Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A vb előtt Messi megmondta, hogy ha idén sem nyeri meg a világbajnokságot, visszavonul, végleg. És igaza van.
Ezt az egészet megint rajta verik majd le,
holott ha ő nincs, Argentína ki sem jut a vébére: a selejtezősorozatban 28-ból 22 pontot akkor szereztek, amikor ő is a pályán volt, ráadásul a sorsdöntő, Ecuador elleni meccsen az ő mesterhármasával fordítottak.
Messi a 2006-os világbajnokságon mutatkozott be, és az akkor 19 éves játékosban Argentína legnagyobb reménységét látták a szurkolók. Tizenkét év alatt négy nagy torna (három Copa América, egy vb) döntőjébe vezette a válogatottat,
de mindegyikben elbukott.
Úgy, hogy közben megdöntötte Gabriel Batistuta rekordját, és ő lett minden idők legeredményesebb argentin labdarúgója. Ennél többet már nem tudott hozzátenni. Lehet azt mondani, hogy a legfontosabb pillanatokban nem hozta magát, de ezt ugyanúgy rá lehet sütni a 90 milliós Higuaínra, aki mindegyik döntőben rontott legalább egy ziccert, vagy arra az Agüeróra, aki a Manchester Cityben 20 gólos szezonokat hoz, annak ellenére is, hogy állandóan sérült, a válogatottban viszont hasznavehetetlen.
Már nem azokat az időket éljük, ahol egy játékos pusztán a zsenialitásával világbajnokságot tud nyerni hazájának – bármennyire is ebben a hitben élnek nagyon sokan.
A modern fociban ez már lehetetlen. Sokan felrótták Messinek azt is, hogy a Barcelonával megnyert mindent, de a válogatott nem érdekli, csak kényszerből játszik ott.
Nagyon rossz azt látnunk, hogy egyesek szerint Messi csak kötelességből játszik a válogatottban. Leo azért ment Oroszországba, hogy megnyerje a világbajnokságot. Ez minden vágya. Sokat szenved és sír emiatt"
- mondta Celia Cuccittini, Messi édesanyja az Izland elleni 1–1-es döntetlen után.
Messi ezen a világbajnokságon is volt minden. Középpályás, csatár, hamis kilences, csapatkapitány, edző, csak épp csapatszakács nem. Elvárták tőle azt, amit nem lehet elvárni egyetlen játékostól: hogy védekezzen, támadást építsen, gólpasszt adjon, gólt lőjön.
Az ellenfelek már kifejezetten készültek rá.
A horvátok ellen láthatatlan volt, a franciák ellen nem különben, de két gólpasszt azért kiosztott. A vége azonban ugyanaz lett, mint az ezt megelőző három világbajnokságon: bukás, kudarc.
Mert amióta 1986-ban Maradona megnyerte Argentínának a vb-t, minden más annak számít ebben az országban.
Mindegy, hogy korrupt a szövetség, hogy évek óta nincs egy normális kapus, hogy szövetségi kapitányok jönnek-mennek, az elvárások ugyanazok. Nyerni. Óriási teher a csapaton, óriási teher Messin. Nem lehet véletlen, hogy négy döntőt is elveszítettek. Annak mentális okai kellenek, hogy legyen. Talán pont az elviselhetetlen teher.
A franciák is távol tudták őt tartani a kaputól:
Már csak az a kérdés, hogy mi lesz vele.
Tényleg lemondja a válogatottságot?
Ha igen, azzal óriási lavinát indít el. Korábban többen is pedzegették (Agüero, Di María, Higuaín), hogy ha így dönt, követik őt. Ha így lesz, akkor egy aranygeneráció fut ki úgy, hogy semmit nem hagy maga mögött. Nem lesz mire emlékezni. Jelenleg pedig nem áll úgy az argentin futball, hogy ezeket a világklasszis játékosokat helyettesíteni tudja. És az első tégla már kiesett a falból: Mascherano a franciák ellen elveszített nyolcaddöntőt követően bejelentette a válogatottól való visszavonulását.
Messi, menj pihenni!
A franciáktól elszenvedett vereség után visszavonulását bejelentő Mascherano Messinek üzent. "Senkin nincs akkora nyomás, mint amekkora az argentin focistákon, ennek ellenére úgy gondolom, hogy tudjuk kezelni a helyzetet. Messinek most nyugodtnak kell maradni. Menjen el nyaralni a családjával, majd térjen vissza a focihoz. Azon a napon, amikor úgy dönt, hogy befejezi, mind rá fogunk jönni arra, hogy mennyire nagyszerű játékos volt."
Messi pont olyan, mint Ronaldo. A világbajnokságok egyenes kieséses szakaszában még soha nem lőtt gólt. Tette ezt úgy, hogy 2014-ben vb-döntőbe jutott. A teljes képhez ez is hozzátartozik.
Messi a 2022-es katari vébén 35 éves lesz. A középpályán még nyugodtan elfocizhatna. De talán most van itt az ideje azt mondani, hogy kész, vége, elég. Vb-győzelem nélkül vonul vissza, de ez semmit nem változtat azon, hogy ő mindenidők (egyik) legjobb játékosa. Aztán, ha másképp dönt, azon sem kell csodálkozni. 35 évesen - elvileg - nyugodtan ott lehet Katarban.
Ronaldo helyzete nem sokban tért el Messiétől. A portugál válogatott hat gólt lőtt ezen a világbajnokságon, ebből négyet Ronaldo. Messivel ellentétben azonban Ronaldónak kizárólag egy feladata volt: gólt lőni. A többit megoldották a többiek. Uruguay ellen kiderült, hogy ez sem nyerő taktika. Még egyszer: egy ember nem képes világbajnokságot nyerni (Brazília helyzete azért más most, mert Neymar mellett ott van Coutinho és Paulinho).
Uruguay ellen Ronaldo volt csapata legrosszabb játékosa. Az összes olyan portugál játékos közül, akik végigjátszották a meccset Ronaldónak volt a legkevesebb labdaérintése, neki volt a legkevesebb passzkísérlete és a legkevesebb sikeres passza is.
Újra fel kell tenni a kérdést: milyen világklasszis az, aki élete során soha nem lőtt gólt a világbajnokságok egyenes kieséses szakaszában?
A csoportkör alatt Ronaldo ötször lőtt kapura meccsenként (ennél többször csak Neymar), Uruguayt hatszor kínálta meg. Hiába. Ronaldo megint későn ébredt a Realban. Tavasszal. De a 2016-os Eb óta ez tudatos. Akkor ült le beszélni vele Zidane, hogy ennyi idősen többet kell pihennie, ezért koncentráljon a fontos meccsekre. Így lett, tavasszal elkezdte rugdosni a gólokat, megnyerte a BL-t a Realnak, és még maradt ereje a világbajnokságra is. Legalábbis a spanyolok elleni mesterhármasa után úgy tűnt. Aztán Marokkó ellen a gólja után eltűnt, Irán ellen pedig tizenegyest rontott, hepciáskodott, ki is állíthatták volna. Uruguay ellen szintén nem sok vizet zavart.
Nem sokkal a vb előtt azt mondta, hogy fizikálisan 23 évesnek érzi magát, és 41 éves koráig szeretne játszani. Abba még pont beleesik a 2022-es világbajnokság. De nála is érezni lehetett, hogy ez a mostani az ő utolsó nagy dobása. Egy vb-címmel végleg megkoronázhatta volna az így is tökéletes pályafutását. Neki sem sikerült. Az ő helyzete azonban két dolog miatt könnyebb: 1) előzetesen senki nem várt Portugáliától vb-győzelmet 2) 2016-ban megnyerte az Európa-bajnokságot, vagyis válogatott szinten is tudott eredményt felmutatni. Ez pedig komoly hendikep, ha a Messivel való összehasonlításról van szó.
Ronaldo és Messi közös történetének van egy olyan része, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ők már azok a futballisták, akiknek a pályafutását és életük minden rezdülését végigkövették a közösségi média különféle platformjai.
Ők azok, akik nemcsak Európában, de az összes többi kontinensen milliókat, tízmilliókat ültettek a képernyők elé.
A spanyol labdarúgó-bajnokságban képesek voltak csak azért 13 órakor kezdeni egy Real Madrid-Barcelona rangadót, hogy azt az ázsiai nézők is főműsoridőben láthassák. Ronaldo és Messi neve hívószó, érték, felbecsülhetetlen mennyiségű pénz, több millió lájk, követés, kedvelés.
Csakhogy lájkokkal még soha senki nem nyert labdarúgó-világbajnokságot.
Messi és Ronaldo 2018-ban sem fog. A két futballista piaci értéke nem csökken azzal, hogy ezen a vébén is megbuktak. A Bajnokok Ligáját szeptembertől ugyanúgy több százmillióan nézik majd. Pályára léphet ott bármelyik csapat, a legnagyobb érdeklődés úgyis Messi Barcelonája és CR Real Madridja iránt lesz. Már ha Ronaldo marad a Realban. De ha elmegy, akkor majd odakapcsolnak, ahol felbukkan.
Akkor majd lesz pár millió (tízmillió) visszavont kedvelés és új lájk. Akkor majd új mezeket és trikókat gyártanak, újra beindulnak a kínai ruhahamisítók, hogy az ott élő emberek is megvehessék maguknak az új mezt, amelyen Ronaldo feszít. De még ez is kevés egy világbajnokság megnyeréséhez.
Sokan megfogalmazták már, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy olyan korban élhetünk, amikor egy időben láthatjuk a pályán Lionel Messit és Cristiano Ronaldót.
Ez valóban így van, de a dolognak van egy árnyoldala is: mégpedig az, hogy miattuk sok kiváló futballista nem kapja meg az őt megillető figyelmet és elismerést. Kétségtelen, hogy a mai futball két legnagyobb játékosáról beszélünk, de az igazság az, hogy
korábban is voltak extraklasszisok a labdarúgásban, akiknek a visszavonulásán túltettük magunkat,
mert mindig jöttek újabb tehetségek. Nyilván a Barcelona és a Real Madrid szurkolói csalódásként, egy korszak lezárásaként fogják megélni Messi és Ronaldo visszavonulását, azonban az európai futball sokkal színesebb lesz. Könnyen lehet, hogy a távozásuk után már nem csak kétcsapatos lesz a spanyol bajnokság, és újra láthatunk egy bajnoki címért harcoló Valenciát vagy egy Deportivo La Corunát. Előfordulhat, hogy a Barcelona és a Real Madrid 11 év leforgása alatt nem fogja nyolcszor elhódítani a Bajnokok Ligája-trófeát. Valószínűleg az Aranylabda-szavazás újra izgalmas lesz, és az év végén nem mindig ugyanannak a két embernek fog pörögni a neve a sajtóban, hanem akár három-négy esélyes is lehet a végső győzelemre. Ez már az idén aktuális, bár
felidézve az Aranylabda-szavazás múltbéli eseményeit, az sem lenne elképzelhetetlen, ha Ronaldónak megint odaítélnék.
Jó, ez csak egy rossz vicc volt, elismerem.
Korunk (és talán a történelem) két legjobb játékosa tehát ugyanazon a napon búcsúzott a világbajnokságtól. Lehet, hogy mindkettejüket utoljára láttuk világeseményen. Egy biztos: nélkülük nem lesz ugyanolyan a hátralévő két hét. És a világfutball sem.
