Modric nem az a focista, aki feltűnést kelt a játékával. Nem egy cselgép, nincsenek villongós megoldásai, bár néha elsül a lába távolról, és lő egy-egy emlékezetes gólt, de nem erről híres. A munkamorálja, a játékintelligenciája, a halálpontos passzai és a jó döntései emelik a világklasszisok közé. Igazi szürke eminenciás vízhordó, akiről nem szólnak a híradások, és akit elhomályosítanak olyan klubtársak, mint például Cristiano Ronaldo.
A 2018-as világbajnokságon viszont még azok is felfigyeltek rá, akik nem követik komolyabban a világfutballt.
Rögtön az első csoportmeccsen eredményes volt (büntetőből) Nigéria ellen, valamint a meccs emberének is megválasztották. A forgatókönyv hasonló volt az Argentína elleni csoportrangadón is, amelyet a horvátok 3-0-ra nyertek: Modric-gól, és a mérkőzés legjobbja is ő lett. A találata egyébként tökéletesen jellemezi őt: nem tudja megverni a védőjét egy az egyben, de higgadt marad, megnézi magának a bal sarkot, és mesterien tekeri be a labdát 23 méterről. A vb egyik legszebb gólja, amellyel egyébként nagy bajba sodorta Messiéket.
A tét nélküli Izland elleni meccsen mindössze 65 percet játszott, majd jött a dánok elleni nyolcaddöntő és az első thriller. Modric a 116. percben büntetőt hibázott, a tizenegyespárbajban aztán javított, és Horvátországgal együtt megmenekült. Oroszország ellen újabb domináns teljesítményt nyújtott, a hosszabbításban az ő szabadrúgásából volt eredményes Vida, a tiziknél ezúttal sem hibázott,
jött is az újabb meccs legjobbja elismerés.
Az Anglia elleni elődöntőben ugyan nem villogott az első félidőben, de még hullafáradtan, plusz 60 perccel a lábában is felszántotta a pályát, nem volt számára elveszett labda, a második játékrészben pedig átvette az uralmat a középpályán. A horvátok ezt a meccset már nem vitték el a büntetőkig, elég volt a 120 perc, Modric a 119.-ben pedig úgy jött le a pályáról, hogy mindent kiadott magából, alig bírt lebotorkálni, a lefújás után pedig a horvát futball legnagyobb sikerét ünnepelhette.
Jelenleg ott tartunk, hogy a vb összes játékosa közül a horvátok csapatkapitánya játszott a legtöbbet (604 perc), valamint 63 kilométert futott, ami szintén a legmagasabb szám az egész mezőnyben. Nem csoda, hogy Dalic csak szuperlatívuszokban tud róla beszélni:
Igazából évek óta így játszik. Amikor 115 perc után is megszakadva sprintel egy labdáért, az a csapattársait is arra ösztönzi, hogy ugyanezt tegyék. Ő így mutat példát. Klubszinten már mindent megnyert, amit csak lehet, és nagyon jó azt látni, hogy a válogatottal is ilyen messzire jutott. A korából adódóan valószínűleg ez az utolsó világbajnoksága, de most játszik élete legjobb formájában. Az Aranylabdát is neki kell megnyernie idén.
A válogatott védője, Dejan Lovren amellett, hogy önmagát magasztalta, Modrichoz is volt egy-két kedves szava:
„Luka nem az egyik, hanem a világ legjobb középpályása. Nagyon megérdemelné a vb-címet, ahogy az Aranylabdát is.”
Barcelonai ellenfele, Ivan Rakitic odáig ment, hogy a valaha volt legjobb horvát futballistának nevezte. De Mario Mandzukic szerint is egyértelmű, hogy Modricnak kell ítélni az Aranylabdát.
Valóban, a Reallal szinte mindent megnyert, ami létezik, ráadásul az egyéni elismerések is jöttek: négyszer került be a BL álomcsapatába, háromszor a FIFA év csapatába, kétszer az UEFA év csapatába, ugyanennyiszer megválasztották a spanyol bajnokság legjobb középpályásának, 2017-ben pedig a BL-ben is őt szavazták meg a poszt legjobbjának.
Ezek a díjak ugyan nívósak valamennyire, és a polcon is jól mutatnak, de eltörpülnek az Aranylabda mellett. Az elmúlt 10 évben csak Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo nyert, Modric lehet az, aki megszakítja a hegemóniájukat. Persze a franciáknál Antoine Griezmann is erre pályázik, de ő „csak” egy Európa-liga-győzelmet tud felmutatni Modric BL-sikerével szemben.
Az érintett annyit mondott ezzel kapcsolatban, hogy szíve szerint az összes Bajnokok Ligája-trófeáját elcserélné egy vb-címért.
Már csak ilyen szemmel is érdemes lesz nézni a vb-döntőt. Ha Horvátország nyer, akkor talán tényleg nem lehet elvenni Modrictól az elismerést (persze emlékezhetünk a nagy vihart kavart 2010-es szavazásra), ha viszont Franciaország, akkor továbbra is nyitott marad a kérdés.