Tavaly előbbi jelzővel illettük a szezon előtti beharangozóban a keleti rájátszásért zajló harcot, szerencsére tévedtünk, bár nem lett akkora vérfürdő, mint nyugaton. A Toronto Raptors megnyerte az alapszakaszt, de a rájátszásban LeBron James a Clevelanddel megsemmisítette a kanadai csapatot, majd a konferenciadöntőben a Bostont is legyőzve ismét a döntőben találta magát, ahol aztán a Warriors feltörölte vele a padlót. Ez a forgatókönyv jövőre teljesen elképzelhetetlen, ugyanis a Cavaliers LeBron elvesztése után talán a playoffba sem fog bejutni.
James képzeletbeli keleti trónjára jelenleg három csapat pályázik a legnagyobb eséllyel.
A Raptors a csúnya kiesés után menesztette Dwane Casey vezetőedzőt (aki néhány héttel később megkapta az Év Edzője-díjat), helyére a korábbi segédjét, Nick Nurse-t nevezték ki. De még ez is eltörpül az NBA-nyár egyik legnagyobbat szóló cseréje mellett. Masai Ujiriről, a Raptors nigériai szakmai igazgatójáról tudjuk, hogy nem szívbajos, ha meg kell húzni a ravaszt, amit júniusban újra megtett, és elcserélte a klubikont, DeMar DeRozant, valamint Jakob Pöltlt San Antonióba.
Cserébe érkezett Danny Green, valamint az a Kawhi Leonard,
aki minden idők egyik legérdekesebb, saját maga által rendezett szappanoperájában játszott főszerepet tavaly, amikor megsértődött a Spursre, hetekre eltűnt és kijelentette, hogy többet nem játszik a csapatban.
Ha egészséges, a világ öt legjobb játékosának egyike, igaz, ezt most már ki lehet egészíteni azzal, hogy ha van kedve játszani. A jelek szerint most mindkettő stimmel nála, és ha hozza a két évvel ezelőtti formáját, a Raptors akár döntőbe is juthat.
Ehhez lesz egy-két szava a Bostonnak, amely egy mérkőzésre volt tavasszal a finálétól, mindezt úgy, hogy papíron két legjobb játékosa, Kyrie Irving és Gordon Hayward nélkül menetelt a rájátszásban. Úgy tűnik, mindketten harcra készek, körülöttük remek rutinos (Al Horford) és fiatal (Jaylen Brown, Jayson Tatum, Terry Rozier) játékosokkal, akik tavaly bebizonyították, elő tudnak lépni vezérré.
A keret iszonyat mély, Brad Stevens napjaink egyik legjobb trénere, minden adott a döntőhöz.
Ott egyébként az összes csapat közül a szakértők a Celticsnek adják a legnagyobb esélyt arra, hogy megszorongassa (netán legyőzze) a Golden State-et.
A Philadelphia Sixerst is meg kell említeni, amely hosszú évek pokoljárása után tavaly egyszerre ugrott több lépcsőt, köszönhetően a két fiatal zseninek, Joel Embiidnek és Ben Simmonsnak.
Mindkettőnek van esélye, hogy generációjának legjobb kosarasa legyen,
és akkor még nem is beszéltünk a tavalyi draftelsőről, Markelle Fultzról, aki szinte az egész szezont kihagyta egy rejtélyes vállsérülés miatt. A rehabilitáció közben összerakták a dobómozdulatát is, és ha képes azt a szintet hozni, ami miatt ő lett a 2017-es első választott, akkor a Sixersnek három olyan játékosa lesz hirtelen, akiket csak fejenként két ember tud megfogni. Ha kiszámoljuk, hogy ehhez összesen hat védő kell, egyszerre viszont csak öten lehetnek pályán... hát, jaj az ellenfélnek. A kisegítő személyzet sem rossz, Dario Saric szintén fiatal és bármikor jó lehet 15-20 pontra, a rutinos JJ Redick jobb napjain nem tud hibázni a hárompontoson kívülről, szóval az sem lenne meglepetés, ha a Sixers nyerné a keleti főcsoportot.
Legalább egy lépcsőfokkal a fenti hármas alá tennénk a Milwaukee Bucksot és az Indiana Pacerst. Előbbit a még mindig csak 23 éves szörnyeteg, Jannisz Antetokounmpo repítheti magasra, életében először fog egy jó edző, Mike Budenholzer kezei alatt játszani. Az ifjú görög évről évre fejlődik,
a jó ég tudja, hol van számára a határ, tavalyi számait (27 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz, 1,5-1,5 blokk és labdaszerzés) könnyen felülmúlhatja, főleg, ha végre megtanul dobni távolról is.
A Pacers volt az előző idény kellemes meglepetése, a szakírók a 10 legrosszabb közé várták az együttest, amelyben Victor Oladipo óriásit lépett előre, All-Star csapatig jutott, és bevitte az Indianát a playoffba. Ez idén sem lehet kérdéses, ha pedig a fiatal center, Myles Turner megtalálja korábbi formáját, bárkit megtréfálhat az Indy.
A 6-8. helyért tömegverekedés várható, a Washington Wizards, a Miami Heat, a már említett Cavs, a Charlotte Hornets és a Detroit Pistons jóvoltából. Előbbi leigazolta a szebb napokat látott Dwight Howardot, aki még mindig sokat jelenthet, ha valamennyire egészséges (fizikálisan talán, fejben egész biztosan nem lesz az),
már várjuk az öltözői és pályán kívüli botrányokat.
A Pistons érdekes lehet, Blake Griffin végigcsinálhatott egy nyári felkészülést a csapattal. A Heat feljebb is léphet, ha meg tudja szerezni a Minnesotából elvágyódó Jimmy Butlert.
New Yorkban továbbra is tart az ínséges időszak, a Knicks Kristaps Porzingis nélkül aligha lesz tényező, a Nets pedig még mindig csak épül. Chicagóban sok a tehetség, de annál kevesebb az egészséges térd, erről Jabari Parker és Zach LaVine tudna mesélni. Atlantában a fiatalokról (John Collins, Trae Young) szólhat a szezon, hasonló lehet a forgatókönyv Orlandóban is, ahol Aaron Gordon mellett most éppen Jonathan Isaactől és Mo Bambától várják az évek óta el nem jövő megváltást.
A nyugati főcsoportban a kétszeres címvédő Golden State megint „csalt” egyet nyáron, aprópénzért leigazolta az elmúlt évek legjobb centerét, DeMarcus Cousinst. Ő viszont Achilles-szakadásból lábadozik, vélhetően csak 2019-ben láthatjuk legközelebb, akkor viszont összejöhet az, amire korábban még nem volt példa: öt All-Starral állhat fel a bajnok kezdőcsapata.
Valószínűleg nélküle is ott lesz a döntőben a Warriors, amely egy esetleges triplázással bejelentkezhet a minden idők legjobb csapatának járó elméleti címért.
A jövő nyaruk izgalmasabb lesz, ugyanis Kevin Durant és Klay Thompson is leléphet.
A Warriors legnagyobb kihívója tavaly a Houston Rockets volt, amely a nyugati döntőben 3-2-re is vezetett összesítésben, az utolsó két meccsre azonban elveszítette a csapat eszét, Chris Pault, így nem sikerült a Golden State drukkerein kívül mindenki által remélt bravúr. A nyáron továbbálló Trevor Arizát Carmelo Anthonyval (vagyis az ő árnyékával) pótolták, ami nem feltétlenül nevezhető előrelépésnek (védekezésben inkább jókora visszaesésnek), de legalább Pault sikerült megtartani. James Harden a regnáló MVP, de nem feltétlenül kell tőle a tavalyihoz hasonló alapszakasz, akár a playoffra is tartalékolhat „Szakáll”.
Valószínűnek tűnik, hogy ez a két együttes végez a nyugati konferencia tetején, alattuk - tavalyhoz hasonlóan - hatalmas tülekedésre lehet számítani. Sokat várnak az elmúlt év meglepetéscsapatától, a fantasztikus védelmére, valamint Rudy Gobertre és Donovan Mitchellre építő Utah Jazztől, amely nyáron az újoncbörzén egy igazi tahóval, Grayson Allennel erősített.
A San Antonio Spurs elmúlt 21 évének első olyan szezonja jön, amikor se Tim Duncan, se Tony Parker, se Manu Ginobili nem lesz a csapat tagja. Előbbi már korábban visszavonult, a francia Charlotte-ba igazolt, utóbbi pedig idén nyáron fejezte be. Ráadásul Leonard is távozott, a helyette érkező DeRozan, valamint LaMarcus Aldridge pedig garancia arra, hogy semmilyen csapatjátékot nem láthatunk majd tőlük. De Gregg Popovich majd erre is kitalál valamit, szinte lehetetlen elképzelni a playoffot a Spurs nélkül.
A nyár legnagyobb eseménye egyértelműen LeBron James Los Angelesbe igazolása volt.
Ezúttal szerencsére TV-show és nyílt levél sem kísérte a bejelentést, egyszer csak „kiderült”, hogyan döntött LeBron. Mielőtt mindenki elkezdett volna lelkendezni és kíváncsian találgatni, mire megy a „Király” a Lakers fiatal magjával (Lonzo Ball, Brandon Ingram, Kyle Kuzma), a Lakers és Magic Johnson gyorsan végrehajtott néhány további manővert, amelyekkel a képzeletbeli „legostobább NBA-ötös” három tagját is sikerült leigazolni, név szerint Michael Beasleyt, Lance Stephensont és JaVale McGee-t. Így legalább lesz kikre fogni, ha az első évben besül a LeBron-projekt. Stephenson és az ő „barátsága” egyébként évekkel ezelőtt kezdődött.
James talán nem is feltétlenül kosárlabdaszempontok miatt döntött Los Angeles mellett. Valószínűleg
megbékélt azzal, hogy a pályán már nem érheti utol példaképét, Michael Jordant, az üzleti életben viszont igen.
Alig pár hónapja tette át a székhelyét Kaliforniába, máris tengernyi új bizniszt kezdett. Ráadásul a családja kedvében is járt ezzel a húzással, valamint hosszú évek óta először játszhat úgy, hogy nem várják el tőle az automatikus döntőbe jutást, mert a Lakers egyszerűen (még) nem elég jó ahhoz. Addig nyugodtan koncentrálhat az épülő médiabirodalmára.
A városi rivális Clipperst az elmúlt 14 hónapban alaposan felforgatta Doc Rivers elnök-vezetőedző-atyaúristen,
a saját fiát is eladta Washingtonba,
bár ezzel már így is elkésett. Akár még a rájátszás is összejöhet a csapatnak, csak sajnos a legjobb játékosok annyira üvegből vannak, hogy úgysem jutnak be.
A Portland tavaly némi meglepetésre megcsípte az alapszakaszban a nyugati harmadik helyet, hogy aztán a rájátszás első körében a New Orleans megalázó módon kiüsse. A keret szinte ugyanaz maradt, sokkal vérmesebb reményeik idén sem lehetnek Damian Lillardéknak, mint maximum két kör a playoffban. Igaz, oda először el kell jutni. Ha már megemlítettük a Pelicanst, érdemes lesz rájuk figyelni, Anthony Davis az MVP-címre is pályázhat, viszont ehhez az is kell, hogy az új szerzemények (Elfrid Payton és Julius Randle) jól beilleszkedjenek. Jó hír, hogy Payton elment fodrászhoz, így már nem fogja a saját haja blokkolni.
A Minnesota Timberwolves és a Denver Nuggets között tavaly a 82 meccses alapszakasz utolsó mérkőzésének hosszabbítása döntött. Végül előbbi nyert és megszerezte a 8. helyet, véget vetve egy 14 éves böjtnek. De még mielőtt hozzászokhattak volna az érzéshez a Wolves szurkolói, jött a már említett nyári Butler-hiszti, ami még mindig nem ért véget. A csapat legjobbja cserét kért a vezetőségtől, amely ezt egyelőre nem honorálta, ő pedig hetekig bojkottálta az edzéseket. Majd a szezon előtt néhány nappal lement egyre,
a tartalékokkal agyonverte a kezdőötöst, aztán üvöltve elküldött mindenkit a sunyiba, legyen szó játékosról, edzőről, elnökről, végül elviharzott.
Nélküle nehéz hinni ebben a csapatban, bár úgy is, ha maradna. A Nuggets viszont odaérhet végre, de ahhoz kell egy egészséges Paul Millsap, egy védekezni tudó Nikola Jokics, egy épkézláb kiscsatár, meg egy Michael Malone-nál értelmesebb edző. Más nem.
Az Oklahoma City lemondott Carmelo Anthonyról, kisebb meglepetésre Paul George azonban maradt, így újra nekifuthat annak, hogy ő legyen az NBA történetének első játékosa, aki együtt tud játszani Russell Westbrookkal. Ha ez csak félig is sikerül, nem lehet gond a rájátszásba kerüléssel.
Luka Doncicról mi is írtunk korábban, a Dallas Mavericks 19 éves szlovén játékosával szemben hatalmasak az elvárások. Rég láttunk ennyire tehetséges tinédzsert, akire nem kisebb feladat vár, mint hogy bevigye a texasi együttest a playoffba, amivel talán Dirk Nowitzki is méltó módon vonulhat vissza. Doncic már le is tette a névjegyét az előszezonban.
A Memphis Grizzlies tavalyi szezonja is inkább a kórház műtőjében zajlott, mintsem a kosárpályán, idén sötét lóként az újonc Jaren Jacksonnal akár vissza is kerülhet a csapat a legjobb nyolcba, de ehhez Mike Conleynak és Marc Gasolnak egyszerűen nem szabad megsérülnie. A Phoenix Sunsnál körvonalazódik egy Devin Booker-Deandre Ayton mag, amelyben bízhatnak a fanatikusok, utóbbit favoritnak tartják az Év Újonca-díjra is, a playoff viszont még távolinak tűnik. Ayton egyik legnagyobb vetélytársa ebben a versenyben Marvin Bagley III lehet, nagyjából ennyi izgalom juthat majd csapata, a Sacramento Kings szurkolóinak.
A korábbi évekhez hasonlóan a következő szezon is főleg az alapszakasz miatt lehet izgalmas. Ha nem foglalkozunk azzal, hogy a Golden State szinte biztosan megnyeri a bajnokságot, rögtön rengeteg érdekességet találhatunk. Például ismét parázs küzdelmet ígér a nyugati háború, ahogy a keleti trónért vívott csata is. Nagyon tehetséges újoncok fogják előttünk a szárnyaikat bontogatni, de arra is kíváncsiak az emberek, mennyire véges LeBron türelme, vagy mikor köt bele először LaVar Ball. Mert az ő balhéira kisebb az odds, mint a Warriors végső győzelmére.