Ahhoz, hogy beleássuk magunkat az észak-amerikai profi jégkorongliga idei holtszezonjának történéseibe, vissza kell ugranunk az időben, egészen 2016. június 22-ig. Ekkor tartotta aktuális ülését a csapattulajdonosok testülete (Board of Governors), az NHL legfőbb döntéshozói szerve. Ilyen találkozóból több is szokott lenni, ezúttal azonban nem csak szabálymódosításokat hozott a bizottság.
Megszavazták, hogy a 2017-2018-as idénytől kezdve az NHL 31 csapatosra bővül, a legújabb franchise székhelye pedig Las Vegasban lesz.
Ilyenkor az a szokás, hogy az új csapat számára tartanak egy úgynevezett „expansion draftot", azaz válogathatnak a többi csapat játékosai közül, minden csapatból egy játékost választva. A többi azonban levédheti játékosait, az alábbiak szerint:
Nem kell levédeni azokat a játékosokat, akik újoncok, vagy nem szerepeltek bizonyos számú meccsen legalább.
A 30 csapatnak június közepéig kellett titkosan eljuttatnia a védett játékosokat tartalmazó listáját mind a Ligának, mind a Vegas Golden Knights (ez lett végül a nevük) vezetőségének. George McPhee, a nevadaiak szakmai igazgatója pedig nem tétlenkedett, kihasználta a helyzetet és elkezdte „zsarolni" a többi csapatvezetőt. Ugyanis sok csapat bajlódott azzal, hogy a fentebb bemutatott opciók szerint levédje legjobb játékosait, de több olyan hokis is védtelen maradt, akire egyébként számítana a csapata.
Így hát elkezdték „megvesztegetni" McPhee-t: alkukat kötöttek vele, hogy ne vigyen el bizonyos játékosokat, cserébe értékes választási jogokat, vagy ígéretes fiatal játékosokat adtak neki.
Így történhetett meg például az, hogy olyan fiatal tehetségek is Vegasban kötöttek ki, mint Shea Theodore, vagy Alex Tuch. Theodore-t az Anaheim Ducks azért tudta feláldozni, mert így is a liga egyik legmélyebb védelmével rendelkeznek, de sem Sami Vatanent, sem Josh Mansont nem tudták levédeni, és a Golden Knights minden bizonnyal közülük vitt volna valakit, ezt viszont megelőzte Bob Murray, a Kacsák szakmai vezetője. Tuchot a Minnesota Wild áldozta fel annak érdekében, hogy ne veszítse el Matt Dumbát, vagy Marco Scandellát.
Sőt, hogy a helyzeten csavarjunk még egyet, McPhee olyan játékosokat is elvitt ezen a drafton, akikről tudta, hogy nem maradnak náluk és megegyezett más csapatokkal, hogy eladja nekik.
Így került például Marc Methot Dallas-ba, akit McPhee Ottawából hozott el, vagy Alex Jemelin Nashville-be, akit Montrealból.
Aki látta a Draft Day című filmet Kevin Costnerrel, vagy a Moneyballt Brad Pitt-tel, annak talán kicsit könnyebb értelmezni a történteket. Az biztos, hogy George McPhee pár hétig a világ közepének érezhette magát, és maximum perceket aludt. Ennek az elképesztő méretű adok-veszeknek leginkább az az értelme, hogy mivel a vegasiak az expansion drafton nem tudnak sztárjátékoshoz jutni (ez alól maximum Marc-André Fleury és James Neal lehetnek a kivételek), ezért eleinte valószínűleg gyengébb játékerőt fognak képviselni.
Így viszont érdemes befektetni a jövőbe, gyűjteni a tehetséges fiatalokat és a játékosbörzére (draft) szóló minél több választási jogot.
McPhee pedig itt sem szeretett volna lemaradni, annyi ilyen picket gyűjtött be, amennyit csak tudott, ennek köszönhetően
az első 65 választásból 6 az övék volt.
A jelenlegi keretük viszont elég gyenge, de ez a helyieket kevésbé zavarja, már azelőtt eladtak körülbelül 10000 szezonbérletet, mielőtt a csapatnak nyilvánosságra került volna a neve, az arculata, vagy egyáltalán a játékoskerete. Természetesen nem csak az NHL-ből szemezgethetnek McPhee-ék, így hát
az első játékosuk Reid Duke lett
még tavasszal, akit az egyik juniorligából igazoltak, majd a következő szerzemény az orosz sztár, Vagyim Sipacsov volt.
A klub Twitter-fiókja mindenesetre már NHL-szintű, még ha a csapat nem is.
A Vegas csapatáról még több információt találhat itt.
Az NBA-hez hasonlóan az NHL-ben is szép számmal cserélgették a játékosokat egymás között a csapatok. Még javában folyt a playoff, amikor bő tíz nap alatt két kapus is új klubhoz került. Először Scott Darling, a Chicago Blackhawks portása került Carolinába, majd Ben Bishopot cserélte a Los Angeles Kings Dallasba. A Blackhawks évek óta pengeélen táncol a fizetési sapka alatt maradásért, Los Angeles-ben pedig Jonathan Quick mögé feleslegesnek tartottak egy hasonló kaliberű hálóőrt. Mindkettőjüknek lejárt nyáron a szerződése és egyértelmű volt, hogy nem maradnak régi klubjuknál, draftjogokért kerültek új kenyéradóikhoz, akikkel rögtön meg is kötötték új kontraktusukat.
Ezután körülbelül egy hónapig pangott a játékospiac, mindenki a rájátszásra koncentrált, ami szerencsére jóval több izgalmat hozott, mint az NBA-ben. (Még Charles Barkley NBA-legenda és szakértő is hálát adott az égnek, hogy a két playoff egyszerre zajlott, mert így legalább volt mit néznie.)
Majd június közepén robbant az első bomba, amikor Marc Bergevin, a Montreal Canadiens vezetője csapott a Tampa Bay Lightningot irányító Steve Yzerman kezébe. Megegyeztek arról, hogy két szuperhetetség, Jonathan Drouin és Mihail Szergacsev cserél csapatot, a quebeci fiú így Quebecbe, az orosz védő pedig Floridába költözik. Drouin már többször is kinyilvánította nemtetszését azzal kapcsolatban, hogy kevés jégidőt kap és Yzermannel többször is összekülönböztek, így borítékolható volt a távozása, Szergacsev személyében pedig egy kicsit rizikós, de annál szebb jövővel rendelkező játékost kapott a Tampa.
Ahogy közeledett a draft, egyre jobban izott a szakmai igazgatók telefonvonala. A legaktívabb csapat az éppen újjáépülőben lévő Arizona Coyotes volt. A mindössze 28 éves szakmai igazgatójuk, John Chayka teljesen felforgatta a csapatot, Calgaryba cserélte a már kiöregedőben lévő Mike Smith kapust. Majd Niklas Hjalmarssonért cserélt, aki az egész Liga egyik legalulértékeltebb védője, három Stanley Kupát is nyert a Chicagóval, akik Connor Murphyt és Laurent Dauphint kapták a svédért cserébe.
Chayka itt még nem állt le, megszerezte a New York Rangers-től Derek Stepant és Antti Raantát, helyettük a problémás, de nagyon tehetséges Tony DeAngelo és az 1/7-es draftjog ment a Nagy Almába.
Kanyarodjunk vissza egy kicsit az elmúlt évek legsikeresebb csapatához, a Chicagóhoz. A már említett tranzakciókon kívül lebonyolítottak még egyet, és nem is akármilyet: az elmúlt két idényben összesen 151 pontot szerző, ezzel
az egész liga holtversenyben 7. legeredményesebb játékosát, Artemij Panarint a Columbus Blue Jacketshez postázták Tyler Motte-tal együtt,
cserébe pedig Brandon Saad és Anton Forsberg érkezett a Chicagóba. Érdekesség, hogy Saadot két éve cserélte el a Blackhawks Columbusba és Panarinnal szerették volna pótolni, erre most visszacserélték a kanadait, pont az oroszra. Továbbá meg kell említeni Marián Hossa esetét, a kiváló szlovák veterán egy rejtélyes allergia miatt vonult vissza.
A szélső 38 éves, de még négy évig van élő szerződése, ami évente 1 millió dollár, viszont a szerződés teljes időtartamára szóló átlagfizetése 5,275 millió, és ez számít bele a Chicago fizetési keretébe. Viszont, ha visszavonul, akkor nulla dollárral nyomja majd a sapkát.
Szóval, ki-ki döntse el, mennyi igazságtartalma van ennek az allergiának, ami az elmúlt 38 évben nem került elő.
Voltak még apróbb cserék a Ligában, Marcus Johansson például New Jerseybe került Washingtonból (szintén a fizetési sapka alatti hely felszabadításának céljából), Jordan Eberle a New York Islandersben próbálhatja újraéleszteni karrierjét, Brayden Schenn St. Louisban folytatja innentől, Marco Scandella és Jason Pominville pedig Buffalóba kerültek Minnesotából, helyükre Tyler Ennis és Marcus Foligno érkezett.
A draft napjára ismét elcsendesedtek a kedélyek, „csupán” az volt a kérdés, hogy a kanadai Nolan Patrick, vagy a svájci Nico Hischier lesz az első kiválasztott. Előbbi egy kiváló kétirányú, támadásban és védekezésben is jeleskedő játékos, sokan Jonathan Toewshez, vagy Anze Kopitarhoz hasonlítják játékstílusát.
Ami azért nem rossz ajánlólevél, tekintve, hogy a két játékos összesen öt Stanley Kupát nyert az elmúlt nyolc évben.
Utóbbi pedig egy nagyon dinamikus góllövő, ráadásul őt a sérülések sem hátráltatták az elmúlt években, nem úgy, mint Patrickot.
Talán ezért is esett végül az 1/1-en húzó New Jersey Devils választása a svájci fiúra, így a Philadelphiához csúszott le a kanadai center. Harmadik helyen a Dallas Stars választhatott, és elvitték a legígéretesebb védőnek tartott Miro Heiskanent. A tragikus szezont produkáló, tökutolsó helyen végző Colorado Avalanche még a draftlottót is elvesztette, így csak a 4. helyen húzhatott, végül a szintén védő Cale Makarra tették le a voksukat. Ötödikként kisebb meglepetésre a svéd Elias Petterson kelt el, aki a Vancouvernek tetszett meg.
Július 1-én nyitott a szabadügynök piac is, ahol
rögtön az első nap elkelt néhány nagy név:
Kevin Shattenkirk írta alá a nap legnagyobb összegű szerződést, ő 4 év alatt 26,6 millió dollárral lesz gazdagabb (érdemes összevetni a mai NBA-fizetésekkel), de egykori washingtoni bekkpárja, Karl Alzner is új csapatot talált magának, ő a Montreal Canadienshez szegődött, ahol 5 év alatt 23,125 milló dollárt fog keresni. A kapuskeringő is folytatódott, Steve Mason Winnipegbe, Ondrej Pavelec New Yorkba, Brian Elliott Philadelpihába szerződött.
A kivásárolt öregek is hazatértek, Michael Cammalleri Los Angelesbe, Scott Hartnell Nashvillebe ment vissza. Radim Vrbata a Florida Pantherst választotta, a négyszeres kupagyőztes Chris Kunitz Tampában próbálja majd begyűjteni az ötödiket.
Másnap jött a kasszafúrás: Patrick Marleau 38 évesen is ki tudott harcolni magának egy 3 éves, majd' 20 milliós szerződést Torontóban, így 20 év után elhagyja San Josét.
Jevgenyij Kuznyecov pedig konkrétan megzsarolta a Washington Capitalst, hogy ha nem fizetik meg, akkor hazamegy két évre a KHL-be, és visszajön, amikor már nincs szerződése és aláírhat bárhova. Így megkapta a gigantikus, 8 éves, 62,4 milliós szerződését.
Radulov szerződését már megírtuk korábban, helyére Montrealba Ales Hemsky került, pont a Dallasból.
Természetesen nem szabad megfeledkezni a nyár eddigi legnagyobb szerződéséről: Connor McDavid, az Edmonton Oilers még mindig csak 20 éves csapatkapitánya az elmúlt szezonban élen végzett a kanadai táblázaton kereken 100 ponttal (30 gól, 70 gólpassz), ezt pedig csapata egy 8 éves, 100 millió dolláros "ajándékkal" honorálta.
A jövőbeni évi 12,5 milliós átlagkeresete a legmagasabb az NHL történetében.
Ijesztő belegondolni, hogy csak 28 éves lesz, amikor lejár a szerződése, ha addig is ilyen produktív lesz, bankot robbanthat (már ha a mostani megállapodása nem minősül annak).
Az biztos, hogy
az NHL-ben jóval kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok,
mint az NBA-ben, ahol a Golden State Warriors kiemelkedik a mezőnyből. Bár a Pittsburgh Penguins itt kétszeres címvédő, mégis úgy szerezte meg az előző két Stanley-t, hogy nem őket tartották előzetesen a favoritnak. A Dallas nagyon jól erősített, a Blackhawkst még talán így sem lehet leírni, a Nashville nagyon összeállt, az Oilers is ígéretes, a Ducksnak is remek a kerete; Keleten a Tampa is odaérhet, ha egészséges marad a csapat és Vaszilevszkij kapus elbírja a rárakott terhet, a Rangers-ben is lehet még egy év és a Torontóban is rengeteg a potenciál, valamint talán a Washington sem pukkadt még ki. Még egy alapszakasz-sorrendet is nehéz megjósolni, a rájátszásban pedig bármi megtörténhet, ki fogadott volna mondjuk a Nashville döntőzésére legutóbb?
A legnagyobb kérdés azonban: kap-e a 45 éves Jaromír Jagr szerződést valamelyik csapattól?
Az egyértelmű, hogy mindenkinek hiányozna, ha nem.
Stockholmban az NHL
2017 őszén ismét ellátogat az NHL Európába, hat év után először tétmeccsel. November 10-én és 11-én a Colorado Avalanche csap össze az Ottawa Senators ellen Stockholmban, a Globe-ban. A csapatválasztás nem véletlen a ligától, ugyanis Gabriel Landeskog a denveriek, Erik Karlsson pedig az ottawaiak kapitánya, emelett pedig oszlopos tagjai a svéd válogatottnak. Az eseményt hatalmas érdeklődés követi, szinte az összes jegy elkelt áprilisban. Aki azonban szemfüles, az biztosan tud még venni. Nem érdemes kihagyni!
