Minden idők legkülönlegesebb rájátszása 10 napja tart, és máris túl vagyunk egy kvalifikációs körön, amelyben születtek szenzációs gólok, hatalmas védések, őrült fordítások és komoly meglepetések. Az egyedi körülmények és a mintegy 4,5 hónapos kényszerszünet együtt dobták kukába a papírformának nevezett fogalmat, és a világon aligha él olyan ember, aki eltalálta, hogyan is fog kinézni az NHL a 0. kör után.
Lássuk, mi történt eddig.
Ahogy a tavalyi rájátszásban, úgy idén is óriási meglepetést okozott két csapat azzal, hogy a saját főcsoportjában leggyengébb mérleggel bejutva rögtön a legelején kiütötte a top favoritot. Idén persze a favorit jelző nem jelent egyet az első kiemeléssel, inkább arról van szó, hogy keleten a Pittsburgh alig csúszott ki a legjobb négy közül, majd jött egy csapat, a Montreal Canadiens, amely már rég lemondott a rájátszásról, erre a vírushelyzet miatt mégis bekerült, mivel főcsoportonként a legjobb 12 együttest hívták meg erre a speciális tornára.
A Montreal pedig, ha már ott járt, kiejtette a fásultnak és motiválatlannak tűnő, egyébként mindig kupaesélyesnek tartott Pittsburghöt.
Nyugaton a Chicago tréfálta meg a Connor McDavid és Leon Draisaitl vezette Edmontont és jutott tovább tizenkettedik kiemeltként, bár ez talán nem sokkolt mindenkit, hiszen a Blackhawks igazi győztes kultúrájú csapat, tele kétszeres és háromszoros bajnokokkal, míg az Oilers egyelőre képtelen átlépni saját árnyékát még úgy is, hogy a világ legjobbjai közül ketten is velük vannak.
Nemcsak a nyugati, de a keleti házigazda is búcsúzott: a play-in kör egyetlen ötmeccses párharcában a Maple Leafs végül alulmaradt a már tavaly is mindenkit meglepő Columbus ellen, már csak a Vancouver, a Calgary és a Montreal maradt versenyben a kanadai klubok közül.
A 4-4 kiemelt csapat round robin köre kevésbé volt izgalmas a kisebb tét miatt, ezért mindenképp érdekes lesz, hogy az élet-halál harcból érkezőkkel szemben miként tudják felvenni a ritmust. A két-két ágról a következő párharcok jöttek össze az "igazi", immáron négy győzelemig tartó első körre.
Philadelphia Flyers - Montreal Canadiens
A Philly volt az egyik legjobban pörgő csapat a szünet előtt, és bár 4,5 hónapnyi kihagyás után szürreális lenne arról beszélni, hogy a csapat átmentette formáját augusztusra, mégis úgy tűnik, mintha ez volna a helyzet. A kapuban az ifjú Carter Hart továbbra is magabiztos, ráadásul a legnagyobb sztárok még fel sem pörögtek a round robin alatt, inkább a 2-3-4. sor szállította a gólokat a Flyersnél. Ha megnézzük, hogy a Giroux-Couturier-Voracek hármas, valamint az alapszakaszban házi pontkirály Travis Konecny sem tudott még betalálni, akkor egészen félelmetes belegondolni, hogy mi lesz, ha még ők is felébrednek.
A Canadiens esetében már esett szó arról, mennyire sajnálta őket mindenki a Pittsburgh ellen, erre láss csodát, túlélték a 0. kört. Carey Price végig zseniálisan védett, komoly volt a kapusok közötti különbség, ráadásul a Montreal bizonyította a széria alatt, hogy mentálisan remek állapotban van, hiszen az sem zökkentette ki a csapatot, amikor a Penguins az első meccsen felállt kétgólos hátrányból, és azt is megoldották, amikor nekik kellett futni az eredmény után.
Price és Hart csatája külön pikáns lesz, amely akár előrevetítheti az őrségváltást a kanadai válogatott kapujában.
Tampa Bay Lightning - Columbus Blue Jackets
Ez a párosítás tavaly minden idők egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta, ugyanis a Columbus nemcsak kiejtette az alapszakaszt toronymagasan megnyerő Tampát, hanem 4-0-s összesítéssel söpörte. Idén a Lightning nem is nyomta meg annyira az alapszakaszt, nem kényelmesedtek el, valamint az is biztos, hogy mindenki tanult a tavalyi óriási égésből. A csapatkapitány Steven Stamkos eddig nem tudott jégre lépni és az első körben is kérdéses a játéka, ráadásul a Flyers elleni round robin-döntőben a világ legjobb védőjét, Victor Hedmant is elvesztette a csapat, ezekre építhet akár a Columbus.
Amely egy nagyvadat már elejtett az előző fordulóban, miután az egész play-in kör legizgalmasabb párharcában öt meccsen legyőzte a fiatal szupersztárokkal teletűzdelt Torontót. John Tortorella és csapata hasonló stratégiával győzte le a Maple Leafst, mint tavaly a Lightningot, a recept tehát adott, ráadásul a tampások fejében biztosan ott fog motoszkálni az előző évi kudarc. A Jackets már azzal is komoly bravúrt hajtott végre, hogy a nyáron elvesztett sztárok nélkül is eljutott idáig, nincs semmi vesztenivalója, ez pedig főleg érdekessé teheti a párharcot.
Washington Capitals - New York Islanders
Egészen furcsa round robin körön van túl a Capitals, amely mindössze öt gólt lőtt három meccs alatt. Alekszandr Ovecskin 0, Ilja Kovalcsuk, Nicklas Bäckström és Jevgenyij Kuznyecov 1-1 pontot gyűjtött ezen a három találkozón, a házi pontkirály jelenleg a csapat talán legtehetségtelenebb játékosa, Radko Gudas 2 ponttal. Semmi nem úgy néz ki tehát, mint amire az ember számítana. Azt persze ne higgyük, hogy ez így is marad, de biztos, hogy az Islanders maximálisan fel fog készülni a Washington sztárjainak semlegesítéséből.
Merthogy a New York-iak edzője nem más, mint korunk legjobb szakembere, a Capitalsszel 2018-ban bajnoki címet nyerő Barry Trotz. Akinél hatékonyabban senki sem tud egy középszerű keretből annyit kihozni, amennyit lehet, ő pedig ezt tette anno Nashville-ben és ezt teszi most New Yorkban is. Ráadásul a hírek szerint visszatérhet a védelembe Johnny Boychuk, a kapuban pedig Szemjon Varlamov a Florida elleni play-in párharc alatt a szebbik arcát mutatta, úgyhogy egyáltalán nem esélytelen az Islanders.
Boston Bruins - Carolina Hurricanes
Egy újabb visszavágó, a két csapat tavaly egymás ellen vívta a keleti főcsoportdöntőt. A Hurricanes akkor elhitte, hogy a bab is hús, aztán jött a Bruins és söpört. Most talán kiegyenlítettebbek az erőviszonyok: a Boston utcahosszal nyerte az alapszakaszt, a körmeccseken viszont árnyéka volt önmagának, a Marchand-Bergeron-Pastrnak sor teljes homálynak tűnt, az ő hiányukat hosszú távon nem fogja elbírni a csapat. Tuukka Rask sem biztos, hogy teljesen egészséges, ráadásul már többször is megjegyezte, hogy ő már a hoki utáni életre gondol.
A buborék előtti időszakban nehéz volt elképzelni, hogy ez a Boston ne jusson be ismét legalább a legjobb négy közé, az azóta lejátszott három meccsükön viszont siralmasak voltak.
Nem úgy a Carolina, amely erődemonstrációt tartott a New York Rangers elleni 0. körben, és végrehajtotta az egyetlen söprést a nyolc párharc közül. Sebastian Aho igazi szupersztárrá nőtte ki magát, Andrej Szvecsnyikov pedig a szemünk láttára válik azzá. Ráadásul a Hurricanes úgy dominált, hogy nem számíthatott három legjobb védője közül kettőre, Dougie Hamiltonra és Brett Pesce-re.
Előbbi talán visszatérhet a Bruins ellen, ráadásul épp Bostonban kezdte pályafutását, úgyhogy a motivációval sem lesz gondja. De talán csapattársainak sem, hiszen a tavalyi 0-4 mindenkiben mély nyomot hagyhatott. Idén nagyon egységesnek tűnik ez a Carolina, és ha a Boston tényleg szétesőben van és nem kapja össze magát erre a körre, akkor hamar mehet haza a torontói óriáskaranténból.
Vegas Golden Knights - Chicago Blackhawks
A Vegas a körmeccsek körében lehengerlő támadójátékkal rukkolt elő, a csapat 15 gólt szerzett úgy, hogy legjobb mesterlövésze, Max Pacioretty nem is játszhatott. A Chicago ellen pedig már ő is bevethető lesz, így inkább a védelem és a kapusposzt lesz a kérdéses. Utóbbit valószínűleg a cserestopkor épp Chicagóból érkező Robin Lehnerre bízza majd Peter DeBoer mester, így a háromszoros bajnok helyi hősnek, Marc-André Fleurynek valószínűleg ezúttal is a kispad marad, akárcsak 2016-ban és 2017-ben, amikor duplázott a Pittsburgh-gel.
Azon, hogy a Blackhawks szintén 12. kiemeltként búcsúztatta az 5. Edmontont, talán kevesebben lepődtek meg, mint keleten a Montreal bravúrján. A Chicago alappillére továbbra is a Kane-Toews-Keith tengely, amely 2010 és 2015 között három Stanley-kupát szállított a csapatnak. Melléjük érkeztek még olyan fiatal tehetségek, mint a tavaly remekelő Alex DeBrincat, vagy az idén újoncként berobbanó Dominik Kubalík.
A csapat gyengesége egyértelműen a lassúság és az alsóbb sorok minősége lehet, ezekben a Vegas sokkal jobb, de még mielőtt legyintenénk és kikiáltanánk a sima Vegas-továbbjutást, emlékezzünk arra, hogy a buborékban eddig semmit nem mutató Patrick Kane bármikor beindulhat.
Colorado Avalanche - Arizona Coyotes
Az Avs annak ellenére bejött az alapszakaszban a főcsoport második helyére, hogy rengeteg sérülés hátráltatta, Nathan MacKinnon azonban a hátára vette a csapatot, ami neki egy top3 MVP-helyezést, a csapatnak pedig kiemelést ért. A round robin-döntőben hirtelen halálban kaptak ki a Vegastól, ami korántsem a világ vége, és rájuk is jellemző, hogy néhány sztár még nem tudta felvenni a ritmust, gondolhatunk itt Mikko Rantanenre, vagy az év újonca-díj várományosára, Cale Makarra. A kapuskérdés itt is érdekes lesz, Philipp Grubauer tavaly remekelt a playoffban, idén viszont Pavel Francouz jóval meggyőzőbb volt.
Ezzel szemben Arizonában ha egy dolog megkérdőjelezhetetlen, az Darcy Kuemper helye a ketrec előtt. Sérüléséig egészen parádésan védett, majd a play-in körben is megmutatta a Nashville ellen, hogy nem csak egy fellángolás volt az alapszakaszbeli teljesítménye. A Coyotes egyébként azon kevés csapatok egyike, amelyek sebességben felvehetik a versenyt a Coloradóval, és ha Kuemper tartani tudja az emberfeletti szintet, akkor meglepetés is születhet.
Dallas Stars - Calgary Flames
A Stars már a márciusi szünet előtt is küszködött a góllövéssel, és ezt a round robin kör alatt sem sikerült orvosolni, amit a három meccsen szerzett négy találat bizonyít. A Flames átlagon felüli védelme ellen muszáj lesz ezzel valamit kezdeni, és bár Dallasban is elitnek mondható a hátsó egység és a kapusposzt, gólok nélkül nehéz lesz továbbjutni.
A Flames a vártnál simábban lépett túl a Winnipegen, ehhez persze az is kellett, hogy a Jets elveszítse Mark Scheifele-t és Patrik Lainét.
A kapusposzt itt sem életbiztosítás Cam Talbottal és David Rittichhel, de a védelem még a folytatást egészségügyi okokból kihagyó Travis Hamonic nélkül is erős. Ez lehet az a párharc, ahol inkább az alacsonyabban kiemelt csapat a favorit, ami persze borulhat, ha Dallasban újra rájönnek, hogyan is lehet gólt ütni ebben a sportban.
St. Louis Blues - Vancouver Canucks
A címvédő elsőként végzett az alapszakaszban a nyugati főcsoportban, majd aztán az összes meccsét elveszítette a round robinban, így visszacsúszott a negyedik helyre. Akadozó támadógépezet, gyenge emberelőny és koncentrációhiány jellemzi eddig a csapatot, amely két mérkőzést is az utolsó percben engedett ki a kezéből. Érdekes, hogy a két tavalyi döntős, a Boston és a St. Louis is az élen zárta az alapszakaszt saját főcsoportjában, aztán visszacsúszott a 4. helyre a round robinban, olykor ijesztően rossz játékkal és hozzáállással.
A Vancouver a fantasztikus újonc hátvéd, Quinn Hughes vezetésével sikeresen felállt 1-0-s hátrányból a Minnesota Wild ellen, megnyerve a következő három mérkőzést, az utolsót hirtelen halálban. Ennek a fiatal magnak (Hughes, Elias Petterson, Brock Boeser, Jake Virtanen) ez az első playoffja, a tapasztalatszerző első (vagyis 0.) körön már túl is estek, viszont továbbra is éhesek a sikerre. A rutinos, kellemetlen stílusú Blues ellen már komolyabb a kihívás, de ha valamikor, akkor most verhető a bajnok.
Ahogy azt mindenki elmondta, ebben a rájátszásban felesleges papírformáról beszélni, annyira egyedülállóak a körülmények a vírushelyzet miatt. A kiemelt csapatok mindössze 3-3 meccset játszottak eddig és azoknak sem volt igazi tétje, míg az alacsonyabban rangsoroltak már mind túl vannak egy-egy élet-halál párharcon.
Ez azt is jelentheti, hogy a "kicsik" lendületben vannak és bizony okozhatnak meglepetést.
Azt sem szabad elfejelteni, hogy innentől minden visszaáll a megszokott kerékvágásba, azaz a párharcok az egyik fél negyedik győzelméig tartanak. A buborékok maradnak, a keleti csaták Torontóban, a nyugatiak Edmontonban zajlanak majd, természetesen nézők és immáron hazai csapatok nélkül.