos jugoszláv aranygeneráció az 1987-es bormiói junior világbajnokságon ért a csúcsra, amelyet úgy nyert meg veretlenül, hogy közben kétszer is - a csoportmeccseken és a döntőben - is megverte, sőt, megalázta a Larry Brown dirigálta amerikai válogatottat. (110-95, illetve 86-76 volt az eredmény.), melyben Gary Payton, Larry Johnson és Stacey Augmon is játszott.

Nos, abban a csapatban olyan - szerb, horvát és bosnyák - világklasszisok játszottak Divac mellett, mint Toni Kukoc, Dino Radja, Predrag Danilovic, Szasa Djordjevic, Teo Alibegovic és Zarko Paspalj, a Larry Brownhoz hasonlóan legendás edző, Svetislav Pesic keze alatt.
Persze Divac már egy évvel korábban, 1986-ban híres - vagy hírhedt? - lett, a madridi világbajnokságon, amikor az elődöntőben Jugoszlávia a befejezés előtt 53 másodperccel még kilenc ponttal vezetett a Szovjetunió ellen, mégis alulmaradt. Hogyan? A 18 éves Divac két borzalmas hibája, labdavesztése következtében.

Aztán jöttek a sikerek: 1989, 1991 - Európa-bajnoki cím, 1990: világbajnoki aranyérem Argentínában. Ki hitte volna, hogy a jugó "aranygeneráció" az 1991-es római Eb dobogóján áll utoljára együtt? Jure Zdovc, a szlovén irányító az elődöntőben és a döntőben már nem is játszott, mert időközben szerb tankok rontottak Ljubljanára, s a hirtelenjében függetlenné vált haza nem engedte fiát játszani az elnyomók válogatottjában.

Következett az embargó - 1995-ig -, ám eközben Divac halmozta a sikereket az NBA-ben. 1991 - bajnoki döntő a Chicago Bulls ellen (4-1-es vereség). 1996-ban átszerződik Charlotte-ba, majd 1998-ban Sacramentóba, egy igazi szupercsapatba, amely azonban nem képes beváltani a hozzá fűzött reményeket. A visszatérés az európai porondra az 1995-ös athéni Európa-bajnokság, aranyérem a házigazdák legyőzősével, majd 1997-ben ismétlés (Divac nélkül).

A karrier csúcsa azonban alighanem a 2002-es indianapolisi világbajnokság. Győzelem az Egyesült Államok (NBA-játékosokból áll!) válogatottja, majd a döntőben - vitatott körülmények között - Argentina ellen. Divac a plávik vezére, a döntő után Pesic kapitánnyal - a legendás bormiói junior csapat mesterével ő nyilatkozik az interjúszobában a nemzetközi sajtónak.
A többi már csak levezetés. Most pedig a búcsú. Ezentúl családjának él - feleségével két édes gyermeküket, s a két, örökbe fogadott, koszovói, illetve boszniai árvát nevelik -, s edzősködni fog egy évet a Lakersnél, amíg gyermekei befejezik Los Angelesben az iskolát. Aztán végleg hazatér, Belgrádba, szeretett klubjához, a Partizanhoz.

Ch. Gáll András