Az MKOSZ a 75. születésnapja alkalmából egy fantasztikus megállapodást kötött az NBA-vel, amelyről a szövetség így számol be:
"A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ) és a világ legnagyobb, legerősebb, legnépszerűbb kosárlabda ligája, az NBA együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében
2017 őszén elindítják Magyarországon is a világszerte egyre sikeresebb Jr.NBA Hungary League bajnokságot.
A 11-12 éves fiúk számára kiírt liga az amerikai profi kosárlabda bajnoksággal megegyező arculattal és lebonyolítási rendszerben zajlik majd, így a résztvevők átélhetik az NBA különleges hangulatát, s mindazt, amitől olyan népszerű világszerte. A cél az, hogy az NBA ismertségének és kedveltségének segítségével a lehető legtöbben válasszák sportáguknak a kosárlabdát. A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége országszerte 30 csapatot kért fel a szereplésre.
A bajnokság előkészítése, lebonyolítása teljes egészében az NBA-vel közösen történik, az NBA mindencsapat számára labdát és mezeket biztosít. A Liga első eseményeként – a budapesti Hősök terénmegrendezendő Kosárlabdázás Napján, egészen pontosan 2017. szeptember 23-án, 12.10-tól rendezik meg a Jr.NBA Hungary League Draft-ját, amelyre mind a 30 résztvevő csapat 360 játékosát és edzőjét meghívták.
A szeptember 23-i draftra az MKOSZ az NBA egy sztárjátékosát, Bruce Bowent hívta meg Budapestre, akinek a segítségével elindulhat a magyarországi Jr. NBA-program."
Bruce Bowennek mozgalmas napja van. Magyar idő szerint ma hajnalban vált hivatalossá, hogy ő lesz a Los Angeles Clippers meccsein a szakkomentátor, majd aztán reggel 10-kor már Újbudán, a Grosics Gyula Sport Általános Iskolában tartott tornaórát.
A gyerekek számára ez bizonyára felejthetetlen élmény lesz, hiszen nem minden nap tartja a péntek délelőtti tesit egy háromszoros NBA-bajnok.
Ráadásul az edzést szép médiafelhajtás övezte, így eleinte még egy véletlenszerű kamerás-diák szlalomverseny is kialakult. Bowenék először a védekezés alapállásait és mozdulatait tanították a fiataloknak, majd három csoportra osztották őket, ekkor a labdavezetést, a passzolást és a reflexeket fejlesztették, végül egy versenyt is rendeztek.
Öröm volt nézni, hogy mind a gyerekek, mind Bowenék mennyire lelkesek voltak, mosolyogtak végig, még a tanárok is, akik sokszor a tolmács szerepét játszották. Nehéz ennyi alsótagozatost egyszerre kordában tartani, de az NBA-sztárnak és stábjának (na meg persze Várkonyi Attilának, azaz DJ Dominique-nak) könnyen ment. Még a legvégén is, amikor jött az információ, hogy lehet rohanni aláírásért Bowenhez. A kétméteres sztár majdnem eltűnt a fiatalok sűrűjében, de hamar helyreállt a rend, ráadásul a mosoly még így is ott volt.
Bowen utána készségesen állt a média rendelkezésére, az Origónak is nyilatkozott:
Mi jutott eszébe először, amikor megkapta a meghívást erre az eseményre?
Mindig benne vagyok az ilyenekben. Budapesten nem is voltam még, úgyhogy azonnal igent mondtam, szeretek új helyekre utazni. Szerencsés vagyok, hogy lehetőségem van arra, hogy úgy városokat, országokat ismerjek meg, közben pedig jól is érezzem magam.
Elképesztő, amit a Junior NBA program nyújt számomra és a fiatalok számára is, hiszen innentől kezdve ők is az NBA csapatait képviselhetik és meccsezhetnek egymással.
Például, ha látnak egy meccset, ahol a Bulls megveri a Cavalierst, és ők mondjuk a hazai Cavaliers Junior NBA csapatában játszanak, akkor őket is fűti a visszavágás a helyi Bulls ellen. Ezen kívül a srácok persze nagyon jó alapokat kapnak a kosárlabdához, fontos, hogy fiatalon elsajátítsák ezeket.
Mit jelent Önnek, hogy a Junior NBA program nagykövete lehet?
Fantasztikus érzés és nagyon örülök ennek a lehetőségnek. A legfontosabb a gyerekekre gyakorolt hatás. Például, mire fognak ezek a srácok emlékezni? Arra, hogy itt voltam, együtt játszottunk, táncoltunk labdákkal, jól éreztük magunkat. Nem csak arról szól az egész, hogy megnézik valamelyik régi meccsemet és azt nézik, hogy én mit csináltam akkor. Inkább arról, hogy ez az ember eljött az iskolájukba, jól érezték magukat és ez elindíthat bennük egy folyamatot. Ha tetszett nekik ez az óra, akkor talán nekik is eszükbe jut, hogy egy nap ők is csinálhatnak hasonlót és lehetnek olyan hatással az akkori fiatalokra, mint most én rájuk.
Ilyenkor azért figyeli is a gyerekeket, végez egyfajta ösztönös tehetségkutatást? Például, ha lát egy tehetséges fiút, vagy lányt, megjegyzi magának?
Sokakon látható már ilyen korban is a veleszületett tehetség. Nem azt mondom, hogy 10-12 év múlva is ki fognak emelkedni a többiek közül, inkább az a fontos, hogy folyamatosan fejlődjenek, hogy
meglegyen bennük az alázat és a kitartás ahhoz, hogy jobbá váljanak.
Ha ez ott van, az kiindulási pontnak jó. De aztán összekerülnek olyanokkal, akik ugyanolyan tehetségesek, és ott már az fog dönteni, hogy ki mennyi energiát fektet abba, hogy fejlődjön. Aki csak arra épít, hogy gyors, vagy atletikus, de nem tesz hozzá semmit, annak lesznek problémái.
Térjünk át kicsit az NBA-re. Mi változott az Ön visszavonulása óta a ligában?
Maga a játék sokkal nehezebb, mert hihetetlenül sok tehetség játszik. Több pont esik meccsenként és nagyon sok a hárompontos, mert ma már szinte mindenki be tudja dobni. Talán ez mutatja a legjobban, mennyire tehetséges a legtöbb játékos. Régen kicsit egysíkúbb volt, és nem is volt a liga annyira globális, mint most. Adam Silver, a liga elnöke is próbálja ezt az utat kikövezni, amit elődje, David Stern hagyott is neki, ennek pedig most érik be a gyümölcse. Ráadásul mióta Adam az elnök, jóval nyitottabb lett minden. A játékosok tudják, hogy Adam ajtaja mindig nyitva áll előttük, Davidnél ez annyira nem volt jellemző.
Hozzá csak akkor mentünk, amikor meg akart minket büntetni, én elég sokat jártam nála.
Adam sokat ad a játékosok véleményére és igényeire, mint például az All-Star szünet meghosszabbítása, vagy a kevésbé sűrű menetrend, az egymás utáni estéken lejátszott meccsek minimalizálása.
Ki az, akit ha lát játszani, akkor leginkább önmagára emlékezteti?
Nem szoktam így megközelíteni a dolgokat. Azóta rengeteg minden változott, sokan jobbak, mint én valaha is voltam. Ott van mondjuk Kawhi Leonard. Őt eleinte hozzám hasonlították, miközben én mindig is mondtam, hogy jobb lesz nálam. Nézzék meg most, hol tart, milliószor jobb, mint én. Persze vannak olyan védekezés-specialisták, akiket nagyon szeretek. Patrick Beverley az egyik legkeményebb mind közül, de mégsem kapja meg azt a megbecsülést, ami járna neki. Nicolas Batum is hasonló cipőben jár,
de a kedvencem a "Greek Freak", Jannisz Antetokounmpo. Ha végre elhiszi, hogy bármire képes lehet, akkor az is lesz, a csillagos ég a határ számára.
De megemlíthetem DeAndre Jordant is. Ahogy uralja a palánk alatti és a gyűrű feletti területet, az hihetetlen. Az emberek azt mondják, hogy támadásban gyenge, de tudják mit? Nem sokan tudnak felugrani oda, ahová ő, hogy elkapja az alley-oopokat és behúzza.
Draymond Green?
Imádom! Mindig odateszi magát, és róla sem gondolta volna korábban senki, hogy ennyire jó lesz, kivéve az edzői. Aztán megkapta a lehetőséget, amivel fantasztikusan élt is.
Végezetül, mi volt az az egy-egy dolog, amit korábbi edzőitől, Pat Riley-tól és Gregg Popovich-tól tanult?
Pat Riley-tól a mentális keménységet. Megkövetelte tőlünk a folyamatos koncentrációt, lehettünk bárhol. Idegenbeli meccs, utolsó percek, nekünk ugyanúgy ott kellett lennünk fejben, hiába voltunk hullafáradtak, a fókusznak működnie kellett. Popovich-tól pedig azt, hogy mindig törekedjünk a legegyszerűbb megoldásra. Ha mindenki elvégzi a saját feladatát úgy, ahogy ő kéri, akkor biztonságban volt és „Pop" számított is rá. A lényeg az volt, hogy soha ne akarjunk mást csinálni, mint amiben jók voltunk, ő így rakta össze a rendszert.