A számításoknál azokat a szituációkat vizsgálták meg, amikor állt a játék. Milyen szituációk ezek? Például, amikor az előnyben lévő csapat kapusa hosszú másodperceket tölt el azzal, hogy kirúgásnál előrezavarjon mindenkit. Vagy, amikor a lecserélendő játékos végigpacsizik mindenkivel, és az utolsó métereken még a sípcsontvédőjét is megáll kiszedni. A ravaszabb edzők ezt úgy csinálják, hogy a csapatkapitányt hozzák le, aki ilyenkor hosszas dilemmába kezd, hogy hogy juttathatná el a csapatkapitányi karszalagot csapattársának – aki pontosan tudja a protokollt, ezért a pálya legtávolabbi szegletébe vonul.
Az öt vizsgált meccsszituáció:
A 48 csoportkörben lejátszott meccs alapján kiderült: az előnyben lévő csapatok 34 százalékkal több időt pazarolnak el ezekre a szituációkra, mint azok, amelyek hátrányban vannak. Még tovább sarkítva: a 60. perc után ugyanez az arány 43 százalékra növekszik.
A negyeddöntős mezőnyből Svédország és Franciaország tette a legtöbbet azért, hogy még véletlenül se kelljen focizni – nekik átlagosan hat másodperccel tovább tartott minden. A svédek a szögleteket, a franciák a szabadrúgásokat húzták el. Érdekes, hogy Neymar és Brazília a közé a három válogatott közé tartozott, amelyik az átlagnál gyorsabban végezte el ezeket a szituációkat (még egyszer: ezek azok az adatok, amikor előnyben van a csapat).
A vb-döntős franciák a Belgium elleni elődöntőben mesterszinten húzták az időt. A 71. perc után 14 percet és 21 másodpercet állt a játék, ebből 12 perc 8 másodpercet a franciák miatt. A 80:57 és 88:30 perc között mindössze két perc volt a folyamatos játék, és a valamivel több mint hatperces hosszabbításban is csak kettő és felet foglalkoztak a focival.
Ha egyénekre bontjuk le a dolgot, akkor az irániak védője, Ehsan Hajsafi és a tunéziaiak kapusa, Aymen Mathlouthi volt a két legnagyobb időhúzó. Hajsafi a spanyolok ellen, 0–0-s állásnál 48 másodperc alatt végzett el egy egyszerű bedobást, míg Mathlouthinak 103 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy a Panama elleni győztes meccs utolsó pillanataiban játékba hozza a labdát. És ezek csak a nagyon kirívó esetek, hány és hány ilyen van még minden meccsen.
Lehet, hogy mégsem Neymar fetrengései jelentik a legnagyobb problémát a futballpályán, Mr. Osorio?