Franciaország: sokáig juthatnak, ha jól állnak a csillagok

Nincs könnyű helyzetben, aki megpróbál eligazodni a francia válogatotton. A keretet minőségi játékosok alkotják, akik hétről hétre sztárcsapatokban lépnek pályára, még a kimaradók között is akadnak klasszisok, a válogatottnak mégis Henry kezezésére volt szüksége ahhoz, hogy egyáltalán kijusson a vb-re. Raymond Domenech szövetségi kapitány csapatépítő manővereit egy katonai radar is nehezen tudná követni, mégsem lehet a franciákat egy kézlegyintéssel elintézni.

Miért érdemes szurkolni nekik?

Amíg volt Zinedine Zidane, addig viszonylag könnyű volt ezt a kérdést megválaszolni, azóta jóval nehezebb a helyzet. A torna legnépszerűtlenebb szövetségi kapitánya a padon, a nagy elődöknél kevésbé ismert játékosok a keretben, ám aki rendszeresen néz francia bajnokikat, az tudja: a válogatott tele van tehetséges és sikerre éhes fiatalokkal.

A franciák nem túl népszerűek a semleges szurkolók körében (sőt, a spanyolok elleni barátságos meccs után még a sajátjaik is ellenük fordultak), vagyis, ha valaki olyan csapatnak akar szorítani, amelynek kevesen drukkolnak, akkor a Les Bleus ideális választás. A keretben számos fantasztikus képességű játékos van, akik ha elkapják a ritmust, rendkívül látványos futballra képesek.

Hogyan lehet legyőzni őket?

A középpályát érdemes gyorsan átjátszani, és futásra kényszeríteni a középső védőket, akiknek nem ez az erősségük. A védekező középpályások labdaszerzésben ugyan jók, de a kreatív futballisták kikapcsolása megöli a franciák támadójátékát.

Mit várunk tőlük?

Furcsa cseréket és váratlan, sokszor érthetetlen taktikai döntéseket Raymond Domenech szövetségi kapitánytól, rengeteg szélen vezetett támadást Franck Ribéry és Florent Malouda révén, és sokat szenvedő csatárokat.

Kire figyelünk?

A Girondins Bordeaux játékmesterét, Yoann Gourcuffot már fiatalon kikiáltották Zidane utódjának, és a selejtezők során alapember lett a válogatottban. A világbajnokságon bizonyíthatja, hogy valóban az egykori aranylabdás örökébe lépett.

A gyenge pont

Több botrány is megtépázta a válogatott morálját a pótselejtezőn, Henry kezezése után szerzett szabálytalan góltól Ribéryék szexbotrányáig. A hangulatot nem javítja, hogy Domenech bejelentette: a vébé után távozik a posztjáról.

Róluk mondták

"A francia csapat jelenleg nem tartozik a világ legjobb három válogatottja közé, de bármelyik ellenféllel szemben képes nyerni. Az együttesben vannak remek játékosok, de szerintem az igazi világklasszisok hiányoznak" - állítja az UEFA francia elnöke, Michel Platini.

39/50

Kapusok: 8/10
A fiatal Hugo Lloris személyében a válogatottnak olyan kapusa van, akit ugyan még nem sorolnak a világ legjobbjai közé, de rendkívül tehetséges, szép jövő előtt áll. A lyoni hálóőr elődjével, Fabien Barthezzel ellentétben kifejezetten megbízható, egyedül viszonylagos rutintalansága szól ellene.

Védelem: 7/10
A középhátvéd posztján a selejtezők során egyedül William Gallas volt a biztos pont, azonban a veterán jelenleg sérüléssel bajlódik, és még az is elképzelhető, hogy lemarad a vébéről. Mindez nagy érvágás lenne Domenech számára, hiszen sem Julien Escudé, sem Sébastien Squillaci, sem Jean-Alain Boumsong nem nyújtott meggyőző teljesítményt, ráadásul Eric Abidal sem teljesen egészséges.

Középpálya: 9/10
Talán ez a csapatrész a legerősebb, hiszen olyan játékosok állnak a szövetségi kapitány rendelkezésére, mint Ribéry, Gourcuff vagy a bombaformában lévő Malouda. A védekező középpályás posztján Lassana Diarra kiesése után csak két választása van Domenechnek: Jérémy Toulalan és Alou Diarra jöhet számításba.

Csatársor: 8/10
A válogatott keretben remek csatárok szerepelnek, azonban a Domenech által választott, egyékes játékrendszerben egyikőjük sem érzi jól magát, ráadásul a csapatkapitány Henry alig kapott játéklehetőséget a Barcelonában. Ezzel együtt sok szövetségi kapitány cserélne francia kollégájával.

Szövetségi kapitány: 7/10
Alighanem Domenech az egyik legtöbbet kritizált szövetségi kapitány a világon. A szakember sokszor furcsa döntéseket hoz (állítólag ebben az asztrológia is szerepet játszik), és a francia közvélemény úgy véli, hogy nem tudja kihozni a maximumot a rendelkezésére álló keretből. Azért a 2006-os világbajnoki ezüstérem nem ezt bizonyítja.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Domenech a selejtezők során szinte végig ragaszkodott az egycsatáros felálláshoz, annak ellenére, hogy támadói klubjukban általában más szisztémában játszanak. Érdemes lenne kipróbálnia egy tradicionálisabb, 4-4-2-es taktikát, hiszen ezzel az ellenfeleket is alaposan meglepné.

Nem csak a szépre emlékezünk

A francia nemzeti tizenegy már a legelső világbajnokságon is szerepelt, azonban sokáig nem sorolták a jelentős futballnemzetek közé - annak ellenére sem, hogy 1958-ban bronzérmet szerzett, hiszen a következő négy vébéből háromra ki sem jutott. Az első nagy sikerkorszak a nyolcvanas évtized elején kezdődött, amikor a Michel Platini nevével fémjelzett generáció két egymást követő világbajnokságon is bejutott a legjobb négy közé: 1982-ben negyedik, 1986-ban pedig harmadik volt, de ezt megint egy hullámvölgy követte. Az 1998-as tornán házigazdaként szerepelt a válogatott, és története legnagyobb sikerét elérve aranyérmes lett. 2002-ben már a csoportkörben kiesett, négy évvel később, Németországban azonban ismét döntőt játszott.

Felejthetetlen pillanatuk

Az 1998-as vb előtt a csapatot nem sorolták az aranyesélyesek közé, de a franciák bejutottak a fináléba, ahol a szuperfavorit Brazília volt az ellenfelük. Ronaldo rejtélyes rosszulléte alaposan megviselte az ellenfelet, így Zinedine Zidane-ék tulajdonképpen könnyedén szerezték meg a világbajnoki címet - még azt is megengedhették maguknak, hogy csatáraik, Stéphane Guivarc'h és Christophe Dugarry ziccerek egész sorát hagyják ki. A pontot az i-re Emmanuel Petit gólja tette fel a ráadás perceiben.

Mi lett volna, ha

Az 1980-as évek elején egy egészen fantasztikus francia válogatott állt össze, amely már a spanyolországi világbajnokságon is közel állt ahhoz, hogy bejusson a fináléba. Az elődöntőben az NSZK volt az ellenfele, és a találkozó drámai küzdelmet hozott: a hosszabbításban Platiniék már két góllal is vezettek, de a németek egyenlítettek, és a tizenegyesrúgások során diadalmaskodtak. A német kapusnak, Toni Schumachernek azonban ekkor már nem lett volna szabad a pályán lennie, hiszen az első félidőben brutálisan szabálytalankodott Patrick Battistonnal szemben - azonban nem hogy piros lapot nem kapott, de a játékvezető még csak le sem fújta az akciót!

Négy évvel később a franciák megint ott voltak az esélyesek között, és miután a negyeddöntőben kiverték a brazilokat, ismét az NSZK ellen játszottak. A találkozón az addig kiválóan védő Joel Bats már az első percekben bevédte Andreas Brehme szabadrúgását, és ez valósággal demoralizálta a franciákat, akik a folytatásban a legnagyobb ziccereket is kihagyták.. A hajrában kapott második gól végképp megpecsételte a sorsukat - megint lemaradtak a fináléról.

A legutóbbi tornán a franciák döntőbe jutása kisebbfajta meglepetésnek számított, ám a fináléban kifejezetten jól futballoztak az olaszok ellen. A rendes játékidőben nem született döntés, a hosszabbításban pedig Zidane lett a főszereplő: előbb hatalmas helyzetbe került, ám fejesét Gianluigi Buffon védte, majd az utolsó profi mérkőzésén futballozó francia megint fejelt, de ezúttal Marco Materazzi mellkasába, amiért piros lapot kapott. Az aranyéremről a tizenegyesek döntöttek, és Zidane szinte biztosan ott lett volna az ítéletvégrehajtók között. Így viszont az utolsó büntetőt David Trezeguet rúgta - a felső kapufára.

Út Dél-Afrikába

Vb-ezüstérmesként a franciák számára elméletileg nem okozhatott volna gondot a kvalifikáció, de Raymond Domenech csapata igen csak megszenvedett a kijutásért - és sokak szerint nem is lenne helye a vébén. A csapat rögtön egy Ausztria elleni vereséggel kezdett, és bár többször nem kapott ki, a döntetlenek miatt Szerbia mögé szorult csoportjában. Mindez azt jelentette, hogy pótselejtezőt kellett játszania, mégpedig Írország ellen, és az első meccsen aratott idegenbeli 1-0-s győzelem után az írek Párizsban alaposan meglepték a franciákat. Kilencven perc után 1-0-ra vezettek, így hosszabbításra került sor, amelyben a hazaiak megszerezték a hőn áhított találatot - más kérdés, hogy a gólt Thierry Henry kezezése előzte meg, amit a játékvezető kivételével mindenki látott.

Csoportellenfelek: Dél-Afrika, Mexikó, Uruguay

www.global-soccer.eu