Amit a statisztika nem mutat meg

Németország olyan fölényben játszott Algéria ellen, ami ritkaság egy világbajnokság nyolcaddöntőjében, de szerencsére a futballt nem lehet pusztán számokkal leírni: Algéria nagyon is meccsben volt, pedig a statisztikák alapján úgy elverték, mint a kétfenekű dobot. 

A statisztikák néha becsapják az embert. A Németország-Algéria mérkőzés első fél órájában a számok alapján nyomasztó fölényben futballozó németek valójában csak a remekül söprögető Manuel Neuernek, és az algériai támadóknak köszönhették, hogy nem kerültek kétgólos hátrányba.

A németek fél óra után összeszedték a korábban szétszórt, meglepően szervezetlen védekezésüket, és elkezdtek jobban figyelni az algériaiak hosszú labdáira. Innentől már jóval kevesebb helyzetük volt az afrikaiaknak, miközben a németek óriási labdabirtoklási fölényéből adódó helyzetek száma nőni kezdett.

De az továbbra is igaz volt, hogy a számok alapján sokkal durvábbnak tűnt a németek fölénye, mint amilyen a valóságban volt. Igaz, hogy Németország annyiszor találta el a kaput (14), ahányszor Algéria összesen célba vette a német kaput, sokkal többet (793-380) és pontosabban (86-68 százalék) passzolt, és nagyjából minden mutatóban verte ellenfelét, de ettől még az algériaiak időről időre odaértek a német kapu elé, és rendre zavart tudtak okozni.

Döntő fölény, mégis hosszabbítás Forrás: Origo

Talán benne volt az is, hogy a németek kicsit lekezelték az ellenfelüket, ezért nem koncentráltak eléggé, de Algéria bebizonyította, hogy statisztikai fölénnyel nem lehet meccset nyerni, és főleg azt, hogy a számokkal le nem írható dolgok éppolyan döntőek tudnak lenni egy mérkőzés képét illetően, mint a kapura lövési statisztikák, vagy a passzpontosság.