A 80-as és a 90-es évek NBA-mérkőzései durvábbak és keményebbek voltak a mai meccseknél. A játékosok gyakrabban keveredtek összetűzésbe a kosárpályán, és sokszor fajult tettlegegességig a dolog. A Detroit Pistons két bajnoki címet is szerzett a 80-as évek végén.
A csapat két legkeményebb játékosa Dennis Rodman és Bill Laimbeer volt.
Utóbbi teljes pályafutása Detroitban az összetűzésekről szólt. Nem telt el meccs anélkül, hogy Laimbeer ne szúrt ki volna magának valakit. Az egyik legismertebb eset 1987 májusában, az NBA keleti főcsoportdöntőjének harmadik meccsén történt. Az áldozat a Boston Celtics legendája, Larry Bird volt, akinél egy súlyos fault után szakadt el a cérna,
mikor Laimbeer és Rodman együttes erővel zuhantak rá, utóbbi konkrétan fejen rúgta Larry Birdöt.
A Boston bedobója először ütni kezdte a földre zuhant Laimbeert, majd később dühében hozzá is vágta a labdát.
Ez már annyira nem tetszett a fiatal Rodmannek, aki egy félig átkaroló, félig felpofozó mozdulattal vágta nyakon Birdöt. Végül csak Laimbeernek és Birdnek kellett távoznia, Rodman a pályán maradhatott.
Az 1994-es idény rájátszásában a New York Knicks és a Chicago Bulls találkozott egymással. Az NBA-t irányító David J. Stern szeme láttára verekedett össze a Bulls játékosa, Jojo English, és a Knicks hátvédje, Derek Harper.
A bunyó a meccs utolsó percében kezdődött: Harper jobbegyenese elől remekül elhajolt English, majd a nézőtérig rángatta a Knicks játékosát.
Óriási tömegjelenet alakult ki a meccsen. A Knicks edzője, Pat Riley is megpróbálta lecsillapítani a játékosokat.
Több játékos között óriási feszültségek voltak az ezredforduló előtti NBA-ben. A 90-es évek egyik legjobb játékosa,
az Indiana Pacersben játszó Reggie Miller is élvezettel piszkálta a legnagyobb sztárokat, köztük Michael Jordant is.
Az 1993-as rájátszás egyik meccsén Jordan először bemutatott egy fantasztikus blokkot, de a labdát Miller még bepofozta a hálóba, majd a földre érkezve két kézzel nekiment Jordannek, ezzel is hergelve őt. A mindig higgadt Jordan rendesen berágott, utánament Millernek, és hatalmas csetepaté alakult ki a pályán.
Az NBA egyik aranykorának számító kilencvenes években a New York másik ősellenségének a Miami Heat csapata számított az NBA Keleti Főcsoportjában. Az 1998-as rájátszásban egymás ellen kellett játszaniuk. Az összecsapás végét jelző dudaszó után a Knicks játékosa, Larry Johnson és a Miami Heat centere, Alonzo Mourning verekedett össze.
Előbbi szinte a semmiből csapott oda egyet Mourningnak.
Óriási ökölharc kezdődött kettőjük között. A Knicks edzője, James Van Gundy a center Mourning bokájába kapaszkodva próbálta visszatartani a játékosát egy komolyabb balhétól.
Az NBA két legendás játékosa, Charles Barkley és Shaquille O'Neal pályafutásuk csúcsán gyakran összekapott a kosárpályán. A Houston Rockets- Los Angeles Lakers meccsen
O'Neal addig ütötte Barkley fejét, hogy megakadályozza egy zsákolásban, míg Barkley hozzávágta a fejéhez a labdát.
A center feldühödött, és leütötte Barkley, majd a földre kerültek mind a ketten. Azóta már kibékültek egymással egy barátságos golfmeccsen, ahol a vesztesnek fecskében kellett mászkálnia a strandon. Barkely veszített.
Charles Barkley nem csak játéktudásával, de a botrányaival is kiemelkedett a többi játékos. A 90-es évek legelején is történt eset Chicagóban. Bár nem a kosárpályán történt, de talán ez a legviccesebb.
Három fickó támadt rám egy bár előtt. Súlyemelők voltak. Nagyon el akartak verni, sőt azt gondoltam, hogy meg fognak ölni. Úgy voltam vele, hogy eljátszom a bolondot, hogy elriasszam őket. Lekaptam a ruháimat, ott álltam előttük félmeztelenül, cipő nélkül és a nem létező kung-fu tudományomat vettem elő. Azt, amit a Karate Kölyökből láttam. A háromból kettő ezt követően elment, de egy ott maradt. Hadonásztam előtte, ahogy a filmben láttam, aztán olyan erősen megütöttem, ahogy csak tudtam. Eltörtem az orrát.
– emlékezett vissza az akkor még a Philadelphia 76ers kötelékébe tartozó egykori kiváló kosaras.
Az ezredforduló környékének legjobb csapata a Los Angeles Lakers volt. A Lakers egyik sztárjának Kobe Bryant számított, aki a 2000-es szezon egyik meccsén verekedett össze a New York Knicks játékosával, Chris Childssal.
Kobe ütése után a Knicks kosarasa visszaütött,
a többieknek kellett szétválasztania a feldühödött játékosokat.
A tavaly elhunyt Kobe Bryant ekkor még egy fiatal és forrófejű kosarasnak számított. Tíz év múlva, a 2010-es szezonban viszont már semmi nem tudta kibillenteni a nyugalmából a legendás játékost.
A 2004. november 19-én egy teljesen simának induló alapszakasz-mérkőzés az NBA történetének legnagyobb botrányába torkollt. A Detroit Pistons és az Indiana Pacers játékosai között kitört
tömegverekedésbe a nézők is beszálltak,
az egyik főszereplő, Ron Artest NBA-rekordot jelentő 86 meccses eltiltást kapott. A botrány egyébként a helyszínről (The Palace of Auburn Hills ) kapta a nevét, a röviden csak Palace-ként emlegetett pályára utal a Malice at the Palace, vagyis a Palotai Pofozkodás.
Mindkét csapatban voltak problémás játékosok: Rasheed Wallace (Pistons) rekordot állított fel az egy szezonban kapott technikaik számában, Ron Artest (Pacers) a liga igazi fenegyereke volt, de Stephen Jackson (Pacers) is igazi bajkeverőnek számított. Az utolsó percben 97-80-ra vezetett Pacers, amikor a Detroit centere, Ben Wallace egy sima palánkra fordulással ugrott fel zsákolni, hogy 97-82-re szépítsen.
A Pacers játékosa, Ron Artest (későbbi nevén Metta World Peace) nem vette jó néven a könnyen bedobott kosarat, és odavert egyet Wallace kezére. Wallace-nak több sem kellett, és egyből nekimegy Artestnek, akit két kézzel az arcánál fogva lök el. Artest gyorsan távozik is a helyszínről, leginkább csak Wallace az, akit nyugtatni kell. Közel másfél percig megy a felezővonal környékén a lökdösődés.
Wallace a közönséget hergeli, illetve a magáról levett csuklószorítókkal és fejpántokkal dobálja Artestet,
aki, hogy jelezze, semmi szerepet nem akar vállalni a bunyóban, inkább lefeküdt a pálya szélén felállított asztalra.
A detroiti közönség popcornnal kezdi dobálni a győzelemre álló vendég Pacers játékosait. A negyedik sorban álló John Green nevű szurkoló fogadásból eldobott egy félig teli söröspoharat, és a sör pont Artest nyakán és fején landolt. A játékos felugrott, és egyből a nézőtérre vetette magát,
közben pedig átgázolt az őt megállítani igyekvő Pacers rádiókommentátor Mark Boyle-on, akinek eltört öt csigolyája, és a fején is megsérült.
Artest hatalmas ugrásokkal haladt a nézőtéren, majd ököllel kezdte verni az egyik szurkolót. Artest példáját követte a csapattárs Stephen Jackson is, ő is nekiesett a szurkolóknak a lelátón, ahol szó szerint elszabadult a pokol.
Egyre több néző ugrott be a játéktérre, hogy verekedni kezdjen a játékosokkal, adtak is, kaptak is hatalmas pofonokat, a rendőrök pedig könnygázt akartak bevetni a játékosok ellen. Erről Reggie Miller, a Pacers játékosa beszélte le őket.
A Pacers játékosait végül úgy terelték be az öltözőbe, hogy közben a szurkolók székkel dobálták őket.
A meccset az egész ország nézte az ESPN adón, a liga akkori vezetője, David Stern pedig pár méterre a verekedéstől, testközelben állt. Artestet még az öltözőből el akarták vinni a michigani rendőrök, a kosarast ki kellett menekíteni a csapatbuszra, hogy ne kerüljön börtönbe az éjszakára.
Ron Artestet végül a szezon teljes további részére eltiltották, így 73 meccset hagyott ki az alapszakaszban, majd még 13-at a rájátszásban, az összesen 86 meccses eltiltás rekord a meccsek számát nézve. Öt játékos is próbaidős büntetés kapott, közmunkára ítélték őket és stresszkezelő terápia kellett járniuk. Öt detroiti szurkolót tiltottak ki örökre a csarnokból.
Az NBA később két, egyenként 7 decis korsóban korlátozta a nézőknek eladható alkoholos italok mennyiségét,
illetve a negyedik negyedre betiltották az alkoholforgalmazást az arénákban.
A 2006-os Denver Nuggets - New York Knicks meccsen is balhéztak a játékosok. A meccs utolsó negyedében az örökös balhéiról is ismert J.R. Smith kosárra tört, de nagyon durván faultolták. A játékos nagyon ideges lett, és neki akart menni a szabálytalankodó Mardy Collinsnak.
A vitába bekapcsolódott Nate Robinson is, akit a teljesen kikészült Smith magával rántotta a nézők közé.
Carmelo Anthony sem akart kimaradni a buliból, és leütötte Collinst, majd menekülni kezdett az őt üldöző Robinson és Jeffries elől. A tíz pályán lévő játékost kiállították, majd hetet közülük eltiltottak.
A 2010-es évekre némileg normálisabb lett a helyzet az NBA-meccseken, de azért előfordult, hogy egyes kosarasokat elragadtak az indulatok. A liga örökös rosszfiúja, Ron Artest 2011 júniusában névváltoztatási kérelmet adott be. A nevét szerette volna Metta World Peace-re változtatni, ami egy buddhista meditációs formula elnevezése.
Az új neve lefordítva „Szeretet Világbéke" lett.
Ennek ellenére 2012 tavaszán a Lakers játékosaként újabb durva szabálytalanságot követett el. Az Oklahoma City csapatában játszó James Hardent Artest úgy fejen könyökölte,
hogy a szakállas sztár a földre esett, és alig tudott magához térni.
A Los Angeles Lakers egyik 2018-as meccsén ismét James Harden volt az egyik balhé főszereplője. A Rockets játékosa a Lakers fiatal játékosával, Brandon Ingrammel akaszkodott össze. Később a két veterán irányító, Rajon Rondo és Chris Paul is beszállt a vitába,
majd Paul az ujjával Rondo szeme felé bökött, aki nekiment a játékosnak.
Lebron Jamesre is szükség volt, hogy a két kosaras némileg lecsillapodjon.
Másfél hónappal ezelőtt ismét a Lakers és a Rockets meccsén volt egy kisebb csetepaté. A Rockets centere, DeMarcus Cousins és a Lakers bedobója, Markieff Morris lökdöste egymást egy palánk alatti szabálytalanságot követően. A liga egykori rosszfiúja, Demarcus Cousins viszont nem állt le verekedni, hanem csak nevetgélve továbbsétált, miközben Morrist a csapattársai próbálták jobb belátásra téríteni.