Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Nem hagyhattam, hogy bárki is bebeszélje nekünk, hogy gyengék vagyunk." – így sommázta 2014-es dühkitörését Per Mertesacker, aki az Algéria elleni vb-nyolcaddöntő kínkeserves, hosszabbítás utáni győztes találkozót követően ment neki kis híján az elégedetlenkedő német sportriporternek, amiért az kérdéseiben erős kritikát fogalmazott meg a Mannschaft mutatott játékával kapcsolatban. A 2014-es világbajnok csapat sem volt hibátlan.
A csoportban Ghánával is megszenvedő német válogatott az Algéria elleni, nehézkes nyolcaddöntő után lépett rá arra az ösvényre, ami aranyéremig vitte a játékosokat.
Egészen addig nem volt lehengerlő Joachim Löw csapatának a játéka, ráadásul a Guardiola-tanok németországi meghonosodása után középpályásként játszatott Philip Lahmot a szövetségi kapitány csak kényszerűségből vitte vissza jobbhátvédnek a torna kései szakaszában. Nem hibázunk nagyot, ha azt mondjuk, az a váltás is kellett a meneteléshez.
Most, 2018-ban sokkal hamarabb eljött a tanácstalanság a német válogatottnál. Mexikó csapata a Löw-csapat összes, könnyen kiszámítható gyengeségére kiválóan játszott rá, és robbantotta ezzel a vb eddigi legnagyobb meglepetését. Hasonló eszközöket választottak ehhez, mint 2014-ben Algéria: biztos védekezésből indított kontrák az óriási területekre, amelyeket kizárólag gyors, kíméletlen, vertikális egyérintők után vittek véghez. Ez a csoportmeccs a torna lehető leghamarabbi szakaszában mutatta meg a német válogatott sebezhetőségét.
A két kezdőcsapatból Mexikónál volt kevesebb meglepetés: a korábban balszélsőként funkcionáló Guardado tökéletes pivot-párost alkotott Herrerával, Chicharito Hernández sokszor a félpályáig visszalépve segítette a kontrák folytonosságát, az általunk is a vb egyik nagy felfedezettjének tippelt Lozano pedig végig rettegésben tartotta a németek jobb oldalát. Löw csapatában még a brutálisabb keret ellenére is több volt a veszélyforrás. A 4-2-3-1-es felállásban Kimmich szélsővédő párja végül Plattenhardt lett, de a németek annyira egyoldalúan támadtak, hogy a bal oldalon talán el sem fáradt senki a meccs végére.
A középpályán Kroost Khedira segítette, de a pálya középső részén kettejüket Löw mindössze azzal az Özillel próbálta megtámogatni, aki a kontrák megakadályozásában, a labda visszaszerzésében nem túl meglepő módon rém súlytalan maradt.
Az első perctől világos volt, hogy Osorio milyen utasítással küldte fel az övéit. Chicharitót leszámítva mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a 2000-es években meghonosodott, sokpasszos német játékot hatástalanítsák, majd a labdaszerzésekből néhány érintéses kontraakciókból támadják a németek üresen maradt jobb oldalát. Ez az első félidőben nagyon hatékonyan működött, nem volt olyan szerelési kísérlete Mexikónak, ami ne lett volna sikeres. A mindig szabad területeket kereső Thomas Müller ezúttal ritkán talált ilyen kedvére való üres foltot a pályán, Timo Werner pedig annyira elszigetelten játszott a védők gyűrűjében, hogy mindössze 29 labdaérintésre futotta, aminél csak Javier Hernández tud kevesebbet felmutatni a kezdőjátékosok közül.
A mexikóiak egyik legérdekesebb taktikai fegyvere mindenképpen Vela szerepe volt, aki gyakran követő emberfogással próbálta megakadályozni a passzkirály Toni Kroost abban, hogy nyugodtan tudja elindítani a német támadásokat.
Vela lecserélése után ezt a feladatot Herrera látta el – fáradtsága miatt a meccs végén már kisebb hatékonysággal.
Alább látható, hogy Vela a német labdabirtoklások idején piócaként tapadt Kroosra, tekintettel arra, hogy Khedira a támadásépítésben nem sok haszonnal bír, Özil pedig folyamatosan a középpályás egységtől nagyon távol foglalta el a helyét.
Mexikó nem alkalmazott csapatszinten olyan letámadást, amilyet például a Bajnokok Ligájában látunk az elmúlt években. A németek nem saját térfélen vesztették el a labdákat, hanem többnyire a mexikói védőharmadban. A középpályás védekezésük viszont annyira szétesett volt, hogy még a kapujuktól hatvan-hetven méterre elveszített labdákból is brutális ellenakciókat kaptak, amelynek rendszerint helyzet lett a vége. Kimmich folyamatosan a mexikói térfélen segítette a támadásépítéseket, de azáltal, hogy ilyenkor sem a védőfalból, sem a középpályáról nem kapott tehermentesítést a védekezésében, Mexikó könnyed építkezéssel rohant át az egész pályán.
Az első félidőben végig arra játszottak rá a mexikóiak, hogy a fennragadó Kimmich mögötti üres területeket támadják. Annyira van labdaügyes ez a keret is, hogy mélységi indításokkal könnyedén tudták futtatni a gyorsléptű Lozanót. A lenti négy akció tűpontos lenyomata annak, hogy Kimmich mögött hogyan került állandóan helyzetbe a mexikói válogatott.
Nagy kérdés, hogy Goretzkával és Gündogannal a fedélzeten miért nem erősítette meg Löw hamarabb a középpályát, látva azt, milyen könnyedén rohannak át rajtuk. A német támadások ráadásul nem is hordoztak magukban óriási veszélyt, mert Kroos kiiktatásával és a kirívóan hatékony mexikói védekezéssel a németek már nem tudtak veszélyes kombinációkat csinálni a támadóharmadban. Amikor mégis elkezdték körbeadogatni a mexikói védelmet, egy-egy menetrendszerűen érkező labdavesztésnél a középpálya gyakorlatilag eltűnt.
Nagy kérdés, hogy Joachim Löw a tavalyi Konföderációs Kupa döntője után is marad-e a 2010-től tetten érhető, labdabirtoklásra masszívan építő stílusnál. Látva a játékoskeret technikai képzettségét, nem lehet kérdéses, hogy igen. 2017-ben Löw viszont úgy győzte le Chilét, hogy fél óra után is 35%-ban volt náluk a labda; sőt, azon a finálén kifejezetten a németek vártak a kontralehetőségre. Az akkor háromvédős rendszerben játszatott német csapat nem sokban hasonlított a vb-győztes keretre, végül azonban ugyanúgy trófeával térhettek haza. Valószínűsíthető viszont, hogy egy rosszul sikerült meccs után – ismerve Löw makacsságát (gondoljunk a középpályás Lahm esetére) – nem fog ilyen drasztikus változtatásokat eszközölni.
Az utolsó negyedórára Mexikónak kegyetlenül kivette az erejét a második félidő kőkemény védekezése. Rafa Márquez behozatalával 5-4-1-es szisztémára álltak át, ahol már tényleg csak annyit szerettek volna elérni, hogy megússzák kapott gól nélkül a találkozót.
A német támadásoknál elmosódtak a pozíciók: volt, hogy Hummels és Kimmich is a tizenhatoson belül, középen várta a labdát, de a szélre kényszerített német támadásoknál a beadások nem kecsegtettek ziccerekkel.
Mexikónak a meccs végére annyira sem maradt ereje, hogy a kontrákhoz akár 2-3 ember is csatlakozzon. Erejüket teljesen felőrölte a védekezés, de egyre mélyebben behúzódva is tökéletes hatékonysággal akadályozták meg a németeket abban, hogy kiegyenlítsenek. A 11tegen11 Twitter-csatornájának dinamikus passztérképén pedig azt is végigkövethetjük, hogyan húzódott egyre mélyebbre a kezdetben folyamatosan bal oldalon támadó közép-amerikai csapat.
A vb-címvédő tehát vereséggel nyitott, és következő meccsét a védekezésben szintén nem ügyetlen svédek ellen vívják. A nagy kérdés már csak az, hogy van-e Mertesackerük, aki nem hagyja velük elhitetni, hogy gyengék. Mert alapvetően nem azok.
