Kansas City Chiefs – Tennessee Titans (szombat 22.35, TV: Sport2)
A Kansas az év elején erődemonstrációt tartott, majd a szezon közepén mélyrepülésbe kezdett, de sikerült ebből is kijönnie és azóta ismét nyerőszériában van, legutóbbi négy meccsét megnyerte a Chiefs, ezzel együtt az AFC nyugati csoportját is.
Alex Smith élete legjobb évét hozta, míg az újonc futó, Kareem Hunt a legtöbb futott yardot produkálta az NFL-ben.
A támadósor felvirágoztatásában a koordinátor, Matt Nagy elévülhetetlen érdemeket szerzett, a védelem azonban nem klappol annyira, mint amennyire a sor keménysége jellemezte a csapatot az elmúlt években.
A Tennessee 2008 után ismét bejutott a rájátszásba, mégpedig egy rendkívül hullámzó szezon után, ahol a hatalmas zakókat komoly skalpok váltogatták folyamatosan. Az utolsó heti, Jacksonville elleni győzelem nemcsak playoffot, hanem még egy hétig biztos munkahelyet jelentett Mike Mularkey vezetőedzőnek. A támadósor itt is jó nevekből áll, de hiányzik a kiegyensúlyozottság, a piszok tehetséges irányító, Marcus Mariota pedig idén szinte semmit nem fejlődött, sőt.
Ha ő nem nyújt extrát, akkor semmi esélye a Titansnek,
mert bár a futójátéka nem volt rossz a Tennessee-nek az alapszakaszban, és a KC is gyengélkedett a futások ellen, erre aligha alapozhat Mularkey együttese. Mindenképp a Kansas a meccs esélyese (támadójáték, forma, hazai pálya), de a Titans kiszámíthatatlansága kellemetlen meglepetést okozhat Andy Reidéknek.
Jacksonville Jaguars – Buffalo Bills (vasárnap 19.00, TV: Sport2)
Két olyan csapat, amely emberemlékezet óta nem volt rájátszásban. A Jaguars 2007, a Bills 1999-ben játszott legutóbb playoff-meccset, a szurkolók már nagyon ki vannak éhezve.
A Jaguars erre a szezonra összerakta a liga egyik, ha nem a legkeményebb védelmét, passz ellen senki nem érhetett a nyomába az alapszakaszban.
A legtöbb földre vitt irányító és a legkevesebb engedett passzolt yard is a Jax nevéhez fűződik, amely támadóoldalon is csak egy sebből vérzik. Az viszont mély és úgy hívják, hogy Blake Bortles. Habár az irányító a tavalyi pocsék évhez képest idén jobban zárt, még így is voltak olyan meccsei, ahol botrányosan játszott. Szerencsére akad bőven segítsége: az újonc futó, Leonard Fournette is tudja tehermentesíteni, valamint a fiatal, meglepetésszerűen berobbanó elkapókban is bízhat Bortles.
Ahol még a Jaguarsnál is többet törhetik a fejüket az irányítókérdésen, az Buffalo. Tyrod Taylor idén is megmutatta, hogy ő a középszer definíciója, viszont amikor Sean McDermott edző lecserélte volna, akkor helyettese, Nate Peterman olyan produkciót nyújtott, ami után a megye kettőből is zokogva zavarták volna haza.
Akkor miben reménykedhet a Bills? LeSean McCoy egészségében.
A futó még mindig az NFL egyik legagilisabb játékosa, aki bármelyik védőből képes bolondot csinálni. Valamint a csapat mentális állapota is jobb, mint a Jaguarsé, hiszen amíg a floridai játékosok egymással akartak ölre menni az oldalvonal mellett, addig a Bills együtt ünnepelte a Ravens vereségét, amely a rájátszást jelentette a klub számára.
Szinte a létező összes statsztikai mutatóban jobb a Jacksonville, na pont ezek szoktak a kukában landolni a rájátszásban, ettől függetlenül meglepetés lenne a Bills továbbjutása.
Los Angeles Rams – Atlanta Falcons (vasárnap 02.15, TV: Sport2)
Talán senki nem gondolta volna, hogy a Rams varázsütésre egyik szezonról a másikra ennyire jó csapat lesz.
A varázsütés pedig Jeff Fisher kirúgását és Sean McVay kinevezését jelenti, aki a haldokló támadósorból ligaelitet alkotott, persze a megfelelő elemek hozzáadásával.
Jared Goff esetében is meggyőződéssel állította a többség, hogy be fog sülni, idén viszont bizonyította, hogy nem nyúltak mellé vele, amikor 2016-ban 1/1-re kiválasztották. A védelem ugyan kevésbé masszív, mint korábban, de a támadók félelmetesek. Ugyanis Goffon kívül meg kell említeni az MVP-díj egyik esélyesét (amit úgyis Brady fog nyerni), Todd Gurleyt. A futó két éve parádés újoncévet zárt, majd tavaly katasztrofálisan játszott, idén viszont ismét megállíthatatlan volt. A Rams rendkívül fiatal és lendületes csapat benyomását keltette az alapszakaszban, McVay-jel az élen, aki egyébként már el is mondta: nem fél a playoff-rutin hiányától.
A Falcons mindössze az utolsó héten tudta kiharcolni a rájátszást és újfent harcba indul a Super Bowlért, amit tavaly történelmi módon bukott el. Ezúttal egy kissé gyengébb, de rutinosabb a csapat, amelynek
legnagyobb fegyvere pont a tapasztalat lehet.
Valamint a jóval kevesebb sérült is, számíthat például a rúgójára és legjobb linebackerére is, nem úgy, mint a Rams. Julio Jonestól klasszisteljesítmény kell, amely nem is lehetetlen a Rams sebezhető passzvédekezése ellen. Igazi pontháborút ígér a párosítás, amely jó eséllyel a wild card-kör legjobb összecsapása lehet.
New Orleans Saints – Carolina Panthers (vasárnap 22.40, TV: Sport2)
Ez a meccs szintén esélyes lehet a fenti titulusra. A Saints mindkét idei meccsüket behúzta, de ez semmit nem számít. Drew Breeséket mindenki lesajnálta a szezon előtt, majd az első két meccsen elszenvedett vereségek után is, azonban a csapat a harmadik hétre (épp a Panthers ellen) megtáltosodott. És ebben három újonc játszott főszerepet: Marshon Lattimore, Ryan Ramczyk és Alvin Kamara személyében gyémántokra lelt a 2017-es drafton a New Orleans, akik már az első évükben méreteset lendítettek a csapat szekerén, mindhárman posztjuk krémjébe tartoznak már most.
Ugyan még mindig Brees a vezér, de már előfordulhat az is, ami az elmúlt évtizedben szinte soha: ha rossz meccse van, vagy éppen nem csinál semmit, akkor is van esélye győzni a Saintsnek.
Soha nem volt még mellette ennyire hatékony futójáték és védelem sem, igaz, utóbbi jelentősen megtizedelődött az alapszakasz végére.
A túloldalon az a Cam Newton-vezette Panthers áll majd, amely viszont szinte teljesen egészséges, és szintén erősített egy hasznos elsőéves futóval, Christian McCaffreyvel. Ennek (is) megfelelően a csapat idén is főként a futójátékra épített, ami a 4. legjobb volt az NFL-ben, míg a védelme megtalálta régi formáját. Passz ellen ugyanolyan számokat hozott ugyan, mint a Saints hátsó alakzata, de futás ellen jócskán veri ellenfelét. Persze ez semmit nem fog érni,
mert ha Cam Newton bal lábbal kel fel, akkor sok jóra nem számíthat a Carolina,
viszont ha összeszedetten, koncentráltan tud játszani az irányító, akkor a világ egyik legjobbja, ahogyan azt már két évvel ezelőtt is megmutatta.
Nem állt meg az élet azoknál a csapatoknál sem, amelyek kiestek, ilyenkor megszokott, hogy jónéhány edzőt elzavarnak, helyükre pedig más csapatok koordinátoraival interjúznak. Jack Del Riót Oaklandből, Chuck Paganót Indianapolisból, Jim Caldwellt Detroitból, John Foxot Chicagóból száműzték, míg Bruce Arians visszavonult Arizonából. Ugyanezt tette a csapat irányítója Carson Palmer is, aki 15 év után fejezte be, kérdés, mi marad a Cardinalsból jövőre, mert a klublegenda, Larry Fitzgerald távozását is megszellőztették már.
Persze nem csak az edzők viszik vásárra a bőrüket, van, amikor a vezetőkkel szemben is elfogy a türelem. Ez történt Green Bayben is, ahol az általános igazgatóval, Ted Thompsonnal megcsinálták a szokásos „felfelé buktatós" manővert, azaz már nem felel semmilyen szakmai kérdésért, cserébe kapott egy kényelmes fotelt az elnökségben.
Így jár az, aki képtelen Aaron Rodgers köré felépíteni egy folyamatosan Super Bowl-esélyes csapatot.
A 2018-as újoncbörzén két irányítót jósolnak az első két választottnak, ők pedig a napokban hivatalosan is bejelentették, hogy jelentkeznek a draftra. Habár Sam Darnold és Josh Rosen is kétségbeesett nyilatkozatokat tettek, hogy nem örülnének, ha Clevelandbe kerülnének (ki örülne...), végül valamelyikük szinte biztosan ott fog kikötni.
A trénerkeringő is biztosan érdekes lesz a következő napokban, hetekben, de annyira nem, hogy elterelje a figyelmünket a rájátszásról.
Aki szereti az NFL-t, az már dörzsöli a tenyerét, aki nem, annak pedig ez az időszak ideális arra, hogy megszeresse.
A wild card-kör korábban is hozott már legendás meccseket, az idei párosítások alapján nem lenne meglepő, ha ismét egy klasszikussal gazdagodnánk. A győztesekre pedig nem más vár majd, mint az AFC-ben erőnyerő és címvédő New England Patriots, a Pittsburgh Steelers, az NFC-ben a Philadelphia Eagles és a Minnesota Vikings.