Former war enemies from the FARC and ELN guerrillas and right-wing paramilitary groups react as they watch together the FIFA World Cup match between Colombia and Japan on TV at the Territorial Space for Training and Reincorporation (ETCR in Spanish) "Jacobo Arena", in Dabeiba, Antioquia Department, Colombia, on June 19, 2018.
Former enemies from the leftist FARC and ELN guerrillas and right-wing paramilitaries groups came together to watch Colombia's first match at the Russia 2018 World Cup in which Colombia finally lost 2 to 1 to Japan. / AFP PHOTO / Joaquin SARMIENTO
Vágólapra másolva!
Mottó: Kommentátor az, aki a meccs előtt elmagyarázza, hogy mi fog történni, a meccs után pedig elmagyarázza, hogy miért nem az történt. A jogot fenntartom!
Tegnapi blogbejegyzésemben már szóltam az esélyes csapatok szenvedős rajtjáról és előrevetítettem, hogy a bulvár szempontból érdektelen H-csoport a labdarúgás szempontjából milyen érdekes meccseket tartogathat. Tegnap Kolumbia Japánnal, Lengyelország Szenegállal találkozott. Ez a legkiegyenlítettebb csoport, simán lehetnek körbeverések.
Japán szurkolók Szaranszkban. Nagyon örülnek Forrás: Anadolu Agency/2018 Anadolu Agency/Fatih Aktas
Amikor erről értekeztem, nem is foglalkoztam azzal a lehetőséggel, hogy ráadásul minden mérkőzésen történhet valami váratlan. Mert lássuk be, azzal nem lehet számolni, hogy a 3. percben kiállítanak egy játékost. Piros lap, 11-es és a FIFA világranglista alapján – tudjuk a gyengeségeit, de a vébé végéig ez van – gyengébb Japán, máris gól és emberelőnyben van Kolumbiával szemben. És innentől hiába a hősies kolumbiai helytállás, hiába a heroikus munkával kivívott egyenlítő gól, a végére nem lehet nem elfáradni - pláne 30 fokban – és az összességében 8 kilométerrel többet futó japánok törvényszerű győzelmet arattak.
A legnehezebben kiszámítható és megjósolható csoportban rögtön az első meccs hozott egy váratlan fordulatot.
Nem mellesleg én pont az ilyen meccsek miatt nem fogadok, de mindig rácsodálkozom, hogy mennyire megunhatatlan a sport.
Fejben dől el
A világversenyeken olykor csak nagyon kis dolgok jelentik a különbséget két csapat között. A Kolumbia-Japán meccsen ez az volt, amikor a 3. percben megfogyatkozott a dél-amerikai csapat. Carlos Sanchez 100%-os gólhelyzetet akadályozott meg kézzel, ez azonnali piros lap – egyben automatikus eltiltás a következő meccsre -, plusz a 16-oson belül volt, az pedig 11-es.
A tripla büntetés eltörlése nem erre az esetre vonatkozik. 1-0, plusz emberhátrány. Ha egy játékos – igaz a játék hevében – ilyet csinál, azzal döntően befolyásolja a mérkőzés alakulását. Rutintalanság? A szabályok nem kellő ismerete? Butaság? Fegyelmezetlenség? Ki tudja, melyik igaz ebben az esetben. De az biztos, hogy jobb lett volna egy sima gólt kapni. Mint láttuk, ez a kolumbiai válogatott képes lett volna megfordítani a meccset. A japánoknál azonban nem volt olyan játékos, aki ilyen hibát követett volna el, ezúttal ez döntötte el a két csapat összecsapását.
Mondom, hogy fejben dől el
Az, hogy Lengyelország lélektelenül vagy ötlettelenül játszott, megítélés kérdése. Önökre bízom. Az, hogy egy nem túl jó lövés megpattan egy védő lábán és így lesz belőle öngól, az pech. De a második Szenegáli gól mi volt? Niang ápolást kért az oldalvonalon kívül. A Krychowiak nevű 51-szeres válogatott középpályás egy kósza gondolattól vezérelve magas ívben hazafelé rúgta a labdát. Hogy minek, azt valószínűleg ő sem tudja azóta sem. Niangot azonban épp akkor engedték vissza a pályára és köszönte, megindult a kapu felé a kölcsönlabdával.
Szczesny kapus kirohant a kapujából a „rokonok elé", de rossz ütemben érkezett, meg amúgy se kellett volna elindulnia, így, ha már mégis arra járt, nem állt meg felrúgni egy pirosért a szemből érkező csatárt, mint a 2012-es Eb első meccsén, hanem ugyanazzal a lendülettel továbbszáguldott. Szerencsére a kíváncsiság még időben megállította, így távolról ugyan, de még láthatta, ahogy Niang némiképp meglepve, de a töküres kapu látványától feldobva köszönte szépen a lehetőséget, és egy, még mindig döbbent hátvéd óvó, de nem ártó kíséretében begyalogolt a kapuig a labdával.
Ez volt az a gól, amit ha nem látok, nem hiszem el.
Hogy mire gondoltak az érintett játékosok, kitalálható: semmire. Hogy mire gondolt Nawalka szövetségi kapitány, az már érdekesebb, de valószínűleg nem tűri a nyilvánosságot. Ám a legérdekesebb az, hogy mire gondolnak lengyelek és kolumbiaiak, amikor eszükbe jut a vasárnap esti egymás elleni kiesési rangadó. Mert aki veszít, az kezdheti nézegetni a hazafelé induló járatokat.
Nofene!
Őszintén szólva semmit nem vártam Oroszországtól. Mélyen belém ivódott az előző világbajnokság. Fabio Capello vezetésével valami hi-he-tet-le-nül unalmas focit játszottak. Az Algéria elleni utolsó csoportmeccsüket volt „szerencsém" a helyszínről közvetíteni. Ritkán vártam annyira egy közvetítés a végét életemben, mint azét.
3-1 Oroszország javára Forrás: Imaginechina/Niu bo - Imaginechina/Niu Bo
A tavaszi felkészülési meccseik sem árulkodtak arról, hogy bármi esélyük van. Kikaptak Brazíliától, Franciaországtól, de még Ausztriától is, végül egy döntetlen a már nyaraló törökök ellen. A legnagyobb baj az volt, hogy az egésznek se íze, se bűze nem volt. Nem véletlen akartak törvényt hozni arra Oroszországban, hogy a meccs előtt nem szabad szidni a válogatottat. Ehhez képest rúgtak egy ötöst Szaúd-Arábiának, majd simán elverték azt az Egyiptomot, akik ellen Uruguay az utolsó pillanatban tudta csak kiharcolni a győzelmet.
7. nap
Ha Uruguay nem kap ki Szaúd-Arábiától - belegondoltak? -, akkor Oroszország már biztos továbbjutó. Ha nyernek Suarezék, akkor ők is továbbjutottak. Portugáliának és Spanyolországnak az egymás elleni döntetlen után egyaránt kell a 3 pont Marokkó, illetve Irán ellen. Ha mindkettő nyer, akkor Marokkó kiesett. És vajon folytatódik a Ronaldo-show? És az Irán-csoda? Ha Irán megveri Spanyolországot – mondom: HA! -, akkor továbbjut. Tegyék meg tétjeiket!
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
