Akárcsak a mesékben: igaz, a család nem királyi és nem is a legszegényebb, de van három fiúgyermek, akik kiváló géneket örököltek a szülőktől. Már az apa, LaVar is sportoló volt, bár nem a legtehetségesebb. Egyetemi szinten kosarazott, de mindössze 2,2 pontos és 2,3 lepattanós átlagra futotta tőle, majd az NFL-lel próbálkozott, de sosem sikerült pályára lépnie.
Három gyermekét a kaliforniai Chino Hills gimnáziumba íratta be, ahol Lonzo végzős évében összejött az, amit LaVar szeretett volna: együtt játszhattak fiai, mégpedig nem is akárhogyan. Lonzo tripladuplás átlagot produkált a 2015-16-os szezonban (24 pont, 11 lepattanó, 12 gólpassz),
szinte az összes, gimnazistáknak odaítélhető díjat bezsebelte, az iskolai csapat pedig az egész ország legjobbja volt.
Ezekre már természetesen a média is felfigyelt, egyre nagyobb reflektorfényt kapott a család. Lonzo már korábban elkötelezte magát a UCLA egyetemre, ahonnan korábban olyan játékosok kerültek ki, mint Kareem Abdul-Jabbar (akkor még Lew Alcindor néven), Bill Walton, Reggie Miller, vagy a mostani ászok közül Kevin Love és Russell Westbrook.
A legidősebb Ball-fiú pedig nem okozott csalódást, hurrikánként söpört végig az Egyesült Államokon, a UCLA Bruinsból pedig az egy évvel korábbi középszerű csapathoz képest az egyetemi bajnokság (NCAA) legjobb támadógépezete lett. Lonzo futószalagon gyártotta a gólpasszokat és a ponttermelésből is jócskán kivette a részét.
Nem véletlen, hogy erre az időszakra tehető, amikor az apának, LaVarnak először kinyílt a szája. Persze nem azért, mert az álla esett le, az ok inkább az volt, hogy rájött, itt az ideje meglovagolni a fia által gerjesztett méretes hullámokat. Gyorsan bele is kötött néhány NBA-legendába, ilyeneket talált mondani, hogy:
„Lonzo olyan, mint Magic Johnson, csak tud dobni.", vagy „Lonzo már most jobb, mint Steph Curry, LeBron James, vagy Russell Westbrook." De az örök kedvenc, ami miatt egész Amerika ledobta az ékszíjat:
Ha Michael Jordan ellen fénykoromban játszhattam volna egy az egyben, valószínűleg agyonverem. Nem tudott volna mit kezdeni azzal, hogy erősebb vagyok, valamint a horogdobásaimmal sem, csak szabálytalanul tudott volna megállítani.
Tegyük tisztába még egyszer: LaVar 2,2 pontot szerzett átlagban az NCAA-ben, Michael Jordan 30,1-et egy szinttel feljebb, az NBA-ben.
Lonzo közben szép csendben tette a dolgát és a legjobb 16 csapat közé vezette a UCLA-t, ahol aztán kikapott a Kentuckytól. LaVarnak ez hatalmas csalódás volt, hiszen addigra már telekürtölte a világot azzal, hogy biztos a UCLA végső győzelmében, így dühében inkább kiosztotta a Bruins fehér játékosait, miszerint:
a verseny ezen szakaszában már nem nyerhetsz három fehér játékossal, mert nagyon lassúak
Az egyikőjük közülük Bryce Alford volt, aki a UCLA vezetőedzőjének, Steve Alfordnak a fia.
Egyébként a meccsen pályára lépett a Bruins színeiben egy negyedik fehér játékos, a magyar Golomán György is, de mindössze hat percet játszott.
A viharos szezonvéggel párhuzamosan LaVar üzleti pályára lépett, megalapította a Big Baller Brandet, ami sportruházattal foglalkozik. Természetesen ezzel is nagy port kavart, hiszen azonnal elkezdte szponzorálni fiait. Lonzo esetében ez teljesen szembement az NCAA szabályaival. Több sportszeróriás is hadat üzent LaVarnak, a Nike egyenesen odáig ment, hogy közleményük szerint LaVar Ball a legrosszabb dolog, ami a kosárlabdával valaha történt.
Az apa ezután látszólag békejobbot nyújtott és szeretett volna megegyezni valamelyik márkával, de egészen elképesztő feltételekkel: csak akkor szerződik le bármelyikkel is, ha mindhárom fia kap egy ún. „signature shoe deal"-t (azaz a srácok neveivel ellátott cipőket kezdenek forgalmazni, majd ezeket sorozatokban gyártják).
A Lonzo-LiAngelo-LaMelo trióért nem kevesebb, mint 1 milliárd (!) dollárt kért.
Természetesen a gyártók röhögve csapták rá az ajtót, így LaVar kijött az első saját, BBB által gyártott cipőjével, a Lonzonak dedikált ZO2-vel. Az árát sem aprózta el, belőtte 495 dollárra. Összehasonlításként, a legújabb LeBron-csuka 185 dollárba kerül a Nike-nál, a két játékost pedig összehasonlítani is istenkáromlás lenne. Amikor a horrorisztikus árcédulát megannyi kritika érte, LaVar ennyit mondott: „Ha nem engedheted meg magadnak a ZO2-t, akkor nem vagy Big Baller." Szimpatikus, nem?
Ezen a napon ugyanis Lonzót az NBA újoncbörze második helyén kiválasztotta a Los Angeles Lakers, az a csapat, ahova LaVar mindig is szánta fiait. Patinás klub, amelynek elnöki székét nem sokkal korábban foglalta el minden idők egyik legnagyobbja, Magic Johnson, aki szintén egy magas irányító volt, akárcsak Lonzo. Nem is lehetne jobb mentora a srácnak, legalábbis ezt gondolhatták sokan.
Pár nappal később kezdetét vette az NBA nyári ligája, amit minden évben a fiatalok számára rendeznek meg, Lonzo debütálása katasztrofálisra sikerült. A világ legnagyobb sportcsatornája, az ESPN által is közvetített meccsen mindössze 5 pontot szerzett 4 lepattanó és 5 gólpassz mellett, 15 dobáskísérletéből mindössze kettő volt jó, a csapat pedig kikapott a Clipperstől. Majd jött egy vereség a Celticstől, igaz, itt már vállalhatóbb volt Ball játéka, 11 pontot, lepattanót és gólpasszt jegyzett, ezzel tripladuplát ért el, viszont ismét pocsékul célzott. A következő meccset kihagyta, ezt meg is nyerte a Lakers,
de a Sixers ellen már visszatért és robbantott: 36 pont, 8 lepattanó, 11 assziszt. Hogy mi történt? Lonzo dobta a ZO2-t, és inkább egy Kobe Bryant-féle Nike-t húzott fel.
Nem a legjobb reklám, hogy finoman fogalmazzunk. A váltás annyira bejött, hogy a Lakers végül megnyerte a nyári ligát, Ballt pedig megválasztották a torna legértékesebb játékosának (MVP).
Még nincs vége, kérjük, lapozzon a folytatáshoz!