Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A 86-os Mundialnak eredetileg Kolumbia lett volna a házigazdája, 1982-ben azonban az ország vezetése gazdasági okokra hivatkozva visszalépett a rendezés jogától. Bár lehetséges opcióként Kanada és az Egyesült Államok is szóba került, végül
Mexikó lett a befutó, aminek már csak a torna kabalája miatt is örülhettünk: Pique, a bajszos, sombrero kalapos jalapeno paprika az egyik, ha nem a legszórakoztatóbb figurára sikeredett.
A vb lebonyolítása sokat változott a négy évvel korábbi, spanyolországi viadalhoz képest. A 24 kvalifikált ország hat négyes csoportba került, ahonnan az első kettő, valamint a négy legjobb harmadik jutott a 16 közé, itt azonban már nem egy újabb csoportkör, hanem az egyenes kieséses szakasz következett. A győzelemért még két pont járt, Kanada, Dánia és Irak pedig története során először jutott ki focivébére.
A csapatok és a játékosok dolgát nehezítette, hogy
több stadion is 2000 méterrel a tengerszint felett volt található, így a kispadoknál az oxigénsátrak és az oxigénmaszkok legalább olyan fontos kellékekké váltak, mint a futballhoz szükséges eszközök.
A csoportkör küzdelmei különösebb meglepetés nélkül teltek, két kivételt leszámítva. Sajnos az egyiket Magyarország szolgáltatta, Mezey György alakulata megsemmisítő, 6-0-s vereséggel nyitott Irapuátóban a Szovjetunió ellen – sokan innentől datálják a honi futball legújabb kori hanyatlásának kezdetét.
Bár a második meccsen Kanadát Esterházy és Détári góljaival 2-0-ra megvertük, a harmadik találkozón a sztárokkal teletűzdelt francia alakulat könnyedén nyert 3-0-ra, s
a csoport harmadik helye ellenére biztos volt, hogy mínusz hetes gólkülönbséggel nem juthatunk tovább. Pedig ha két góllal kevesebbet kapunk a szovjetektől, akkor bent vagyunk a legjobb 16 között.
Portugália Marokkóval, Angliával és Lengyelországgal került egy négyesbe, ám óriási meglepetésre utolsó lett a kvartettben, így számukra is csak három mérkőzés adatott meg Mexikóban.
Argentína magabiztosan nyerte a csoportját, ahogyan Brazília és a házigazda Mexikó is, a címvédő NSZK azonban némileg váratlanul csak a második lett a debütáns Dánia mögött.
A legjobb 16 között két igazán komoly rangadót rendeztek,
a címvédő Olaszország a franciákkal meccselt, míg Argentína egy vérbeli dél-amerikai rangadót vívott Uruguayjal.
Utóbbin egyetlen találat döntött, azt Pedro Pasculli szerezte, amellyel az argentinok mentek tovább, az 1930-as és 1950-es világbajnok kiesett.
Még nagyobb meglepetés volt a címvédő olaszok búcsúja, akiket
Platini és Stopyra góljaival vertek ki a franciák.
A minket földbe döngölő szovjetek is a torna ezen szakaszában búcsúztak, 2-2-es rendes játékidőt követően Belgium a vb egyik legjobb meccsén nyert hosszabbításban 4-3-ra Valerij Lobanovszkij együttese ellen (néhány belga lesgóllal.)
Anglia könnyedén verte Paraguay-t (3-0), Dánia pedig, mielőtt túlságosan elhihette volna a csoportgyőzelme után, hogy sokáig menetelhet, kapott egy ötöst a spanyoloktól. Döbbenetes meccs volt. Dánia 1-0-ra vezetett, amikor Jesper Olsen a saját térfelén odagurította a labdát a spanyol Butragenónak. A Keselyű lecsapott, egyenlített, majd a hispánok rúgtak még négyet. A brazilok szintén négyet rúgtak a lengyeleknek, a házigazda tündérmeséje pedig Bulgária ellen folytatódott (2-0). Az NSZK ellenben alaposan megszenvedett a világbajnokság meglepetéscsapatával, Marokkóval szemben, végül Mattheus klasszisa és szabadrúgása döntött a 87. percben. Szegény Zaki kapus azt sem tudta, hol van a labda.
A nyolc között a négyből három párharc is büntetőpárbajban dőlt el, az izgalomra tehát nem lehetett panasz a negyeddöntőkben.
Spanyolország és Belgium, valamint Brazília és Franciaország is 1-1-re állt 120 perc játék elteltével, így mindkét meccsen jöhettek a büntetők, amely után az előzetesen talán esélytelenebb nemzetek, a belgák és a franciák örülhettek.
Az NSZK és Mexikó szintén nem bírt egymással, ott sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett gól, az orosz rulettben viszont a házigazdák részéről ketten is hibáztak, míg a németek négy rúgója egyaránt betalált.
Ezzel elérkeztünk
az argentin-angol meccshez, amely nemcsak a világbajnokság, hanem a futballtörténelem klasszikusai közé is joggal követel helyet magának, méghozzá Diego Maradona miatt.
A Napoli támadójának két góljára csak Gary Linekernek volt válasza, így a dél-amerikaiak mentek tovább, Maradona találatai azonban megérnek egy misét. Az elsőt mondjuk nem is ő, hanem maga Isten szerezte, méghozzá kézzel, meccs után legalábbis ezzel a magyarázattal állt elő.
Azt a gólt egy kicsit Maradona feje és egy kicsit Isten keze szerezte. Vártam a csapattársaimra, hogy jöjjenek, ünnepeljenek velem, de senki nem jött. Rájuk kiáltottam, hogy gyertek már és öleljetek meg, különben nem fogják megadni.
Megadták,
négy perccel később pedig az isteni Diego újra betalált, ezúttal lábbal, méghozzá a félpályáról indulva, mindenkit kicselezve, aki az útjába került.
A gólt a mai napig minden idők egyik legnagyobbjaként tartják számon.
Az elődöntőkben elmaradtak a várt izgalmak, a lendületbe jövő argentinok a továbbra is ihletett formában futballozó Maradona újabb két góljával nyertek a belgák ellen és jutottak döntőbe. A németek a franciákat állították meg, Brehme és Völler góljaival ugyancsak 2-0-ra nyertek.
A finálét a mexikóvárosi Azték Stadionban rendezték, közel 115 ezer néző előtt.
A 23. percben José Luis Brown, az 56.-ban Jorge Valdano talált be Toni Schumacher kapujába, a hajrában azonban Rumenigge és Völler góljaival hét perc alatt egyenlítettek a németek.
Amikor azonban már mindenki a hosszabbításra készült, Burruchaga megszerezte a mindent eldöntő találatot, hozzásegítve Argentínát története második világbajnoki címéhez.
A bronzérmet a franciák nyerték, miután 2-2-es rendes játékidőt követően hosszabbításban 4-2-re verték a belgákat.
A torna legjobb játékosa természetesen Diego Maradona, gólkirálya a hatgólos Gary Lineker lett, míg a legjobb fiatalnak a belga Enzo Scifót válaszották.
A döntő: Argentína-Németország 3-2 (1-0)
1986. június 29., MexikóvárosMint az összefoglalónkból is kiderül, rengeteg emlékezetes esemény történt az 1986-is mexikói labdarúgó-világbajnokságon, áttekintésünket a torna 20 legszebb góljával zárjuk.
Sorozatunk következő részében az 1990-es olaszországi vébére emlékezünk.
