A tavaly is döntős, első Stanley Kupa-sikerére hajtó Florida az első három összecsapáson kevés esélyt adott riválisának, ugyanakkor az 1984-ben, 1985-ben, 1987-ben, 1988-ban és 1990-ben bajnok Edmonton feltámadt. Előbb egy lehengerlő 8-1-es, majd egy 5-3-as, három napja pedig egy 5-1-es sikerrel végül egyenlített, így 1945 óta ez volt az első döntő, amely úgy torkollott hetedik meccsbe, hogy már 3-0 is volt az állás. A 18. hetedik felvonásos finálé előtt az örökmérleg 12-5 volt a hazaiak javára - olvasható az MTI tudósításában.
Gyors gólváltással indult a csata. Az 5. percben - éppen akkor, amikor a vendégek kiegészültek - Evan Rodrigues lőtte élesen a kapu elé a korongot, amibe Carter Verhaeghe kapott bele, így Stuart Skinner nem védhetett. A szurkolók még ki sem ünnepelték magukat, amikor Cody Ceci adott tért ölelő átadást Mattias Janmarknak, aki szólóból mattolta Szergej Bobrovszkijt.
A folytatásban a kapusok pillanatai következtek, de sok volt a lövés blokkolás is, és akadt kapuvason csattanó edmontoni kísérlet is. Aztán a 36. percben Bobrovszkij csípővel védett egy kapu előtti kavarodásban, ebből megindult a Florida, Sam Reinhart pedig úgy lőtte a korongot a rövid sarokba, hogy átkorcsolyáztak Skinner előtt.
A záró harmadra a vendégek vezetőedzője, Kris Knoblauch - akit novemberben neveztek ki a pocsék idénykezdés után - újra együtt küldte jégre két "szuperfegyverét", Connor McDavidet és a német Leon Draisaitlt. Hét perc volt hátra, amikor ez a kettős óriási helyzetet hagyott ki. Úgy tűnt, Bobrovszkij már verve van, de a védelemmel közösen hárítani tudott fekve.
Rohamozott az Oilers, közel állt a hőn áhított egyenlítéshez, de a hazaiak önfeláldozóan védekeztek. Az utolsó percre Skinner helyett is mezőnyjátékos jött a jégre, de nem volt esélye megmenteni a finálét a vendéggárdának.
A Florida sikerével tovább tart a kanadai átok: amióta a Panthers csatlakozott az NHL-hez - 1993 őszén -, nem nyert Stanley Kupát a sportág őshazájából származó klub. Ráadásul a döntőben változatlanul csak egyszer, még 1942-ben, azaz 82 éve - összesítésben pedig négyszer - fordult elő fordítás 0-3-ról, az Edmonton most csak egyenlíteni tudott, fordítani nem.
A playoff legértékesebb játékosának járó Conn Smythe-trófeát az Edmonton csapatkapitánya, Connor McDavid kapta. Ő a hatodik - mezőnyjátékosként a második -, aki vesztes együttesből érdemelte ki a díjat. 1976-ban a philadelphiai Reggie Leach győzött, noha a Montreal Canadiens hódította el a Stanley Kupát. Rajtuk kívül négy kapus - Jean-Sebastien Giguere (Anaheim Mighty Ducks, 2003), Ron Hextall (Philadelphia Flyers, 1987), Glenn Hall (St. Louis Blues, 1968) és Roger Crozier (Detroit Red Wings, 1966) - kapott finálét veszítő csapatból Conn Smythe-trófeát.
McDavid már az alapszakaszban sziporkázott, 76 mérkőzésen 132 pontja (32 gól, 100 assziszt) volt, majd következett a playoff, amelyben 42 pontot (8 gól, 34 gólpassz) termelt. Csak Wayne Gretzky és Mario Lemieux tudott nála többet gyűjteni, a gólpasszok tekintetében pedig ligacsúcsot döntött.
A floridai Aleksander Barkov az első finn csapatkapitány, aki Stanley Kupát nyert. Vezetőedzője, az 57 esztendős Paul Maurice 1985 mérkőzés (1848 alapszakasz, 137 playoff) után lett bajnok, ez a Stanley Kupa-győztesek között a legtöbb.
Stanley Kupa, döntő, 7. mérkőzés:
Florida Panthers-Edmonton Oilers 2-1 (1-1, 1-0, 0-0)
gól: Verhaeghe (5.), Reinhart (36.), illetve Janmark (7.)
A párharcot 4-3-as összesítéssel a Florida nyerte.