A világbajnokságok történetében most először fordult elő, hogy a csoportból való továbbjutásról a sárga lapok száma, vagyis a Fair Play-táblázaton elfoglalt helyezés döntött. Ehhez csak annyiban van köze a játékvezetőnek, hogy ő osztja a lapokat. A kérdés az, hogy jó dolog-e, ha így jut tovább egy csapat (Japán) és így esik ki egy másik (Szenegál).
A csoportokból való továbbjutást pontazonosság esetén nagyon keményen szabályozza a FIFA. A világbajnokság előtt ismert volt az összes szabály, arra tehát senki nem hivatkozhat, hogy valami nóvum történt volna. A kérdést nem megkerülve, a válasz igen, azaz ha nincs más megoldás, ez még mindig jobb, mint a sorsolás.
Ne feledje el, hogy a FIFA és az UEFA is hosszú évek óta kiáll a becsületes és tiszta játék mellett. Televíziós hirdetések egész sora szól erről.
Azzal, hogy ezt bevették a továbbjutásról döntő szabályok közé, arra ösztönzik a csapatokat, hogy viselkedjenek sportszerűen, hogy a játékosok ne ordítsanak egy méterről a bíró arcába.
Lám, lám, senki nem gondolta volna, de mégis bekövetkezett, hogy egy csapat azért jutott tovább, mert sportszerűbb volt az ellenfelénél, azaz kevesebb sárga lapot kapott.
Lassan eljutunk oda, hogy a világbajnokság kapcsán többet beszélünk a videobíróról, a VAR-rendszerről, mint magáról a játékról. Most csak igennel, vagy nemmel válaszolhat. Jó döntés volt a FIFA részéről bevezetni a 2018-as világbajnokságon a videobírót?
Nem.
Meglepő válasz.
Pedig ha mindent mérlegre teszek, akkor a nem mellett kardoskodom.
A FIFA filozófiája az volt – és ezért is vezette be a VAR-rendszert - , hogy szűrjék ki a kapitális játékvezetői hibákat.
Elvileg a világbajnokságon a földkerekség legjobb bírói dolgoznak. Csakhogy a videobíró alkalmazásakor egy kicsit más irányba indult el ez a történet. A FIFA nagyon kényes lett arra, hogy éppen milyen a közhangulat a kérdésben. Három esetet mondok.
A Szerbia-Svájc mérkőzésen Mitorvics tizenhatoson belüli lerántásáért tizenegyest kellett volna ítélni. A Svájc-Brazília összecsapáson Svájc egyenlítő gólja előtt kilökték a labda alól Mirandát – nem történt semmi. A Svédország-Németország meccsen Boateng a tizenhatoson belül elütötte Berget – elmaradt a tizenegyes. És – ez a legfontosabb – elmaradt a videós kontroll is. Ettől a pillanattól kezdve a közhangulat teljesen jogosan fordult a rendszer ellen, mert azt tényleg nehéz megmagyarázni, hogy ezekben az esetekben mit néztek, vagy éppen nem néztek a video előtt ülők.
Az egyensúly felborult, a dolog nem arról szól, hogy a videobíró kiszűri a kapitális hibákat, hiszen ez a három súlyos tévedés is visszanézés nélkül maradt.
Ettől a pillanattól fogva pedig a VAR-rendszer nem tölti be azt a funkcióját, amire kitalálták.
A Németország-Svédország mérkőzés után mintha megszaporodtak volna azok a szituációk, amikor a videobírót igénybe vették.
Igen, lehetett ezt érezni, különösen a Portugália-Irán (1-1) mérkőzés ment át video-showba. A már említett közhangulati ingadozás, a rengeteg negatív vélemény arra ösztönözhette a FIFA-t, hogy növelje a videobíró befolyását a mérkőzésekre.
Sokan örömtüzeket gyújtanak, hogy a videobíró hány tizenegyes esetében avatkozott közbe és hozott jó ítéletet. Arról viszont nem szól a dicshimnusz, hogy hányszor nem avatkozott közbe, amikor lehetett volna.
Az előbb azt mondta, hogy ezen a vb-n a világ legjobb bírói dolgoznak. Egészen biztosak lehetünk ebben? Hiszen honnan tudjuk, hogy egy Afrikából vagy egy Óceániából érkező bíró miként készül fel erre az eseményre, milyen meccseket vezet?
Abban igaza van, hogy akár az európai, akár a dél-amerikai játékvezetők sokkal inkább szem előtt vannak.
Kimondhatjuk azt is, hogy a vb-re ki nem jutó, az európai rangsorban tizenkettedik helyen álló játékvezető nagy valószínűséggel magasabb szinten műveli a szakmáját, mint az afrikai kollégája.
De a FIFA még mindig ragaszkodik a kissé begyepesedett földrajzi elvekhez, azaz egy vb-re az összes kontinensről hív bírókat.
Márpedig az élet igazolta, hogy ezen érdemes lenne elgondolkodni. A Belgium-Panama (3-0) mérkőzésen a zambiai Janny Sikazwe fújt, a két asszisztense pedig egy angolai és egy dél-afrikai kollégája volt. Egy szép belga akció futott a pályán, az asszisztens – helyesen – elengedte, a játékvezető viszont les miatt fújt és felülbírálta a kollégáit.
Ilyen a magyar bajnokság negyedosztályában nem fordul elő, nemhogy egy világbajnokságon.
A visszajátszás megmutatta, hogy szó sem lehetett lesről, mert ellenféltől kapott labdával indult meg a belga. Erre volt képes az a zambiai bíró, akiről mi, európaiak szinte semmit sem tudunk, de valaki mégis ideküldte őt. De abban is biztosak lehetünk, hogy a FIFA nem fog változtatni a földrajzi elven alapuló meghívásrendszeren.
A legnagyobb baj talán mégsem ez, hanem az, hogy ezen a vb-n sincs két olyan bíró, aki egyformán értelmezné a szabályokat és ugyanazon elvek szerint fújna? Ön szerint miért van ez?
Ennek az egyik oka a már említett földrajzi elv szerinti meghívás. Egy, a Bajnokok Ligájában, vagy a Serie A-ban, a La Liga-ban rendszeresen dolgozó kolléga teljesen más alapokkal érkezik a vb-re, mint egy óceániai bíró. A FIFA természetesen a világbajnokság előtt a játékvezetők fejébe veri a direktívákat, csakhogy mindent nem lehet az elméleti képzéseken elsajátítani.
Honnan tudjuk, hogy év közben az afrikai kontinensen mit mondanak a játékvezetőknek? Vagy Ázsiában mik a legfontosabb regulák?
Mire a mérkőzések megkezdődnek, a bírók nagy része összezavart fejjel lép pályára, agyában ott pörgeti azt a rengeteg utasítást, amit a főnökeitől kapott.
Ezek után csodálkozunk azon, hogy nincs egységes szemlélet? Hiszen maga a FIFA teszi hiteltelenné a saját bíróit. Valaki a központban kitalálta azt, hogyha az asszisztens száz százalékig nem biztos a döntésében, akkor inkább engedje el az akciót, semmint tévesen lengessen. A Brazília-Szerbia mérkőzés elején méteres lest néztek be azért, mert a partjelző bizonytalan volt. A FIFA azt mondja, hogy menjen végig az akció.
Ha nem születik gól, nincsen baj, ha mégis, akkor meg majd a videón visszanézik és utólag elveszik a gólt. Ennek az egésznek ki látja a legfőbb kárát?
Az asszisztens, aki csak rosszul jöhet ki a dologból és akit folytonosan lehülyéznek.
A FIFA tényleg fél a saját kreálmányától, a videobírótól?
Magától a szerkezettől nem, a botránytól azonban nagyon is.
A legvadabb álmaikban az szerepel, hogy egy kétes szituáció utólagos megtekintése közben az ellenakció góllal fejeződik be és akkor azt vissza kell vonni.
A világbajnokságon ilyen még nem fordult elő, az olasz bajnokságban azonban igen. Persze mindez csakis a szerencsén múlt.
A csoportmérkőzések után melyik az a mérkőzés-szituáció vagy sokszor ismétlődő jelenet, amellyel a bírók nem tudnak mit kezdeni?
Egyértelmű, hogy a tizenhatoson belüli lökdösődés a szögletek, vagy a beívelt szabadrúgások előtt nagy gondot okoznak a játékvezetőnek.
A néző csak annyit lát, hogy a bíró odamegy, teátrálisan fegyelmezi a játékosokat, majd ellép onnan, és minden megy ugyanúgy.
Mivel ezt már nem reagálják le, az első lépés, vagyis a nagy garral történő fegyelmezés teljesen felesleges volt, színház az egész.
Ellenpéldának ott van a török Cakír, aki a Nigéria-Argentína meccsen olyan szituációban ítélt tizenegyest az argentinok ellen, ami előtt folyamatosan figyelmeztette Mascheranót. Az összes bíró kezében ott lenne ez a lehetőség. Abban a pillanatban, ahogy a szöglet vagy a szabadrúgás után a labda mozgásba lendül, azonnal büntetőt lehet ítélni a tizenhatoson belüli rángatásért, lökdösődésért.
48 csoportmérkőzést követően mi az, ami a leginkább meglepte önt?
A panamai csapat, amely az Anglia elleni mérkőzésén a második angol gól után villámgyorsan elvégezte a kezdőrúgást, majd a panamai támadó nagy lendülettel szaladt a kapu felé, miközben az angolok még a túloldalon ünnepelték a gólt.
Ezt amúgy a tévé nem is mutatta, csak az interneten lehetett látni. Ezzel kapcsolatban rengeteg vélemény jelent meg, csak az nem, ami a legfontosabb. Nevezetesen: a játékot csakis a bíró sípszava indíthatja el.
Amikor arról beszélünk, hogy mennyire komolytalan a FIFA, vagy mennyire nem jók a bírók, pont a panamai példán keresztül bizonyosodott be, hogy akadnak kissé komolytalan csapatok is.
A Lengyelország-Japán összecsapás utolsó negyedórája komolytalan játékot hozott. Az akkor már vezető lengyelek asszisztálásával a japánok az oldalvonal mellett adogattak, arra vigyázva, nehogy sárga lapot kapjanak és így kiessenek. 43 ezer néző fütyült folyamatosan a volgográdi stadionban. A játékvezetőnek van-e bármilyen eszköz a kezében arra az esetre, ha egy meccs vége így alakul?
Nincsen. Majd a FIFA fegyelmi bizottsága – ha úgy látja, hogy erre szükség van – utólag lép valamit.
Régebben a bíró simán lefújhatott egy meccset komolytalan játék miatt.
Még az NB I-ben is volt erre példa. 1977. május elsején a Pécs-Vasas Izzó NB II-es meccset szüntette be a bíró. Nagy balhé lett belőle, aztán el is törölték annak a lehetőségét, hogy egy játékvezető ezzel a lehetőséggel éljen.