67 éves az auxerre-i edzőlegenda

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt október 18-én!

1938-ban ezen a napon született a legendás edző Guy Roux, akinek a neve évtizedeken keresztül egyet jelentett az AJ Auxerre csapatával. A colmari illetőségű Roux 1952-ben került először kapcsolatba a klubbal, amikor 14 esztendősen ott lett igazolt labdarúgó. Az egyesület első csapatában öt évvel később mutatkozott be, majd játszott még a Limoges-ban és Poitiers-ban is.

Időközben a civil életben is képezte magát, 1957-ben nevelői diplomát vehetett át, de már akkor tudta, hogy az ő élete a zöld gyepen folytatódik. 1960-ban londoni tanulmányúton járt, egy hónapig a Crystal Palace edzéseit látogatta, majd hazatérése után egy esztendővel aláírta edzői szerződését az AJ Auxerre-nél. A 23 éves Roux játékosedzői státuszban 600 frankos javadalmazásért állt munkába.

Szinte egyedülálló ok miatt kellett félbeszakítania szakvezetői pályáját, hiszen a tehetséges fiatalember sem bújhatott ki a sorkötelesség alól, így 1961 és 1963 között az NSZK-beli Trierben teljesített katonai szolgálatot. Hazatérése után természetesen az AJA-nál folytatta a munkáját, 1966-ban pedig az angliai világbajnokságon segédkezett a francia válogatott szakmai stábjában.

Az első siker 1970-ben érte Roux-t, csapata megnyerte az amatőr bajnokságot, majd 1974-ben már a másodosztályba jutott fel. A kiscsapat 1979-ben szerzett országos ismertséget, amikor beverekedte magát a Coupe de France döntőjébe, majd esztendő múltán már az élvonal újoncaként szerepelt a lapok címlapjain. A francia élvonalban 1980. július 24-én játszotta első mérkőzését az Auxerre, amely azóta is állandó tagja a gall futball legmagasabb osztályának.

A sikerek, elismerések ettől kezdve gyakori vendégek voltak az Abbé-Deschamps-stadionban, illetve a burgundiai mester otthonában. Roux a TF1 televízió konzultánsaként dolgozott az 1984-es Európa-bajnokságon, ugyanabban az évben pedig már a nemzetközi porondra is kiléphetett kék-fehér csapatával. 1990-ben ő lett az elnöke a franciaországi edzők egyik szervezetének, az UNECATEF-nek (a szakmai testület éléről 2001-ben köszönt le), 1993-ban jelent meg az első könyve.

Az Auxerre 1993-ban az UEFA-kupában az elődöntőig menetelt, 1994-ben és 1996-ban viszont megnyerte a francia kupát, sőt utóbbi esztendőben duplázott, vagyis a bajnoki aranyérmet is bezsebelte. A veterán mester 2000-ben úgy érezte, hogy amit évtizedeken keresztül szisztematikus munkával létrehozott, felépített (profi klub, utánpótlásközpont, megfigyelőhálozat), az már nélküle is eredményesen működik, így visszavonult a kispadtól.

Talán először az életében tévedett, a csapat ugyanis csak a 13. lett korábbi asszisztense, Daniel Rolland irányításával. 2001-ben egy 5-0-s győzelemmel tért vissza a kispadra, amiről 2001 telén szívműtétje miatt még egy periódusban hiányzott. 2002. szeptember 14-én immár 783. alkalommal vezette csapatát az élvonalban, azon az összecsapáson előzte meg az örökrangsorban a 782 találkozóig jutott Kader Firoud-t. 2003-ban és 2005-ben újabb két francia kupagyőzelmet ünnepelhetett az élő legenda, aki 2005. május 28-án ült utoljára bajnoki mérkőzésen az AJA kispadján, szám szerint a 890. összecsapáson.