Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Isten velünk volt, és nem engedte, hogy kiessünk. Nem emlékszem, hogy kellett-e valaha is ennyit szenvednem. A kialakult helyzet és a tét miatt nagy volt a nyomás rajtunk. Óriási megkönnyebbülést jelent számunkra a győzelem – mondta közvetlenül a lefújás után. A Barcelona klasszisa 689 perc után rúgott gólt ismét világbajnokságon. Mikor máskor, a legfontosabb pillanatban.
Az argentin–nigéria és az Izland–Horvátország meccs kezdete előtt a már biztos továbbjutó horvátokon kívül még mind a három csapatnak volt esélye a továbbjutásra. Az argentinoknak mindenképp nyerniük kellett, és közben azért szorítaniuk, hogy a horvátok ne kapjanak ki.
A nyomás tehát nagyobb volt, mint korábban bármikor.
A kezdőcsapat teljes felforgatása csak nagyon ritkán sül el jól. Argentínának azonban nem volt választása, Izland és Horvátország ellen is leszerepelt, mélyebbre már aligha süllyedhetett. A meccsben minden benne volt, ami az utóbbi években jellemezte a válogatottat. Messi gólt lőtt, Higuaín ziccert rontott, a védelem óriásiakat bakizott. Még egy Di María-sérülés kellett volna, és teljes az összkép:
Argentína egy kaotikus selejtezősorozat végén jutott ki a világbajnokságra. 43 különböző játékos fordult meg a keretben, volt három szövetségi kapitány és három szövetségi elnök (közte a FIFA héttagú ideiglenes bizottsága). Messi volt, hogy visszavonult, volt, hogy eltiltották, volt, hogy megsérült. Ezek után méltatlan lett volna „egyszerűen továbbjutni”. Az egész meccsen botrányosan játszó Mascherano szabálytalansága miatt Nigéria tizenegyesből egyenlített (ekkor az afrikaiak álltak továbbjutásra), majd minden egyes pillanatban azt nézte, hogy húzhatná az időt. Ahogy peregtek a percek, úgy lettek egyre feszültebbek az argentin játékosok. Majd jött a hős, aki ezúttal nem Messi volt, hanem Rojo, és továbblőtte Argentínát a nyolcaddöntőbe. Ez azonban nem változtat semmin: Messin kívül mindenki hazamehetne.
2009. május 2-án a Barcelona 6–2-re verte a Real Madridot a Bernabéuban. Guardiola ekkor játszatta először a „hamis kilences” pozíciójában Messit, aki pont úgy zavarta össze a védőket, ahogyan annak idején Hidegkúti az angol hátvédeket 1953-ban. Innentől kezdve a Barcelona játéka folyamatosan fejlődött, minden nyáron hozzáadódott egy újabb darab a kirakóshoz, azzal a céllal, hogy megteremtsék Messi számára azt a környezetet, amelyben a képességeit a leginkább kamatoztatni tudja. A csapat pedig csak nyert és nyert: Guardiola első három szezonjában három bajnoki címet, és két Bajnokok Ligáját.
A katalán edző távozása után azonban a Messi-függőség eluralkodott a Barcelonán: a 2012/13-as szezonban az argentin 60 gólt lőtt, miközben az őt követő Villa csak 12-t. Ez volt az az idény, amikor a Bayern München 7–0-s összesítéssel verte ki őket a Bajnokok Ligájából.
A hasonlat nem véletlen. Argentína ugyanúgy a Messi-függőség áldozata lett, ahogyan a Barcelona. Csakhogy, amíg Barcelonában évekig volt egy csapat, amelyik érte dolgozott, addig a válogatottnál olyan van, amelyik ellene.
Ha van egy olyan játékosod, mint Messi, akkor mindent beáldozol annak érdekében, hogy ő a legjobbját nyújthassa. Ennek a sikeresebbik módja az, amit a portugálok csinálnak. Ronaldónak egyáltalán nem kell kivennie a részét a védekezésből, sem az összjátékból, neki kizárólag egy feladata van: gólokat rúgni, a kapuval szemben állva, lehetőleg egy érintésből.
Ezzel szemben Messinek mindent magának kell csinálnia. Kérni a labdát, felépíteni a támadást, helyzetbe hozni, gólt lőni. Tudják ezt az ellenfelek is. Meg akarjuk bénítani az argentinokat? Akkor csupán annyi a dolgunk, hogy megakadályozzuk, hogy a labda eljusson Messihez. A horvátok pontosan ezt csinálták: az utolsó 15 percben Messi mindössze ötször ért labdához, az egész meccset tekintve pedig még Caballero kapus is többet passzolt nála. A vége? Megalázó, 3–0-s vereség.
Messi nélkül ki se jutott volna Argentína
A dél-amerikai selejtezősorozat utolsó fordulójában az argentinoknak nyerniük kellett Ecuador ellen, hogy kvalifikálják magukat a világbajnokságra. Ehhez képest Ecuador már a 40. másodpercben megszerezte a vezetést, de végül Messi mesterhármasával sikerült fordítani. Argentína a harmadik helyen zárta a csoportot 28 ponttal, amelyből 22-t akkor szerzett, amikor a Barcelona játékosa is a pályán volt.Az argentin válogatottról és a kialakult helyzetről:
A válogatott tornákat már régóta azok a pragmatikus csapatok nyerik, amelyek a meccsek többségén nem játszanak jól, de amikor kell, nyernek valahogy. Sampaoli a Bielsa-iskola hű követőjeként soha semelyik csapatával nem játszott kivárásra. Stílusát korábban így írta le: „Egyik éjjel elmentem egy bárba, ahol megismerkedtem egy lánnyal. Egész éjjel beszélgettünk. Nevettünk, flörtöltünk, fizettem az italait. Reggel öt órakor odajött egy srác, megfogta a lányt, bevitte a mosdóba, szeretkeztek, majd együtt távoztak. De nem érdekelt, mert aznap este én töltöttem több időt vele."
2014-ben az argentinok úgy jutottak döntőbe Sabellával, hogy csúfolták a focit, az egyenes kieséses szakaszban játszott négy meccsükön összesen egy (!) gól esett a rendes játékidőben. Amit Sampaoli akar játszatni, lehet működőképes – klubcsapatnál, ahol van ideje az edzőnek. Válogatottnál nem (ennek picit ellentmond, hogy Chilével Sampaoli sikeres tudott lenni, de ott elvárások nélkül dolgozhatott, és nem volt egy Messi, akiért be kellett áldozni mindent).
Sampaoli nyilatkozata
A meccs végén Messi megölelte Sampaolit. „Leo gesztusa büszkességgel tölt el. Ő is tudja, hogy mekkora szenvedéllyel végzem a munkámat. És azt is tudja, hogy közös a célunk: valami fontosat tenni Argentínáért a világbajnokságon. A képlet egyszerű: minél többször hozzuk őt játékba, annál több lehetőségünk lesz gólt szerezni. Ha elszigetelik? Akkor bizony szenvedünk." Sampaoli a felforgatott kezdőcsapattal kapcsolatban azt mondta, hogy Argentínának vannak a legjobb játékosai, így kutya kötelessége használnia őket. A győzelmet a játékosok odaadásának tulajdonította, amely „erőt adhat a folytatásra". Arra a kérdésre, hogy szenvedett-e valaha is annyit, mint az argentin válogatott élén, röviden csak annyit mondott, hogy „nem".
A hírek szerint Sampaoli elveszítette a tekintélyét a játékosok előtt, és már a kezdőcsapat összeállításába sincs beleszólása. Hogy ebből mi igaz, nem tudni, mindenesetre az érintettek tagadnak.
Azért az sokat elárul, hogy a Nigéria elleni meccs második félidejére Sampaoli vonult ki elsőként, az utolsó instrukciókat Messi adta a többieknek:
De tételezzük fel, hogy tényleg így van. Hogy jönnek ahhoz a játékosok, hogy a világbajnokság kellős közepén nyilvános puccsot kíséreljenek meg a szövetségi kapitány ellen? Még, ha annak elképzelései jól láthatóan nem is működnek. Pláne ezek a játékosok, akiknek normális esetben a válogatott közelébe sem szabadna kerülniük (kivéve, ha Messi a felbujtó, de aligha). Ez nem a grund, ahol ha nem tetszik valami, fogom magam és nekiállok hepciáskodni. Főleg úgy nem, hogy a védekezésben elkövetett egyéni hibák, vagy a bajnoki szezonban 270 percet játszó Caballero szerencsétlenkedése a legkevésbé sem az edző felelőssége.
| Helyezés | Csapat | LM | GY | V | D | Gól | GK | Pont | Forma |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1. | Franciaország | 3 | 2 | 1 | 0 | 6-3 | 3 | 6 | GY GY V |
2. | Ausztrália | 3 | 2 | 1 | 0 | 3-4 | -1 | 6 | V GY GY |
3. | Tunézia | 3 | 1 | 1 | 1 | 1-1 | 0 | 4 | D V GY |
4. | Dánia | 3 | 0 | 2 | 1 | 1-3 | -2 | 1 | D V V |
A meccs után az argentinok úgy ünnepeltek, mintha a világbajnokságot nyerték volna meg. Sokan el is sírták magukat. A körülményeket tekintve, kisebb csodával ér fel, hogy kiharcolták a továbbjutást. A nyolcaddöntőben az E-csoportot megnyerő franciákkal találkoznak, akik a vb eddigi legpocsékabb meccsét játszották a dánokkal. Világbajnokságon a két csapat eddig kétszer került egymással szembe, mind a kétszer az argentinok nyertek: 1930-ban 1–0-ra, 1978-ban 2–1-re.
A Messi-faktor kiiktathatatlan a fociból, igaz, de az Nigéria ellen is bebizonyosodott, hogy hátul óriási problémáik vannak az argentinoknak. És most képzeljük el, hogy Moses és Musa helyett Mbappé és Dembélé vezeti a labdát 2v2-ben a védelemre. Ebből akár egy, a 2010-es argentin–némethez (0–4) hasonló mészárlás is kinézhet.
Vagy nem. De lehet, hogy az maga lenne a csoda. Olyan, mint Messi.
