Az 1994-es magyar-olasz vb-mérkőzés előtt heteken át folyt az üzengetés az itáliai és a magyar sajtóban.
Közösségi média nem lévén, az újságokban ment a matek a két együttes sztárjai között.
A sportági szakemberek ugyanis azt jósolták, hogy ez a két együttes - a magyar és az olasz - vívja majd az 1994-es vb-döntőt. Már csak azért is, mert ugyanez a két csapat játszotta egy évvel korábban a sheffieldi Európa-bajnokság fináléját. Mivel Rómában már a csoportmérkőzések során összekerült a két favorit, lehetett tudni, hogy ezen a meccsen nagyon sok minden eldőlhet. A szakik előzetes jóslataiból pedig annyi valósult meg, hogy az olaszok beúsztak a fináléba, majd meg is nyerték az általuk rendezett világbajnokságot,
mi meg az ötödik helyen kötöttünk ki.
De ne szaladjunk ennyire előre.
Maga a meccs a szokásos felfokozott hangulatban zajlott, a heves vérmérsékletű olasz közönség és
a sportág egyik legnagyobb "mágusa", a horvát játékvezető, Zseljko Klarics - finoman szólva - nem a magyarokat támogatta.
De ezt lehetett előre sejteni. A hatalmas ellenszélben Horkai György csapata zseniálisan játszott. Benedek Tibor és Dala Tamás szinte a hátán vitte az együttest, amely egy döntetlenre mindenképpen jó lehetett volna ezen a mérkőzésen.
38 másodperccel a lefújás előtt 11-10-es olasz vezetésnél Dala Tamás kezében volt a labda és az egyenlítés lehetősége.
A magyar pólós azonban kihagyta a ziccert, jöhettek az olaszok.
Francesco Porzio - ahogyan ilyenkor kell - rutinosan eldugta a labdát. Ezt látva Fodor Rajmund úszott oda, majd a következő pillanatban annyit lehetett látni, hogy kitört a verekedés. Ezt még annyi előzte meg, hogy a Porzio-Fodor "meccs" után Klarics játékvezető végleg, csere nélkül állította ki a magyarok kilencesét, azaz Fodor Rajmundot.
"Az égvilágon semmi nem történt - mondta a lefújás után Fodor.
Porzio ugyan hátrafelé nyúlt, de nem ütött, ahogyan én sem. Fogalmam sincs, hogy miért állított ki végleg, csere nélkül Klarics játékvezető."
A bíró érthetetlen döntése után megtelt a medence. A partról a cserejátékosok is a vízbe vetették magukat, így tett az olaszok szövetségi kapitánya, Ratko Rudics is. A pofonok völgyében egymást csépelték a játékosok. Az olasz Silipo és Porzio Tóth Lászlót nézte ki magának.
Az egész meccsen ment a harc Silipóval" - mesélte az ütközet után Tóth László. Az olasz a víz alatt fejberúgott, utána én is elvesztettem a fejemet."
A mérkőzés öt percre félbeszakadt, az utolsó 14 másodpercet csak azután lehetett lejátszani, miután az illetéktelenek kimásztak a medencéből. A FINA illetékes bizottsága hajnalig ülésezett, majd meghozta a verdiktet.
A verekedés egyik főszereplője, Silipo nem kapott büntetést.
A teljesen ártatlan Fodor Rajmundot két meccsre tiltották el, Benedek Tibor és Tóth László egy-egy meccses büntetést kapott. Az olaszok közül Porzio kettő, Calcaterra és Fiorillo egy mérkőzést hagyott ki. Később a fellebviteli bizottság Fodor Rajmund nyakába sózott még egy meccset, így az eltiltás már három mérkőzésre nőtt.
Az olasz lapok persze nem elégedtek meg ennyivel. A meccs után szinte az összes itáliai újságíró elkezdte az elméletgyártást, amelynek
a végkicsengése az volt, hogy az egész botrányt a magyar szövetségi kapitány, Horkai György robbantotta ki, aki azzal küldte be a játékosokat a medencébe, hogy azok verekedjenek.
A dolog odáig fajult, hogy Horkainak ki kellett adnia egy sajtóközleményt. A magyar szövetségi kapitány azt mondta, hogy "nem hittem volna, hogy az olasz sajtó ennyire butának néz. Világbajnokság van, amúgy sem az én módszerem az ilyesmi. Valóban volt a meccsen verekedés, de össze-vissza azért nem kellene írni mindent.
A vb-t megelőzően a Világkupa döntőjében az olaszok nagyon megverték a srácokat, a víz felett is mentek az ütések."
Most is ezt csinálták, az alattomos hátraütéseikből Tóth László is kapott. Viszont most nem hagyta magát a csapat.
Ugyanakkor szó sincs arról, hogy ne szégyellném magam, hogy velünk ilyen megeshetett a világbajnokságon az egész világ szeme láttára.
Most az olaszok is látták, hogy velünk sem lehet mindent megcsinálni. Több játékvezetővel beszéltem, egyértelmű volt a véleményük, hogy nem mi kezdtük a verekedést."
A felfokozott hangulatban két nappal a mérkőzés után került elő egy olyan videó, amelyen egyértelműen látszott, hogy nem a magyarok kezdték el a bunyót. Dr. Kiss Ottó, a Magyar Vízilabda Szövetség ügyvezető igazgatója ekkor jelentette be, hogy az MVLSZ hivatalosan megóvja a találkozót.
Horkai kapitány pedig megtiltotta, hogy a játékosai az ügyről nyilatkozzanak.
A csapat pedig ezután fogát összeszorítva küzdött az elődöntőbe kerülésért. A görögök elleni 11-6-os győzelem maga volt az álom. Az oroszoktól elszenvedett 13-12-es vereség pedig ennek az ellenkezője. A magyar csapat az 5-8. helyért mérkőzhetett, a bennünket agyonverő olaszok pedig világbajnokok lettek. Mi végül ötödikek. A visszafogott olasz újságok a spanyolok 10-5-ös döntőbeli legyőzése után Ratko Rudicsot az itáliai fociválogatott élére ültetnék, Arrigo Sacchit meg elzavarnák onnan. Csak zárójelben jegyezzük meg, ez volt az az év, amikor az olaszok vb-ezüstérmet nyertek az amerikai labdarúgó-világbajnokságon.
Két slusszpoén a végére: ugyanezen a vb-n a magyar női válogatott megnyerte a világbajnokságot.
Aztán hat évvel később, 2000-ben Sydney-ben a magyar válogatott csodálatos mérkőzésen 8-5-re verte a negyeddöntőben az olaszokat.
Mi olimpiai bajnokok lettünk. Ők ötödikek.
A cikkben a nyilatkozatokat a Nemzeti Sport 1994-es kiadásából vettük. A cikket az Arcanum Digitális Adatbázis segítségével írtuk meg.