A Pittsburgh Steelers 30-12-es győzelmével kiütötte a Miami Dolphinst az NFL rájátszásából, így a következő kőrben a Kansas City Chiefs vár a csapatra. A meccs egyik leglátványosabb, de egyben leginkább elgondolkodtató momentuma az volt, ahogy az oldalvonal mellett Bud Dupree beleszállt az irányító Matt Moore-ba. Ahogyan az Origo korábbi cikke is fogalmaz, rég ütöttek ki ilyen brutálisan NFL-irányítót:
Jól látszik, hogy Moore percekig azt sem tudta, hol van, és egy átlagember vélhetően még most is azon gondolkozna, Pittsburghben vagy Minneapolisban van-e. Azonban az irányító elméletileg átesett az NFL ilyenkor szokásos agyrázkódás-protokollján, és egy play múlva újra a pályán volt.
Ezt kétféleképpen lehet nézni. A régimódi felfogás az, hogy férfi a talpán, tökös, hogy visszatért azután, hogy átment rajta a mozdony, és ha nem ájult el, akadt fenn a szeme, vagy szédelgett, akkor mehet vissza játszani.
A másik nézőpont az egészséget helyezi előtérbe, és azt vallja, hogy egy ilyen eset után az volna a biztonságos, ha leülne szépen attól függetlenül, hogy pillanatnyilag úgy néz ki, jól van; nehogy komolyabb baja legyen.
Ráadásul az NFL azt hangoztatja, hogy neki a játékosok egészsége a legfontosabb.
A meccs után meg is kérdezték Moore-t az esetről, aki elmondta, szüksége volt egy kis időre, de a protokoll szerint jártak el, az orvos is megvizsgálta, ő is jobban érezte magát, ezért ment vissza. Az NFL mindenestre megvizsgálja, hogy valóban minden a protokoll szerint zajlott-e. Nem azt, hogy agyrázkódása volt-e, hanem hogy a szabályokat megfelelően alkalmazták-e.
Így rázkódik az agy
A közelmúltban a New York Times írt róla, illetve készített egy videót, ami kiválóan szemlélteti, mi történik az aggyal egy ilyen komoly ütközésnél (és látható benne egy egészséges és egy sérült agy metszete is).
Korábban azt gondolták, úgy mozog a koponyán belül, mint a tojássárgája a tojásban, sérüléseket okozva az agy külső részén és a szürkeállományban. Azonban, és ez a videón is jól látszik,
az igazi sérülést viszont az agy belső része, a fehérállomány szenvedi el a rostok húzódása és csavarodás következtében. Ételes hasonlattal élve: nem úgy rázkódik, mint a tojássárgája, hanem mint a Jell-O elnevezésű gyümölcszselé, amit egy tányérra teszünk, és jól megrázunk. Érdekesség, hogy a kutatások alapján az agyban bekövetkező sérüléseket nem is feltétlenül a hatalmas ütközések okozzák, hanem a sok kisebb összeadódva. Ezekből egy-egy játékos egész meccsen (és persze egész pályafutása során) rengeteget szenved el.