Ne szépítsük, az argentin válogatott botrányosan gyengén szerepelt a csoportkörben: Izlanddal ikszelt, Horvátországtól simán kikapott, Nigériát pedig csak egy 86. percben szerzett góllal győzte le. A szövetségi kapitányt, Sampaolit megpuccsolták a játékosok, állítólag már a kezdőcsapat összeállításába sincs beleszólása, és még a cseréhez is engedélyt kell kérnie Messitől. Mindettől függetlenül nem ez az argentinok legnagyobb problémája, hanem az, hogy Messi vakokkal van körülvéve, se normális kapusuk, se védelmük, se középpályájuk nincs. Sampaoli olyan focit akar játszatni, amire alkalmatlan a keret, ez pedig egyéni hibákhoz vezet, ezt láthattuk Horvátország és Nigéria ellen is.
A franciák sem nyújtottak eddig meggyőző teljesítményt, luxuskeret ide vagy oda, de legalább van egy normális védelmük, és egy erős, masszív középpályájuk. Ha Pogbáék tudják tömni labdával a szélvészgyors Dembélét és Mbappét (márpedig, ha a nigériaiaknak ment, akkor nekik is fog), akkor akár még egy súlyosabb vereség is kinézhet az argentinoknak.
Amennyire várjuk ezt a meccset, annyira félünk is tőle. Mostanra fegyelmezett csapatmunka és átjárhatatlan középpálya jellemzi Portugáliát, amely meg sem próbálja lejátszani az ellenfeleit a pályáról, hanem a saját korlátait felismerve olyan rendszert alakít ki, amelyben a csapat gyengeségei rejtve maradnak, miközben minden pillanatban azt nézi, hogy hol hibázik az ellenfél. Santos tehát az egész válogatottat beáldozza azért, hogy Ronaldónak legyen területe, és semmi mást ne kelljen csinálnia, mint gólokat rúgnia, lehetőleg a kapuval szemben állva, egy érintésből.
Uruguaynak ebben a cipőben lőné az újabb gólokat:
Bár az Irán elleni utolsó csoportmeccsen maximum egy méteren múlt a portugálok továbbjutása, azzal kár lenne vitatkozni, hogy ott van-e a helyük a legjobb 16 között. Ott. Ahogyan annak az Uruguaynak is, amelyik nem kapott gólt a csoportmeccsek alatt. Lehet legyinteni, hogy Oroszországgal, Szaúd-Arábiával és Egyiptommal kellett játszaniuk, de ha jobban megnézzük, látjuk, hogy ezt a csapatot bizony világklasszisok alkotják.
Ott van mindjárt a Godín-Giménez belső védőpáros, amely az Atlético Madridban is együtt játszik (az Atlético kapta a legkevesebb gólt a spanyol bajnokságban), elől pedig Suárez és Cavani, akik összesen 71 gólt lőttek a mögöttünk hagyott szezonban. Amitől félhetünk, az az, hogy a két csapat kockázatkerülő taktikája egy unalmas 0-0-t eredményez.
Amilyen jól kezdték a spanyolok ezt a vb-t, olyan rosszul folytatták. Bármennyire is próbálják elhitetni a játékosok, hogy nem zavarta meg őket Lopetegui kirúgása, ez valószínűleg nincs így. A helyére kényszerből kinevezett Hierro hiteltelen a szövetségi kapitány szerepkörében, a pályán a játékosok ösztönből cselekszenek, és ránézésre ugyanazokat a paneleket erőltetik, amelyeket már évek óta. Egyelőre úgy tűnik, hogy a spanyolok játékát csak Isco varázslata tudja felrázni, azonban ez önmagában kevés a győzelemhez, még Marokkó ellen is.
Szerencséjükre a nyolcaddöntőben az az orosz válogatott lesz az ellenfelük, amely igaz, hogy hazai pályán játszik, és igaz, hogy nyolc gólt lőtt a csoportkör alatt (annyit, amennyivel a spanyolok 2010-ben vb-t nyertek), de az első komolyabb ellenfél ellen (Uruguay) kiderült, hogy miért állnak a FIFA-világranglista 70. helyén. Hacsak nem dél-koreáztatnak egyet velük, akkor ez sima spanyol-győzelem lesz.
A horvátok továbbjutásán nem lepődött meg senki, azon már annál inkább, hogy csoportelsőként tették mindezt, százszázalékosan, megelőzve és legyőzve (3-0) az argentinokat. Annak a győzelemnek az volt a kulcsa, hogy Messit szinte teljesen kivették a játékból: a Barcelona sztárjánál még Caballero kapus is többet passzolt, az utolsó negyedórában pedig mindössze ötször ért labdához.
Ha Dánia ellen tovább akarnak jutni, akkor ugyanezt kell megcsinálniuk, csak kicsiben. A dánok legveszélyesebb embere a pálya közepén játszó Eriksen, ha elérik azt, hogy minél kevesebbszer jusson el hozzá a labda, akkor szinte nyert ügyük van. Már csak azért is, mert a dánok semmi olyat nem mutattak a csoportkörben, amire építhetnének: Perut minimális különbséggel verték a nyitófordulóban, utána viszont Ausztráliával és a vb első 0-0-ját hozó meccsen, Franciaországgal is csak ikszeltek.
A csoportkör után a brazilok vezetik a vb erősorrendjét, az eddig látottak alapján róluk tényleg el lehet hinni, hogy megnyerhetik a trófeát. Mindhárom meccsükön érződött rajtuk a stabilitás, és hogyha kell, nagyobb sebességi fokozatra tudnak kapcsolni. A szurkolók Neymartól várják a vb-címet, de közben a Barcelona középpályása, Coutinho húzza a csapatot. Az elsőszámú jobbhátvéd, Dani Alves közvetlenül a torna előtt sérült meg, Szerbia ellen pedig a balhátvédjét, Marcelót is elveszítette a csapat. Az első hírek szerint nem komoly a sérülése, de nem tudni, hogy játszhat-e majd Mexikó ellen.
Az ellen a Mexikó ellen, amely a vb egyik legnagyobb meglepetését okozta azzal, hogy a nyitkörben teljesen megérdemelten legyőzte a címvédő németeket, és elindította őket a kiesés felé vezető lejtőn. A svédektől elszenvedett sima 3-1-es vereség azonban jelzésértékű: nagy valószínűség szerint a nyolcaddöntő lesz a végállomás számukra.
A világ Neymarra figyel, de közben Coutinho vezeti a brazil válogatottat:
Zlatan Ibrahimovic és Erik Hamrén szövetségi kapitány távozásával valami véget ért a svéd futballban. Azt azonban még a legoptimistább szurkolók sem gondolták volna, hogy az új, ami elkezdődik, ennyire csodálatos és sikeres lesz. A világbajnokság pótselejtezőjén a svédek az olaszokat verték ki, majd az előzetesen is kiegyenlítettnek tartott Németország, Mexikó, Svédország, Dél-Korea csoportban végeztek az első helyen. Sokan a kétezres évek eleji, Lars Lagerback vezette csapathoz hasonlítják ezt a mostanit, a különbség csupán annyi, hogy most nem az Arsenalból, a Barcelonából és a Juventusból jönnek a jobbnál jobb futballisták, hanem olyan helyekről, mint Dánia, Görögország vagy az Egyesült Arab Emírségek.
És a csoda tovább íródhat: a svájciakat már évek óta emlegetik fekete lóként (olyankor is, amikor ki se jutnak a világeseményre), de még egyszer sem sikerült bebizonyítaniuk, hogy tényleg bennük van egy kiugró eredmény. A svédek most helyettük is megmutathatják.
Az angolok eredményeiből és játékából nehéz bármilyen következtetést levonni. Panamát és Tunéziát lehetetlen komolyan venni, az angol-belgán pedig mindkét csapat azon volt, hogy hogy ne nyerjen. Ami biztos, hogy Southgate tisztában van játékosai határaival, nem várja el tőlük azt, amire nem képesek, és jelenleg ez Anglia legnagyobb erénye: itt most nincsenek teljesíthetetlen elvárások, jutnak, ameddig jutnak. Valószínűleg nem a nyolcaddöntő lesz a végállomás.
Kolumbiától mindenki sokkal többet várt, a torna egyik üde színfoltjai lehettek volna, de magukhoz képest csalódást keltően alulteljesítenek, és ezen még a lengyeleknek lőtt hármas sem változtat (a lengyelek még náluk is sokkal rosszabbak voltak).
Amit az angoloknál írtunk, hogy nehéz bármilyen következtetést levonni, az a belgáknál is igaz. A keretet agyonfizetett, hétről hétre a Premier League-ben edződő szupersztárok alkotják, akik már nem a 2016-os, Wilmots-féle, egyénieskedő kókler banda, hanem egy csapaterényeket is villogtató válogatott. Az egószag árad belőlük, tényleg elhiszik azt, amit sokan állítanak, hogy igenis képesek megnyerni a világbajnokságot.
Az első lépést, a csoportból való továbbjutást simán kipipálták, és feltehetőleg a második sem fog gondot okozni nekik, tekintve, hogy az a Japán lesz az ellenfelük, amely csak azért van ott, mert kevesebb sárga lapot gyűjtött, mint a szintén négypontos Szenegál.
Kapus: Halldórsson - Izland történetének első vb-meccsén, Argentína ellen azonnal hőssé vált a 34 éves kapus, aki hat védést mutatott be, és a 64. percben kivédte Messi tizenegyesét.
Jobbhátvéd: Vrsaljko - Ha Simeone inkább őt preferálja Juanfran helyett, akkor annak oka van. Hogy mi, azt a világbajnokságon, a horvát válogatottban nyújtott teljesítményével bizonyítja.
Belső védőpáros: Godín, Giménez - Jobb párost aligha lehetne találni. Az egy dolog, hogy kapott gól nélkül hozták le a vb csoportkörét, de nagy mértékben az is nekik köszönhető, hogy az Atlético Madrid kapta a legkevesebb gólt a spanyol bajnokságban a 2017/2018-as szezonban.
Balhátvéd: Cáceres - Bűn lenne megbontani azt az uruguayi védelmet, így mi sem tesszük. Bár Cáceresnek az epizódszerepnél is kevesebb jutott idén a Lazióban, Tabárez szövetségi kapitánynál kirobbanthatatlan a kezdőből. Nem lehet véletlen.
Jobbszélső: Amrabat - Marokkó sokkal többet érdemelt volna annál, hogy nyeretlenül, utolsóként essen ki a csoportból. A csapat egyik legjobbja a Leganés szélsője, Amrabat volt, aki fel-alá rohangálásával rengeteg problémát okozott a portugálok és a spanyolok bal oldalának.
Középpályás 1: Coutinho - A nyitófordulóban meglőtte a vb eddigi legszebb gólját, majd Costa Rica ellen ő csikarta ki a brazilok győzelmét a 91. percben. Szerbia ellen gólpasszt adott. Lehet, hogy mégsem Neymar Brazília reménysége?
Középpályás 2: Isco - A Real öltözőjében csak varázslónak becézik, a vb-n pedig azt is megmutatja, hogy miért. Ő a spanyolok legveszélyesebb játékosa, teljesen szabadon mozog a pályán, és eddig ő az egyetlen a csapatban, aki képes váratlan megoldásokra.
Balszélső: Cserisev - A Villarreal szélsője az oroszok új Arsavina. Valószínűleg nem fognak akkorát menetelni, mint a 2008-as Európa-bajnokságon (akkor az elődöntőig jutottak), de játékával és góljaival Cserisev egyértelműen Oroszország vezére ezen a vb-n.
Csatár 1: Cristiano Ronaldo - Ott folytatta, ahol májusban a Real Madriddal abbahagyta. A spanyolok elleni nyitómeccsen mesterhármast szerzett, majd Marokkót is az ő góljával győzték le a portugálok. Még úgyis helye van a csapatban, hogy Irán ellen csak szenvedett, tizenegyest rontott és ki kellett volna állítani.
Csatár 2: Diego Costa - Lopeteguinél nem volt első számú csatár, ez azonban már Hierro válogatottja, nála pedig az. És milyen jó, hogy az: Portugália ellen kétszer is Costa góljával egyenlített Spanyolország, Irán ellen pedig ő szerezte a győztes találatot.
A világbajnokság szombaton folytatódik: 16.00 órától Argentína-Franciaország, 20.00 órától Uruguay-Portugália meccset rendeznek.