Két évvel ezelőtt, Kazanyban fordított volt a sorrend, akkor Magyarország és Cseh László örülhetett, és a dél-afrikai klasszisnak kellett beérnie az ezüstéremmel. Ezúttal Le Clos bizonyult verhetetlennek, Cseh azonban cseppet sem szomorkodott.
„Nagyon boldog vagyok, itthon versenyezhettem, több ezer magyar ember előtt, fantasztikus hangulatban. Az olimpia után elég sokat pihentem, volt egy nagyobb kihagyásom és így időm is rákészülni a hazai vb-re. Viszont be kell vallanom, nem voltam jó formában, és az önbizalmammal is voltak gondok. De
a családom, az edzőm és a környezetemben mindenki támogatott, biztatott és én is elkezdtem hinni abban, hogy újra felépíthetem magam és a csúcs közelébe érhetek.
Persze, nyilván szerettem volna elsőként a célba csapni, de ha már valakinek le kellett győznie, akkor tiszta szívemből örülök, hogy Chad volt az, gratulálok neki.”
Ezüstérmével egyébként Cseh László történelmet írt,
a 2003-as barcelonai vb óta minden világbajnokságon felállhatott a dobogóra. A budapesti volt zsinórban a nyolcadik,
nincs még egy ilyen mérleggel rendelkező sportember.
„Természetesen örülök és büszke vagyok erre a rekordra, megpróbálok ebből is erőt meríteni a 100 méteres pillangóra. Ott az elejétől megpróbálok gyorsabb lenni, jobban rajtolni és tempót diktálni.”
Chad le Clos-hoz kötődő barátságáról így vélekedett:
„Amikor beugrasz a vízbe, a legjobb akarsz lenni, nyilván mindenki így van ezzel, erről szól a verseny, ez normális.
Utána viszont nem kell utálni egymást, szerintem ez a legfontosabb, tisztelni és szeretni a másikat.”
A külföldi újságírók meglepődtek azon, micsoda szeretet és rajongás övezi a magyar úszókat, Lacit pedig különösen, Cseh ezzel kapcsolatban a következőket mondta:
„Örülök, hogy ennyire szeretnek az emberek, megtisztelő, hogy így drukkolnak nekem. Nyilván már régóta követik az eredményeimet és tudják, hogy mennyi munka van mögöttem, így amikor odajönnek hozzám, akár az utcán, akár bárhol és gratulálnak, az még inkább motivál. Bizonyítani akarok nekik, rászolgálni erre a szeretetre.”
A friss világbajnok, Chad le Clos-t is lenyűgözte a Duna Aréna és a magyar közönség.
„Nagyszerű, hogy ebben az arénában versenyezhettem, sehol a világon nem úsztam még ilyen szurkolás előtt.
Az a hangulat, ami a bemutatás után fogadott, szinte leblokkolt, megmondom őszintén ideges is lettem egy kicsit.
Boldog vagyok, hogy nyertem, de Lacinak is gratulálok, hatalmasat úszott, ő az egyik legnagyobb bajnok, akit ismerek. A medencében és azon kívül is igazi példakép, örülök, hogy a barátja lehetek.”
A dél-afrikai sportoló a dobogó tetején a könnyeivel küszködött, azt a pillanatot élete egyik legmeghatóbb momentumaként élte meg.
Hihetetlen, érzelmekkel teli pillanatok voltak, talán életemben soha nem éreztem még ilyet.
A helyszínen, az uszodában szurkoltak nekem a szüleim, rájuk néztem és láttam, hogy édesapám is zokog és én sem bírtam a könnyeimmel.”
Le Clos-tól azt kérdezték, emlékszik-e még Cseh Lászlóval történt első találkozásukra, és hogy hogyan lettek barátok.
„2010-ben találkoztunk először, Laci Dél-Afrikában edzőtáborozott. Én még nagyon fiatal voltam, de
felismertem őt, tudtam, hogy mekkora bajnok, ezért odamentem hozzá és beszélgetni kezdtünk. Rendkívül segítőkész volt, engedte, hogy vele készüljek, együtt úsztunk és edzettünk,
akkor kezdődött a barátságunk.”
A már Cseh László által is említett 100 méteres pillangó számának előfutamait pénteken délelőtt rendezik.
Bő egy napja van tehát a két klasszisnak a regenerálódásra, hogy aztán újra riválisként ugorjanak medencébe, és barátként szálljanak ki onnan.