Juha Pál helyszíni tudósítása Hamburgból
A pénteki negyeddöntők:
Pénteken újra egész Németország futball-lázban égett, mivel pályára lépett mindenki kedvence, a Nationalelf. Az egyik Ruhr-vidéki ingyenes napilap még szakmai elemzésekbe is bocsátkozott az argentinok elleni berlini negyeddöntő előtt: a küllemében a magyarországi Metróhoz hasonlítható újság összeállította a világbajnokság - eddigi - All-Star-csapatát, amelynek meglepetésre a brazil Cafú is tagja volt. Hogy miért meglepetés a jobb oldali védő beválogatása? Mert a másik 10 játékos mind német volt.
Hamburgban egy másik negyeddöntőt rendeztek, de ha egy idegent péntek délután letettek volna a kikötőváros központjában, biztosan nem hitte volna el, hogy este a HSV arénájában Olaszország és Ukrajna fog összecsapni. Az észak-német településen minden a 17 órakor kezdődő német-argentin körül forgott, mindenki a berlini meccsre készült, mintha csak a fővárosban, élőben láthatnák Lehmannékat. Pedig nem, Hamburg igencsak messze volt "a másik meccs" helyszínétől, de a helyiek mindent megtettek azért, hogy akár minden ember láthassa a nagy rangadót, és persze mindeközben áron felüli sör és kolbász legyen a kezében.
Mi elsőként a kikötőben tettünk egy kisebb hajókörutat, amely során már látni lehetett, miként lesz uralkodó szín a német zászló három színe az egész környéken (az egyik kávézóban feltűnt pár égszínkékmezes drukker is, de mindössze pár tucatnyian voltak, szemben a több ezernyi némettel). A hatalmas kikötőben azt is megtudtuk, hogy a Chelsea orosz tulajdonosa, Roman Abramovics egymillió dolláros luxusjachtjával fog villogni a közeljövőben, amelyet pedig - nem hivatalos információk szerint - nem pitbullok, nem cápák, de még csak nem is fegyveresek őriznek (bár biztosan ezek is), hanem rakéták figyelnek a pénzember és vízi járműve biztonságára.
A halpiac nem egy mindennapi hely, az állandó tivornyák helyszínéül szolgáló St. Pauli kerületének legvégén lévő helységben a "buli" már egészen hajnalban megkezdődik. Pénteken 15 órakor szinte teljesen telt ház van a cigifüsttel és sörszaggal átitatott, - mégis - rendkívül hangulatos óriásteremben, táncol az egész ház, aki pedig épp nem mozog, az halas szendvicsre és sörre vár a mára idetett pultoknál. A látványban semmi szokatlan nem lenne, ha nem délután, hanem hajnali három óra lenne, így viszont megdöbbentő volt a szemnek, ahogyan az ablakokból besurranó napsugarak és a mulatozók égbe fújt dohányfüstje a terem közepén találkozott. A buli pedig nem vész el, csak átalakul, ez a jelszava a fekete alapon fehér halálfejjel ábrázolt St. Pauli sajátos fesztiváljának - a partizók fogták magukat, és az éneklést átnevezték szurkolásnak. Éppen ideje volt, mert kezdődött a Németország-Argentína találkozó...