Sokáig a labdarúgó-világbajnokság jelentette az egyetlen piaci megmérettetést, a nagyvilág itt ismerkedhetett meg a sportág egyéniségeivel. Rengeteg későbbi sztár a vébéken szerzett magának hírnevet, ott alapozta meg későbbi karrierjét. A klubfutball megerősödésével a válogatott mérkőzések - így a vb is - egy kicsit veszítettek szerepükből: manapság már egy-két kivételtől eltekintve (talán csak a Koreai NDK a kakukktojás) minden nemzet minden játékosáról villámgyorsan megszerezhetők az információk, a nagy klubok kiterjedt megfigyelő-hálózattal rendelkeznek, és adott esetben hónapokon, akár éveken keresztül figyelnek egy játékost, mielőtt leigazolnák.
Di María nem a világbajnokság miatt kelt el
A mostani világbajnokság ideje alatt is több üzlet köttetett, amelyeknek valószínűleg kevés közük volt ahhoz, hogy az adott labdarúgó milyen teljesítményt nyújtott Dél-Afrikában. A Real Madrid nem ez alapján fizet 25 millió eurót a Benficának az argentin Ángel di Maríáért, annál is inkább, mert a 22 esztendős játékos nem sokat mutatott meg lendületes elfutásaiból és gólerősségéből.
De ugyanígy a Manchester City sem azért adott 33 millió eurót Yaya Touréért, illetve 30 millió eurót David Silváért, mert a világbajnokságon olyan kiemelkedően játszottak volna. Mindketten kiváló futballisták, ezt korábban szezonokon keresztül bizonyították a Barcelonában, illetve a Valenciában; megszerzésüket és vételárukat a világbajnoki szereplés nem befolyásolta.
Fábio Coentrao és Tshabalala lehet a kivétel
A vébé inkább a kevésbé ismert vagy elismert futballisták számára jelenthet kiugrási lehetőséget. Leginkább a nem Európában szereplők esetében fordulhat elő, hogy egy jó világbajnoki szereplés felkelti irántuk az érdeklődést, és elindíthatja karrierjüket.
Ez általában egy európai középcsapatba való igazolást jelenthet: az észak-koreai hátvéd, Csa Dzsong Hjok a világbajnokság nélkül aligha kerülhetett volna a svájci Wilbe, amely ugyan csak másodosztályú klub, de a KNDK-beli Amrokganghoz képest minden szempontból előrelépést jelent.
A világbajnokság első gólját szerző dél-afrikai Siphiwe Tshabalala pedig a hírek szerint válogathat az ajánlatokban: a helyi Kaizer Chiefs balszélsőjét a Paris Saint-Germain és a Wigan Athletic szeretné megszerezni.
A világbajnokságon mutatott játék persze mindenképpen emelheti a játékosok piaci értékét. A Manchester Unitednél nagyon örülnek annak, hogy már a torna előtt megszerezték a mexikói Javier Hernándezt a Guadalajarától. A támadó ugyanis a vébén remekelt, két gólt is szerzett, és klubja most alighanem többet kérne érte, mint tízmillió euró, a MU ugyanis még áprilisban ennyiért szerződtette.
Kivételek persze akadnak: a balhátvédet kereső Bayern München vezetőiben a torna alatt vált biztossá, hogy a Benfica játékosára, Fábio Coentraóra van szükségük, aki a sorozat egyik nagy felfedezettje.
Diouf példája óvatosságra int
A sztárklubok persze nem véletlenül óvatosak, hiszen korábban többször is befürödtek egy-egy vb-sztárral. A 2002-es világbajnokság után például a szenegáli játékosok lettek nagyon kapósak, és a Liverpool 15 millió eurót fizetett a Lensnak El Hadji Dioufért, aki a vb-álomcsapatába is bekerült.
Dioufot a torna előtt a Charlton Athletic szemelte ki, de a londoniak nem tudtak versenyezni a liverpooliak ajánlatával, Gérard Houllier pedig inkább lemondott Nicolas Anelkáról azért, hogy megvehesse a szenegálit, aki azonban nem vált be.
A bajnokságban két szezon alatt összesen három gólt ért el, más kérdés, hogy később a Bolton Wanderersben már eredményesebb volt. De a szintén a 2002-es tornán villogó török Hakan Ünsal sem váltotta meg a világot a Blackburn Roversben: egy szezon és nyolc bajnoki után hazaküldték.