Chile: támadásból is megárt a sok

Chile a dél-amerikai selejtezősorozat egyik legnagyobb meglepetését okozta azzal, hogy simán kivívta a továbbjutást, nem kellett az utolsó pillanatig izgulnia. Marcelo Bielsa csapata fiatal, támadó szellemű és sikeréhes, amivel Dél-Afrikában is messzire juthat, bár a vb-selejtezőkön mutatott meneteléssel megnehezítette a saját dolgát, mert mindenki sokkal jobban odafigyel rá.

Miért érdemes szurkolni nekik?

A rengeteg áldozattal járó földrengés az egész világ szimpátiáját az ország mellé állította, és egy jó vb-szereplés rendkívül sokat jelentene Chile számára. Zamorano vagy Salas-szintű klasszis már nincs a csapatban, ennek ellenére a támadójátékot felvállalják, amivel könnyebb híveket toborozni, mint a bunkerfocival.

Hogyan lehet legyőzni őket?

A támadófutball természetes velejárója, hogy a csapat gyakran kinyílik hátul, így a kontratámadások kiváló fegyvernek számítanak ellene. A védők nem túl magasak, kevés a jól fejelő futballista, így a beívelések is eredményre vezethetnek.

Mit várunk tőlük?

Állandó rohamozást, főleg a széleken vezetett támadásokat. Labdavesztés után kétségbeesett szerelési kísérleteket, páros lábbal történő becsúszásokat, majd rendkívül vehemens reklamálást. Gól esetén a földrengés áldozataira utaló gólörömet.

Kire figyelünk?

Az Udinese fiatal szélsőjét, Alexis Sánchez az egyik legnagyobb chilei tehetségnek tartják, aki 21 éves kora ellenére alapember a válogatottban. A Csodagyerek (El Nino Maravilha) becenévre hallgató támadó szélvészgyors, és kiválóan cselez.

A gyenge pont

A keretben nagyon sok a fiatal játékos, akiknek a világbajnokság lesz az első komoly erőpróbájuk, és nagy kérdés, hogy miként viselik az ezzel járó nyomást. Korábban a fegyelmezetlenség is problémát jelentett a chileieknél, igaz, a jelek szerint Marcelo Bielsa ezen változtatni tudott.

Róluk mondták

"A chilei válogatott a világbajnokság egyik legnagyobb meglepetése lehet. Marcelo Bielsa egy rendkívül szervezett csapatot rakott össze, amely mindig a támadás lehetőségét keresi, és rendkívül gyorsan futballozik" - dicsérte a leendő ellenfelet a spanyol szövetségi kapitány, Vicente del Bosque.

36/50

Kapusok: 7/10
Claudio Bravo személyében egy rendkívül megbízható kapus őrzi a válogatott hálóját, aki igazi vezéregyéniség. A spanyol másodosztályú Real Sociedadban szereplő játékos viseli a csapatkapitányi karszalagot, és nagy biztonságot ad a társaknak, amire szükség is van a gyengébb védelem miatt.

Védelem: 6/10
Bielsa általában három védővel küldi pályára együttesét, klasszikus szélsőhátvédeket ritkán szerepeltet. A hátsó alakzatban nincsen igazán jól fejelő futballista, ami problémát jelenthet a világbajnokságon is. Pablo Contreras személyében akad egy rendkívül tapasztalt bekk, de társai kevés nemzetközi rutinnal rendelkeznek.

Középpálya: 7/10
A rendkívül támadó felfogású Bielsa rendszerint csak egy védekező középpályást küld pályára, ebben a szerepkörben a Boca Juniorsban légióskodó Gary Medel az első számú jelöltje - akinek nem véletlenül Pitbull a beceneve. A játék szervezése Matías Fernández feladata, a szélső középpályásoknak pedig rengeteget kell visszazárniuk, de a támadásokat sem hanyagolhatják el.

Csatársor: 8/10
A válogatott centere, Humberto Suazo tíz találatával a dél-amerikai selejtezősorozat gólkirálya lett, és miután januárban a spanyol Real Zaragozába igazolt, a Primera Divisiónban is megállta a helyét. A szélsők közül a fiatal Sánchez rendkívül jól cselez, egy az egyben képes bárkit megverni.

Szövetségi kapitány: 8/10
Az argentin Bielsát az egyik legfelkészültebb dél-amerikai szakembernek tartják, aki taktikai tudásával, tudományos felfogásával, különc stílusával (erre utal beceneve: El Loco, azaz Bolond) kissé ki is lóg az edzői karból. Játékosai maximálisan bíznak benne, azonban néha görcsösen ragaszkodik az elképzeléséhez.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Ugyan Gary Medel rutinjára és harciasságára a védelemben is nagy szükség lenne, és Bielsa többször is itt játszatta a Boca Juniors futballistáját, valószínűleg jobban jár, ha védekező középpályásként szerepelteti őt - ezen a poszton ugyanis nem nagyon van más alternatívája.

Bielsa az argentin válogattotal már járt világbajnokságon

Nem csak a szépre emlékezünk

A chilei szövetség a második legrégebbi Dél-Amerikában, válogatottja már a legelső világbajnokságon is szerepelt (akkor Orth György volt a szövetségi kapitány), igaz, 1966-ig csak a dél-amerikai viadalokra jutott ki. 1962-ben rendezőként bronzérmes volt, de ezt leszámítva csak egyszer tudott túljutni a csoportkörön: 1998-ban a Marcelo Salas és Iván Zamorano vezérelte csapat verekedte be magát a nyolcaddöntőbe. Az 1994-es torna selejtezőin el sem indulhatott a gárda, a legutóbbi vébékre pedig nem tudott kijutni.

Felejthetetlen pillanatuk

Az 1990-es vb selejtezőjében a válogatott az utolsó mérkőzését Brazíliában játszotta, és döntetlennel kijuthatott volna Olaszországba. A hazaiak 1-0-ra vezettek, amikor egy petárda a chilei kapus, Roberto Rojas közelében robbant, a játékos pedig eljátszotta, hogy eltalálták (még meg is vágta a saját homlokát), a chileiek pedig nem voltak hajlandóak folytatni a játékot. A felvételek alapján azonban nyilvánvaló volt, hogy Rojast nem találták el, így a FIFA kizárta a válogatottat (még az 1994-es tornára sem nevezhetett), a kapust pedig örökre eltiltotta.

Mi lett volna, ha

1962-ben házigazdaként a chileiek minden várakozást felülmúlva szerepeltek, és egészen az elődöntőig jutottak, ahol a címvédő Brazília volt az ellenfelük. A csapat itt sem okozott csalódást, és nagyobb koncentrációval akár meglepetést is okozhatott volna, hiszen a brazilok négy góljából három pontrúgás után született, arról nem is beszélve, hogy a hazaiak a mérkőzés elején két kapufát is lőttek. Győzelem esetén Csehszlovákia ellen játszatták volna a döntőt.

Az 1974-es vébén a chileiek nehéz csoportba kerültek, hiszen a házigazda NSZK mellett az NDK is ellenfelük volt. Az első találkozón a nyugatnémetektől csak 1-0-ra kaptak ki, a folytatásban azonban a szerencse is elpártolt tőlük. A csoport másik két szereplőjével egyaránt döntetlent játszottak, pedig az NDK ellen kétszer is a kapufát találták telibe, az Ausztrália elleni találkozón pedig les címén nem adták meg egy szabályos góljukat. Pedig a csoportmásodik hely a középdöntőt jelentette volna, ahol Hollandia, Argentína és Brazília lett volna az ellenfél.

Az 1998-as világbajnokságon a chileiek másodikként jutottak tovább, de kicsit nagyobb szerencsével az első helyet is megszerezhették volna. A hajrában ugyanis mind Olaszország, mind Ausztria ellen vezetett a gárda, de az utolsó percekben mindkét találkozón gólt kapott, és így meg kellett elégednie a döntetlennel. Főleg az olaszok elleni iksz volt fájó, hiszen Roberto Baggio egy erősen vitatható tizenegyesből egyenlített. Csoportgyőzelem esetén a chileiek nem Brazília, hanem Norvégia ellen játszhattak volna, azaz jóval több esélyük lett volna.

Út Dél-Afrikába

A chileieket a selejtezők kezdetén egyáltalán nem tartották esélyesnek a kijutásra, ám már néhány mérkőzés után kiderült, hogy a 2007-ben szerződtetett Marcelo Bielsa irányította válogatottal számolni kell. Az együttes támadó szellemű taktikát választott, és ennek köszönhetően a kvalifikációs sorozat elején idegenben verte Bolíviát és Venezuelát is, ami tovább növelte a játékosok önbizalmát.

A lélektanilag legfontosabb győzelem kétségtelenül az Argentína elleni hazai diadal volt, hiszen Chile tétmeccsen korábban sohasem tudta megverni az argentinokat. Innentől kezdve már nem volt kérdéses, hogy a csapat ott lehet Dél-Afrikában, és végül a második helyet szerezte meg, mindössze egy ponttal lemaradva Brazíliától.

Csoportellenfelei: Spanyolország, Honduras, Svájc.

www.global-soccer.eu