Habár végül csak egyetlen góllal kapott ki Argentína Franciaország ellen, a mérkőzés maga nem volt kiegyenlített. A franciák uralták a mérkőzés elejét és akár már akkor több góllal is vezethettek volna. Jött azonban a tipikus futball hiba: túl korán nyugodtak meg. Az argentinok ugyan többet birtokolták a labdát, de nem domináltak. Egy átlövéssel és egy kissé szerencsés góllal mégis meg tudták fordítani a meccset,
és ekkor benne volt a pakliban, hogy az argentinok a lélektani fölényt győzelemre válthatják.
Ám csak 9 percig örülhettek. A franciák rájöttek, hogy ennek a fele sem tréfa és 11 perc alatt berámoltak hármat. Agüero fejesgóljánál már nem volt a pályán Mbappé, Griezmann és Matuidi sem, el sem tudták 4-2-nél képzelni, hogy akár hosszabbításra tudná menteni Argentína a meccset.
Nem történt semmi más, csak helyükre kerültek a dolgok. Franciaország túl jó ahhoz, hogy a szétzilált argentin csapat legyőzze. A sport és a labdarúgás törvénye, hogy lehetnek bármilyen kiválóak a képességek, a dolgok végül fejben dőlnek el.
Márpedig nem lehet egy olyan válogatottal messzire jutni, amelyiknek nincs rend a háza táján.
Nem tudni pontosan hogy mi az igazság, de már a pletykák és a szóbeszéd is elég ahhoz, hogy ne azzal foglalkozzanak a játékosok és a szakmai stáb, amivel kéne. Jorge Sampaoli szövetségi kapitány megalázó helyzetbe került, amikor arról cikkeztek az újságírók, hogy ő már csak egy báb, és valójában Messi állítja össze a csapatot.
Voltak is erre utaló jelek. Csakhogy ez az állapot emberileg és sportszakmailag is képtelenség, egészségtelen. Nem is lehetett más a vége.
A legnagyobb baj egyértelműen ez volt, de azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az argentin csapatnak
nem volt komolyan vehető védelme és nem volt világbajnoki szintű kapusa sem.
Képtelenek voltak megoldani, hogy Messinek területet teremtsenek. Dybala és Higuaín epizódszerepre lettek kárhoztatva. Egész egyszerűen az argentin csapat játéka nem volt kitalálva. Jorge Sampaoli tevékenysége ellentmondásos. Ő az, akivel Chile 2015-ben megnyerte a Copa Américát, és akivel az előző világbajnokságon a legjobb 16 között nagyon közel voltak Brazília legyőzéséhez, csak 11-esekkel kaptak ki 3-2-re. 2017 májusában nevezték ki Argentína szövetségi kapitányának, amikor már csak négy forduló volt hátra a 18 fordulós dél-amerikai selejtezőből és nem álltak továbbjutó helyen. De vele is csak három döntetlen következett és a legutolsó meccsen Ecuador ellen idegenben győzni kellett. Már az 1. percben hátrányba kerültek, azonban Messi mesterhármasának köszönhetően nyertek, és kijutottak a vébére.
A világklasszisok sokaságából azonban azóta sem sikerült csapatot kovácsolni – az eredményt pedig már ismerjük. Franciaország ugyanakkor még több önbizalommal telve menetelhet tovább.
Lionel Messinek ez volt a negyedik világbajnoksága. Hogy 31 évesen lemondja-e a válogatottságot, az nem magától értetődő, de nem is lehetetlen. Egyszer már megtette.
Az azonban kevéssé valószínű, hogy 35 évesen ott lesz Katarban is.
Miközben a Barcelonával 32 trófeát szerzett, többek között négyszeres BL győztes és kilencszeres bajnok, a válogatottal csak kétszer ünnepelhetett. U20-as világbajnoki, majd 2008-as olimpiai bajnoki címe óta nem nyert semmit, négy sokkal rangosabb torna döntőjét veszítette el. Háromszor a Copa América, egyszer pedig a világbajnoki serleg volt karnyújtásnyi távolságra, de végül mindig az ellenfelek vehették át a kupát. Diego Maradona klubszinten a töredékét sem érte el, Messi 5 Aranylabdájával szemben neki egy sincs.
De az isteni Diego a válogatottnak mindig vezéregyénisége volt és 1986-ban a világbajnoki címig vezette őket, sőt négy évvel később is a döntőbe jutottak. Messinek ez már aligha adatik meg, és ez valószínűleg egész életében fájni fog. Persze a 2010-es vb pont Maradonán múlt, akinek a szövetségi kapitányi kinevezése teljes tévedés volt.
Messi számára aligha vigasz, hogy pár órával később Ronaldo is lejátszotta az utolsó meccsét a vébén. Neki is a negyedik, és valószínűleg az utolsó világbajnokság volt. Ronaldo ráadásul már 33 éves. Ezúttal ő sem tudott érdemben hozzátenni (sőt!) a csapata teljesítményéhez. Persze valószínűsíthető volt, hogy Uruguay két belső védője, Godín és Giménez nem fognak tőle megszeppeni, hisz ők egyben az Atletico Madrid játékosai is, és pontosan ismerik Cristianót.
A különbséget ezúttal Cavani jelentette. Két pazar gólt szerzett egy olyan meccsen, amelyik a várakozásoknak megfelelően egyáltalán nem volt látványos. És ebben nagy szerepe volt a két szövetségi kapitánynak, akik Jorge Sampaolival szemben tökéletesen tudták, hogy mit várhatnak a csapataiktól, és mi a játékoskeretnek legjobban megfelelő taktika. Oscar Tabárez 71 éves, Fernando Santos 64. Mestereik a szakmájuknak. A lehető legtöbbet hozzák ki a csapataikból. Ezúttal Tabárez egy kicsivel többet. Kérdés, hogy a mesterségbeli tudása több-e annyival a következő ellenfél, Franciaország szövetségi kapitánya, Didier Deschamps tudásánál, tapasztalatánál, amivel kompenzálni tudja a játékoskeretek közötti kétségtelen francia fölényt? De nemcsak ez a mérkőzés, hanem az egész világbajnokság mostantól arról is fog szólni, hogy ki lesz idén az Aranylabdás.
Az elmúlt 10 évben csak Messi és Ronaldo nyert. Előbbi spanyol bajnoki és kupagyőzelme aligha lesz elég a vébén nyújtott teljesítményével együtt. Ronaldo BL győztes, BL gólkirály, és rúgott 4 gólt a világbajnokságon. Alighanem világbajnoki cím kell ahhoz, hogy ne ő kapja meg hatodszor.
Vasárnap Spanyolország Oroszországgal mérkőzik. Az oroszok eddigi egyetlen komoly meccsüket Uruguay ellen csúnyán elvesztették, a spanyolokon meg érződik, hogy beugró szövetségi kapitányuk van. De valószínűleg a spanyolok emlékezetből játszva is kiverik a házigazdát. A másik meccs papírforma szerint Horvátország győzelmét ígéri Dániával szemben. A horvátok a csoportmeccsek során az egyik legkiegyensúlyozottabb, leglátványosabb futballt játszották, és meccset eldönteni képes játékosból is sokkal jobban állnak. Az esélyek spanyol-horvát negyeddöntőt ígérnek.