A spanyol válogatott ezúttal is borzasztóan sokat birtokolta a labdát, és rengeteget passzolt, közel kétszer annyit, mint Chile, és így is jóval pontosabbak voltak, mint az ellenfél. Kétszer annyi volt a lövések aránya is a címvédő javára, és bár végig az az érzése volt az embernek, hogy ismét a kapu torkába akarják bepasszolni a labdát, mégis hatszor próbálkoztak a 16-oson kívül, háromszor annyiszor, mint a chileiek.
A megnyert párharcokat tekintve is jobbak voltak a spanyolok, több labdát is szereztek, többször szerelték a chileieket, mint a dél-amerikaiak őket, hétszer annyi szögletet rúgtak, és nem csak középen erőltették a játékot, rengetegszer adták be szélről is a labdát. Azt szokás mondani, hogy a számok nem hazudnak, és vélhetően most sem teszik, a meccs végeredménye azonban teljesen mást mutat, mint a száraz tények.
Ugyanez a helyzet a chileiek egyik legjobbja, Alexis Sánchez és a spanyolok szélsője, David Silva esetében is. A Silva negyvennel többet passzolt, bár ez a két játékos és a két csapat stílusából is adódik, az azonban nem, hogy a Spanyolországban, a Barcelonában légióskodó Sánchez sokkal több párharcot veszített el Silvánál, aki ötször annyi helyzetet dolgozott ki. A chilei támadó viszont továbbjutott hibátlan csapatával, Silva pedig már tét nélkül lép páyára az utolsó fordulóban, és nem azért, mert a világbajnok már nyolcaddöntős...