A kukás, akiből a történelem egyik legjobb játékosa lett

Vágólapra másolva!

Sokan gondolják azt, hogy születési adottságok nélkül senkiből sem lehet jó kosaras. Elengedhetetlen, hogy az illető magas, atletikus vagy gyors legyen, lehetőleg hosszú végtagokkal, sőt, a legszélsőségesebbek odáig merészkednek, hogy csak színesbőrűekből válhatnak klasszisok. Az alábbi listával megpróbáljuk megdönteni ezt a sztereotípiát, és olyan játékosokat fogunk bemutatni, akik ha elsétálnának mellettünk az utcán, biztosan nem mondanánk meg, hogy az NBA-ben játszanak, vagy játszottak. Lesznek köztük korábbi világklasszisok, jelenlegi közönségkedvencek, és mindannyiukban közös, hogy páratlan szorgalommal és kitartással küzdötték fel magukat a legjobbak közé.

Larry Bird

Kezdjük rögtön minden idők egyik legjobb és leghíresebb játékosával. Nehéz gyerekkora volt, gimnáziumba járt, amikor szülei elváltak, édesapja egy évvel később öngyilkos lett. Bird a kosárlabdát választotta, hogy elmeneküljön a problémák elől, és már ekkor látszott, hogy van a játékhoz tehetsége és esze. Egy, addig senki által sem ismert egyetemet aztán majdnem a csúcsra juttatott az NCAA-ben, és ekkor kezdődött hosszú rivalizálása Magic Johnsonnal. 1978-ban draftolta a Boston Celtics, de még visszament egy évre az egyetemre. Ezt azóta (miatta) már betiltotta az NBA. Bizonyos szempontból ő kivétel a listán, hiszen 206 centire nőtt, de az akkori brusztolós-verekedős ligában fizikálisan kifejezetten gyengének számított.

Ennek ellenére 1980-ban rögtön az Év Újonca lett, amit aztán megspékelt 3 bajnoki címmel, zsinórban 3 MVP-díjjal, 12 All-Star gálával és egy olimpiai bajnoki címmel a Dream Team tagjaként. LeBron James megérkezéséig ő volt a történelem legjobb kiscsatára,

nem is rossz egy olyan sráctól, aki amúgy már az első évében otthagyta az első egyetemet, ahova járt, és kukásként kereste a kenyerét.

Habár nem ő volt a leggyorsabb, vagy a legerősebb játékos a pályán, ezeket a hiányosságokat egészen kivételes játékintelligenciával és képzettséggel kompenzálta, amelyekben még ma is a valaha volt egyik legjobbnak számít.

John Stockton

185 centi magas (cipőben), és alig 80 kiló. Nem éppen egy NBA-játékos ideális mérete. John Stocktont azonban egyáltalán nem érdekelték ezek a hiányosságok, és a családi hagyományokhoz hűen a Gonzaga Egyetemre járt, ahol kosarasként egész szép karriert futott be. A Utah Jazz a híres 1984-es drafton (amelyen többen között Michael Jordan, Hakeem Olajuwon és Charles Barkley is bekerült az NBA-be) a 16. helyen választotta ki, általános megdöbbenést kiváltva a szurkolókból. Stockton három évig a kispadról szállt be a meccsekbe, aztán 1987-től már megkérdőjelezhetetlenül ő volt a kezdő irányító.

Ebben a szezonban ő osztotta ki a legtöbb gólpasszt a ligában, aztán ugyanezt a bravúrt egymás után nyolcszor (!) megismételte, az 1989-90-es idényben produkált 14,5 asszisztos meccsátlaga a mai napig rekord, és

ezt valószínűleg soha nem fogják megdönteni. Karl Malone-nal legendás párost alkottak több mint egy évtizeden át, bár a bajnoki cím soha nem jött össze nekik, főleg Jordannek és a Chicago Bullsnak köszönhetően.

Karl Malone zár John Stocktonnak. Ez párezer alkalommal előfordult az NBA-ben Forrás: AFP/Dan Levine

Hihetetlenül megbízható volt, remekül látott a pályán, jól dobott, emellett védekezésben az alattomosság határát súrolva (vagy átlépve) volt elit. Vezeti az NBA örökranglistáját gólpasszokban és labdaszerzésekben is, méghozzá akkora fölénnyel, hogy talán soha senki nem éri utol. Tízszeres All-Star, kilencszer került be az NBA valamelyik álomötösébe, és kétszer nyert (1992, 1996) olimpiát, pedig a legkevésbé sem hasonlít kosárlabda-játékosra.

Steve Nash

A kanadai irányító fiatalabb korában focizott, jégkorongozott és rögbizett is, de szerencsére a kosárlabdánál maradt. Gimnáziumi évei után azonban csak a Santa Clara Egyetemnek tűnt fel a tehetsége, bár Dick Davey edző megjegyezte, hogy Nash fizikálisan és védekezésben is a leggyengébb játékos, akit valaha látott. Ennek ellenére négy egyetemi év után mégis kikötött az NBA-ben, a szintén híres 1996-os újoncbörzén (Kobe Bryant, Allen Iverson, Ray Allen, Peja Stojakovic, Jermaine O'Neal, stb...), a Phoenix Suns választotta ki. Itt nem sok sót evett meg, és két év után Dallasba került, de itt is csak a harmadik idényében kezdte bontogatni szárnyait. Dirk Nowitzki és Michael Finley mellett a Mavericks meghatározó játékosa lett, de amikor 2004-ben lejárt a szerződése, Mark Cuban tulajdonos nem volt hajlandó a zsebébe nyúlni és hosszabb távú megállapodást kínálni a 30 éves Nashnek.

Nem úgy a Suns, így visszatért korábbi együtteséhez, ahol a következő szezonban robbantott, és megválasztották a liga MVP-jének, egy évvel később pedig duplázott.

Mike D'Antoni gyors rendszerében lubickolt, varázslatos megoldásaival rengeteg ember szívébe lopta be magát, egy igazi virtuóz volt a pályán, aki képes volt lehetetlen passzokkal megtalálni és jobbá tenni társait.

Sokan éppen Stocktonhoz hasonlították, ő is tökéletesen játszotta a zárás-leválás játékot, amihez volt egy remek társa Amar'e Stoudemire személyében. A csapatsikerek viszont neki sem jöttek vissza, és bár a Lakersnél még részese lett egy szupercsapatnak (Kobe Bryant, Dwight Howard, Pau Gasol és Metta World Peace oldalán), a kísérlet csúfos kudarcba fulladt, ő pedig 2014-ben állandó hátfájdalmai miatt visszavonult. Jellegzetes haja és kinézete miatt sokan még ma sem hiszik el, mire volt képes a pályán.

Tyrone "Muggsy" Bogues

Az NBA történetének legalacsonyabb játékosa a maga 160 centijével. Mégis lehúzott 14 évet a világ legerősebb ligájában, köszönhetően remek játékszervező képességének és kivételes atletikusságának (állítólag bőven 1 méter fölött volt a súlypontemelkedése). Újonc idényét a Washington Bulletsnél töltötte, ahol csapattársa volt egy bizonyos Manute Bol, aki pedig a valaha volt legmagasabb NBA-játékos 231 centivel, így ők alkották a liga leglátványosabb párosát.

Egyik sem trükkfelvétel: így festett egymás mellett Manute Bol és Muggsy Bogues Forrás: Reddit

Mérete miatt többször is áldozatul esett az ellenfelek piszkálásának, a leghíresebb éppen Michael Jordantől származik, aki egyszer ráordított Bogues-ra, miközben nála volt a labda, hogy

Dobj, te ki*****tt törpe!

Emellett is remek irányító lett belőle NBA-szinten, kétszer is volt olyan idénye, ahol 10 gólpassz fölött átlagolt. Visszavonulását követően ingatlanügynöknek állt, majd a Charlotte Sting női NBA-csapatának (WNBA) lett a vezetőedzője, ahol az összes játékos magasabb volt nála.

José Juan Barea

Állítólag 178 centi magas, de ez maximum cipőben és lábujjhegyen állva igaz. A Puerto Rico-i játékos remek számokat hozott az amerikai egyetemi ligában (NCAA), de egyrészt egy viszonylag gyenge intézménybe járt, másrészt magassága (vagy inkább alacsonysága) miatt nem kelt el a 2006-os drafton. Aztán a Dallas Mavericks szerződést adott neki, és bár az első évben még meg kellett küzdenie a játékpercekért, idővel sikerült megszilárdítania a helyét, és hasznos csereember vált belőle. Megbízható kinti dobása mellett előszeretettel támadta a gyűrűt is, annak ellenére, hogy nála jóval nagyobb emberek vették körül.

J.J. Barea kerülgeti a 213 centi magas Joel Embiidet Forrás: Imaginechina/Zhong zhenbin - Imaginechina/Zhong Zhenbin

Ahogy anno Török Péter is megjegyezte: "Nézzék, itt van Barea, aki olyan kicsi, hogy az édesanyja alig engedi el egyedül a meccsekre." Megalkuvást nem tűrő játékával elévülhetetlen érdemei voltak a Dallas 2011-es bajnoki címében, majd három évre Minnesotába költözött, ahol még nagyobb szerepet kapott. A csapatnak azonban nem ment, ő pedig három szezon után visszatért korábbi klubjához, ahol azóta is játszik. 2019. január 11-én elszakadt az Achilles-ina, és sokan azt jósolták, ez a pályafutása végét is jelentheti, de Barea ismét megmutatta, mekkora küzdő, és nemrég, 35 évesen is visszatért.

Joe Ingles

Ő a másik kétméteres a listán, de hiába a magassága, a legkevésbé sem hasonlít egy kosarasra. Emellett annyira lassú, hogy az NBA-ben ráaggatták a "Slow Mo Joe" becenevet, hiszen olyan a mozgása, mintha az ember lassított felvételt nézne. Későn érő játékos lévén egy ideig még csak nem is álmodozhatott az amerikai profiligáról, de remek európai szereplésének köszönhetően 27 évesen leigazolta a Utah Jazz. Először csak vajkezű kinti dobónak tartották, aki meccsenként jó volt 1-2 saroktriplára, de

hamar kiderült róla, hogy egy rendkívül sokoldalú kosarasról van szó

. Ennek köszönhetően több mint két éve kirobbanthatatlan a Jazz kezdőjéből, ráadásul négy poszton is bevethető.

Amellett, hogy kiválóan céloz távolról, remekül szervezi a játékot, jól lepattanózik, és az átlagosnál jobb védő, pedig ránézésre utóbbi kettőt biztos nem mondaná meg senki. A Jazz jelenleg az NBA egyik legerősebb csapata (papíron), és reális esélye van bajnoki címet nyerni, köszönhetően Slow Mo Joe-nak, aki egy igazi Jolly Joker.

Alex Caruso

A végére hagytuk az aktuális netsztárt, aki a szurkolók egyértelmű kedvence. Még csak 25 éves, de kinéz 50-nek, egyébként ő is majdnem két méter. A pályán pedig olyanokat művel, hogy az ember tátott szájjal nézi. Akkor is, ha csak egy átlagos néző, és akkor is, ha LeBron Jamesnek hívják. Ő ugyanis testközelből látja, amit Caruso alakít nap mint nap, mivel csapattársak a Los Angeles Lakersnél.

Két éve ragadt meg a ligában, és ugyan azóta is csak perceket kap, akkor viszont jön a show. Nem véletlen, hogy a szurkolók több játékidőt követelnek neki, az internet népe pedig pláne. Azt nehéz eldönteni, hogy valóban érdemes-e rá és van-e benne akkora potenciál, hogy akár 20-25 percet a pályán töltsön, mint a Lakers egyik cserehátvédje.

Nyáron rendkívül keményen edzett, méghozzá annyira, hogy felkerült róla egy kép, amin rettenetesen ki volt gyúrva. Hogy, hogy nem, de két nappal később beidézték "véletlenszerű doppingellenőrzésre", majd utána derült ki, hogy a képet valójában valaki Photoshoppal készítette.

De manapság ez a sztárság velejárója, ő pedig igazi netes celebnek számít az Egyesült Államokban és a kosárvilágban. Már csak a teljesítmény kellene tőle (volt már 30 pontos meccse, szóval előbb-utóbb előjöhet belőle), és mivel még csak 25 éves, még fejlődhet. Az pedig beláthatatlan következményekkel járhat rajongás és a Caruso-őrület szempontjából.

A fenti játékosok példájából is látszik, hogy a külső messze nem minden. Attól még, mert valakiből nem nézik ki, hogy remek kosaras, még lehet az, hiszen a tehetség, a szorgalom, az alázat és a kitartás mind láthatatlan fogalom. Volt, aki felrúgva mindenféle előítéletet, egészen a világsztárságig vitte, és a többiek is mind feszegették, vagy kitolták saját határaikat. Lehet, hogy Ingles az NBA "matektanára", de ma már nincs olyan csapat, amely ne fogadná el. Steve Nash a játékával elindított egy forradalmat, Larry Birdöt pedig annak sem kell bemutatni, aki nem is kosárrajongó. Az ő hozzáállásuk mindenki számára példaértékű lehet.