Akármennyire is próbálja kitörölni a történelemből, Michael Jordannek volt még két éve játékosként az NBA-ben. Először 2000 januárjában tulajdonrészt vásárolt a Washington Wizardsból, majd átvette az irányítást a klubnál mint kosárlabdáért felelős alelnök. 2001-ben a Wizardsé volt az újoncbörzén az első választás joga, Jordan pedig Kwame Brownt húzta. Ez a döntés később minden idők egyik legrosszabbjának bizonyult, Brown alig ütötte meg az NBA-szintjét, miközben utána olyan játékosok keltek el, mint
Tyson Chandler, Pau Gasol, Shane Battier, Joe Johnson, Richard Jefferson, Zach Randolph, Tony Parker vagy Gilbert Arenas.
A Wizards kiábrándítóan rossz volt, Jordan pedig majd' beleőrült a tehetetlenségbe, ezért 2001 őszén eldöntötte, hogy visszatér, fizetését pedig a 9/11-es terrortámadás áldozatainak családjának ajánlotta fel. Érdekesség, hogy korábban kinevezte egykori chicagói mesterét, Doug Collinst vezetőedzőnek.
Első szezonjában, 39 évesen is ő volt a csapat legjobb pontszerzője, ő adta a legtöbb gólpasszt és szerezte a legtöbb labdát, de a Washington továbbra is szörnyű volt. Jordan nyíltan kritizálta csapattársait, és a Last Dance-ben is látott módon az edzéseken sem kímélte őket.
Egyszer például azt mondta a fiatal Rip Hamiltonnak, hogy annyira béna, hogy nem méltó arra, hogy Jordan cipőben játsszon. Sőt, később elcserélte Hamiltont Jerry Stackhouse-ért, akinek egy évvel korábban 30 pontos átlaga volt Detroitban. Rövid távon gondolkozott, viszont azt sem szerette, hogy van egy nála jobb formában lévő játékos a csapatban.
Bár sosem játszottam volna együtt Mike-kal! Jól kezdtük a szezont, én voltam a támadások fókuszpontjában, de ez nem tetszett Jordannek, ezért megmondta Doug Collinsnak, hogy innentől rajta keresztül mennek a figurák. Jöttek is egymás után a vereségek
- mondta Stackhouse egy 2020-as interjúban. Egyébként ő az egyetlen játékos a történelemben, akinek csapattársként magasabb pontátlaga volt, mint Jordannek. Hamilton pedig 2004-ben bajnok lett a Detroit kulcsembereként.
A 2003-as szezon végén, 40 évesen végül tényleg befejezte a játékot minden idők legjobbja. A sporttól viszont nem tudott elszakadni, eladta a Wizards-részesedését, majd a Charlotte-ból vett újabbat 2006-ban. Később ő lett a többségi tulajdonos, és itt is ő hozza meg a kosárlabdával kapcsolatos döntéseket. Ez sem segít a renoméján, 2010-es uralomátvétele óta a klub mindössze kétszer jutott a rájátszásba,
a 2011-12-es, bérvita miatt rövidített szezonban pedig az NBA történetének legrosszabb győzelem-vereség mérlegét hozta össze, amikor a meccseinek csupán 10,6%-át tudta megnyerni (7 győzelem, 56 vereség).
A balul sikerült szezon után egy még rosszabb draft következett, a lottón ugyanis bukta az első választás jogát (és ezzel együtt Anthony Davist) a csapat, másodikként viszont vihette volna Bradley Bealt, Damian Lillardot, Draymond Greent, Andre Drummondot vagy Harrison Barnest, MJ viszont Michael Kidd-Gilchristre szavazott. Róla és tehetségéről sokat elmond, hogy újoncként kiállt a 49 éves Jordan ellen egy 1v1-re, és veszített.
Üzletileg viszont kétségtelenül sikeres: egyrészt ő lett az első olyan csapattulajdonos, aki korábban NBA-játékos volt, másrészt a Jordan márka is hasít,
MJ pedig a világ első dollármilliárdos sportolójává vált.
A Bulls edzője, Phil Jackson hiába fogadta meg, hogy többé nem edzősködik az NBA-ben, ezt egy év után megszegte. 1999-ben elfogadta a Los Angeles Lakers ajánlatát, amellyel azonnal meg tudta ismételni korábbi sikereit, 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben is bajnok lett, azaz harmadszor is triplázni tudott.
A Jordan-utódnak tartott Kobe Bryant viszont sok fejfájást okozott neki, a fiatal sztár néha fittyet hányt Jackson Triangle-rendszerére és inkább önzőzött, Jackson pedig odáig jutott, hogy Bryant elcserélését követelte a vezetőségtől. Kobe egyébként a csapat másik szupersztárjával, Shaquille O'Neallel is rengeteget viaskodott, az öltözői hangulat finoman szólva sem volt ideális. A Lakers 2003-ban a nyugati döntőben, 2004-ben (Karl Malone-nal és Gary Paytonnal megerősítve) a nagydöntőben szenvedett vereséget. Ekkor Jackson újra a befejezés mellett döntött, de egy évvel később megint visszatért.
Eleinte nem jöttek a sikerek, aztán Pau Gasol érkezésével minden megváltozott, a Lakers 2009-ben és 2010-ben is bajnoki címet ünnepelhetett.
2011-ben viszont megalázóan estek ki a Dallas ellen a rájátszásban, Jackson pedig ismét nyugdíjba vonult.
2014-ben elfoglalta a New York Knicks elnöki székét, de a haldokló franchise-t ő sem tudta feléleszteni, sőt, inkább még mélyebbre lökte. Három évig dolgozott korábbi csapatánál, amely a klub egyik legsötétebb időszaka volt.
A sorozat főgonosza, Jerry Krause tényleg mindent bevetett annak érdekében, hogy 1998 után villámgyorsan újraépítse a csapatot.
Jordan visszavonult, Rodmant kivágta, Pippent, Kerrt és Longleyt elcserélte, a magból csak Ron Harper, Toni Kukoc és Bill Wennington maradt.
A keretet fiatalokkal és európai tehetségekkel (pl. Dávid Kornéllal) próbálta feltölteni, de - ahogy arra számítani lehetett a sztárok távozása után - a Bullsból pofozógép lett.
Aztán az 1999-es drafton Krause Elton Brandet és Ron Artestet is kiválasztotta, előbbi holtversenyben megnyerte az Év újonca-díjat. Krause továbbra is imádta keverni a kártyákat, folyamatosan adta-vette a játékosokat, Brandet is eladta két év után, majd Artestet is Jalen Rose-ért. A Bulls 2002-03-ban lépett a fejlődés útjára, de 2003 nyarán Krause egészségügyi okok miatt visszavonult, majd
visszament baseball-játékosmegfigyelőnek, ami az eredeti munkája volt.
2017-ben hunyt el.
Azon játékosok, akiket 1998 után draftolt, végül máshol teljesedtek ki: Brand, Artest, Tyson Chandler és Brad Miller is All-Star játékosokká váltak, csak más együtteseknél.
A Krause által "éheztetett" Scottie Pippen a Houston Rocketshez került, ahol azonnal aláírt egy öt évre szóló, majdnem 80 milliós szerződést. A vele, Charles Barkleyval és Hakeem Olajuwonnal megalakult nyugdíjasklub viszont a rájátszás első körében elvérzett, Barkleyval pedig annyira utálták egymást, hogy cserét kért. A Rockets méltányolta ezt, és Portlandbe postázta.
Ott már jobban ment neki a játék és nagyon közel került egy újabb bajnoki címhez.
A nyugati finálé mindent eldöntő, hetedik meccsén a Trail Blazers már 15 ponttal is vezetett a negyedik negyedben, de korábbi mestere, Phil Jackson csapata, a Los Angeles Lakers fordítani tudott, végül 5 ponttal nyert és bejutott a nagydöntőbe.
Pippen egészen 2003-ig játszott a Portland színeiben, majd miután Krause visszavonult, Pippen visszatért a Bullshoz, hogy egy évvel később ott köszönjön el a kosárlabdától.
Azt talán maga Dennis Rodman sem gondolta volna, miközben 5. bajnoki trófeáját ölelgette, hogy profi karrierjéből már csak 35 meccs van hátra. Miután Krause megszabadult tőle, a Los Angeles Lakershez szegődött, ahonnan viszont 23 mérkőzés után kivágták. Az 1999-2000-es szezonra szülővárosának csapata, a Dallas Maverick dobott neki mentőmellényt, ahol viszont sosem tudott beilleszkedni. 12 találkozót kapott, amiken szenvedett az érkezéséig remekül játszó csapat, majd elküldték.
Próbálkozott alsóbb osztályú ligákban, Mexikóban, valamint 3 meccs erejéig megfordult Nagy-Britanniában, egyszer pedig Finnországban is pályára lépett.
Az addig is megbotránkoztató életmódot folytató Rodman szinte mindenbe belekóstolt a szórakoztatóiparban: akciófilmekben szerepelt, pankrátornak állt, zenélt, akármilyen haknin feltűnt akkoriban.
Később barátságot kötött Donald Trumppal és Kim Dzsongunnal is, többször látogatott el Észak-Koreába, hogy bulizzon a vezetővel. Gondoskodott arról, hogy karrierje után is sokat halljunk felőle.
Ugyan csak kiegészítőember volt, mégis hasznos szerepet töltött be a Bullsban Steve Kerr. Ő a San Antonio Spurshöz került a triplázás után, ahol rögtön egyből negyedszer is bajnok lett, így a mai napig ő az utolsó játékos, aki egymás után négy évben is felért a csúcsra. 2003-ban nyert még egy bajnoki címet a Spursszel, majd televíziós szakkommentátornak állt. 2006-ban a Phoenix Suns kinevezte általános igazgatónak, ahol 2010-ig dolgozott, utána visszatért a tévézéshez.
2014-ben a Golden State Warriors felkérte vezetőedzőnek, a csapatból pedig az utóbbi évek legerősebb dinasztiáját építette: minden évben döntőbe jutottak, hármat meg is nyertek.
Kerr az ominózus Triangle-rendszert továbbfejlesztve, nagyobb egyéni szabadságot és még komolyabb labdajáratást beledolgozva létrehozta az NBA történetének leghalálosabb támadógépezetét, amelyben Steph Curry minden idők legjobb hármasdobójává nőhette ki magát.
Azt a sorozatban is megfigyelhettük, hogy értelmiségi családból származik, rendkívül intelligens ember, aki sokat tanult mestereitől mind szakmailag, mind pedagógiailag, nem csoda, hogy a pályán kívül is sokra vitte.
Ron Harpernek is összejött még egy bajnoki cím, méghozzá Phil Jackson játékosaként a Los Angeles Lakers színeiben 2000-ben.
Toni Kukoc viszont sosem ért fel hasonló magasságokba, Chicagóból először Philadelphiába került, onnan pedig pont rosszkor Atlantába:
a Hawks sehol nem volt, a Sixers viszont pont abban az évben döntőzött, amikor őt eladták. Milwaukee-ban kötött ki, ott pattogtatott utolsó négy évében, majd 2006-ban visszavonult.
Érdemes a végén szót ejteni azokról a kosarasokról is, akik a '91-'93-as Bullsszal lettek bajnokok. Bár a The Last Dance nem róluk szól, de ők is megszólaltak a sorozatban és fontos szereplői voltak a Chicago első sikerkorszakának.
A Jordant a doku megjelenése óta folyamatosan ekéző Horace Grant Orlandóba szerződött, ahol nagyobb szerepet kívánt magának, de egy elveszített nagydöntőn kívül mást nem tudott felmutatni. Később a Lakersnél összeállt Phil Jacksonnal, így 2001-ben megszerezte 4. bajnoki címét.
Will Perdue-nak is leesett egy negyedik gyűrű (ő volt az, akiért Krause megszerezte Rodmant), 1999-ben a San Antonio Spursszel ünnepelhetett. Az 1993-as bajnoki címet érő kosár szerzője, John Paxson 1994-ben visszavonult, utána a Bulls szakkommentátoraként dolgozott, majd ő váltotta Krause-t 2003-ban a klub élén, ahol 2009-ig tevékenykedett szakmai igazgatóként, ekkor előléptették alelnökké.
Ezt a pozíciót egészen 2020 áprilisáig töltötte be,
amikor az új elnök, Arturas Karnisovas lefokozta tanácsadóvá.
Bill Cartwright 1995-ben vonult vissza, hogy aztán rögtön csatlakozzon a Bulls edzői stábjához. 2001-ig segédedzőként, onnantól 2003-ig vezetőedzőként tevékenykedett a csapatnál, majd ugyancsak segédként több NBA-csapatnál is megfordult azóta.
BJ Armstrong, azon túl, hogy Jordan listájára felkerült későbbi Charlotte-játékosként, 2000-ben vonult vissza. Ő a játékosügynöki pályát választotta, legkomolyabb ügyfele pedig nem más, mint az egykor szintén chicagói közönségkedvencként induló Derrick Rose.
Ha már Rose szóba került: ő lehetett volna az új éra alapköve, de a sérülése közbeszólt, Chicagóban pedig azóta is visszasírják a '90-es éveket. A Bulls a Jordan-korszak óta még döntőbe sem került, sőt, mostanában a playoff is távolinak tűnik.
Az a csapat egyszeri és megismételhetetlen, és sok rosszat lehet mondani akár Jordanre, akár Krause-ra vagy bárki, azóta sem sikerült senkinek hasonlót építenie.
Ahogy azt is láthatjuk, hogy miután szétszéledt a csapat, a játékosoknak még be-becsúszott 1-1 bajnoki cím, míg Jacksonnak edzőként még öt, akárcsak Kerrnek, akinek kettő játékosként és három edzőként. Az viszont mindenképp érdekes, hogy ha kizárólag kosárlabda szempontból nézzük, akkor sokaknak jobban sikerült a folytatás 1998 után, mint Michael Jordannek.