"Elég betegek vagytok?" - megcélozta az olimpiát a Pulai, Seregi szánkópáros

Műkorcsolyázóink állandó szereplői a téli olimpiáknak, bobosaink is megmutatták már magukat a nagyvilágnak, szánkóban azonban még várat magára a premier. Lehet, hogy csak 2010-ig kell várni a magyar debütálásra, Pulai Imre és Seregi Gergely ugyanis azt tűzték ki célul, hogy bekerülnek a Vancouverben induló párosok közé. A 41 éves, 2000-ben Novák Ferenccel kenu 500 méteren olimpiai bajnoki címet szerzett Pulai és a tíz évvel fiatalabb Seregi a sérülésekkel, a pályahiánnyal, az anyagi gondokkal dacolva készül a történelmi tettre, így lehet egy 38 fokban született álomból jeges valóság.

Száz magyar emberből kilencvenkilencnek minden bizonnyal a Normafa, a töltés oldala vagy valami hasonló, csúszásra beazonosítható hely jut eszébe, ha a szánkó szót említjük neki.

Ha a szánkóhoz hozzátesszük, hogy téli olimpia, akkor már tisztul a kép, és sikerül felismerni azt a sportágat, amelyben bátor emberek száguldoznak hanyattfekve egy jégcsatornában egyesével vagy kettesével, miközben a felsőtestükkel és a lábukkal próbálják irányítani az alattuk lévő tárgyat. Magyarok szánkóval a téli olimpián? Nincs találat.

Pedig van. Pulai Imre, az egykori kenus, aki 2000-ben Novák Ferenccel olimpiai bajnoki címet szerzett 500 méteren, és Seregi Gergely ugyanis fejükbe vették, hogy ott lesznek jövőre Vancouverben a szánkó párosok között. "Régóta ismerjük egymást, de az ötlet még egy 2004-es floridai kajak-kenus edzőtáborból származik, ahova szakácsként én is elkísértem Imiéket" - meséli Seregi, amikor a kezdetekről érdeklődünk.

"Ültünk a 38 fokos melegben, és azon gondolkodtunk, hogy bele kéne vágni valami olyan téli sportba, amiben még nem indult magyar páros. Imi mondta, hogy sokat szokta nézni a szánkót, nekem pedig megtetszett az ötlet. Korábban kötöttfogású birkozó voltam, ifiben magyar bajnoki címet is nyertem, de a jobb térdemben elszakadt a keresztszalag és négyszer műtötték, abba kellett hagynom a birkózást, a sporttól viszont nem akartam elszakadni, így kapóra jött a szánkózás."

Öt éve szánkózik tehát a Pulai, Seregi duó, és négy éve csúsznak a pályákon, hiszen ez nem az a sport, amit egyből élesben lehet művelni. "Néztük az interneten, hogy hol vannak a pályák, és ráakadtunk a königsee-i pályára, odamentünk, körbejártuk, és kérdeztük, kit kell keresni, ha szánkózni szeretnénk. Mondták, hogy van egy Ioan Apostol nevű edző, aki viszont csak két hónap múlva lesz itt. Hazamentünk, aztán két hónap múlva vissza, megtaláltuk Apostolt, aki egyébként négy téli olimpián indult, és 1992-ben párosban negyedik lett, 2002 óta pedig ő vezeti azt a nemzetközi csapatot, amelyben a szánkóval még csak ismerkedő országok versenyzői vannak. Apostol csak annyit kérdezett tőlünk: "Elég betegek vagytok?" Néztünk egymásra Imivel, mire megismételte: "Elég betegek vagytok? Elég hülyék ahhoz, hogy szánkózzatok?" "Azok, persze, vágjunk bele, jött a válasz tőlünk, és elindult a pályafutásunk."

A szánkó nem tartozik az olcsó sportágak közé, már a felszerelés sem két fillér. Egy sisak 50-60 ezer forintba, egy ruha 100 ezer forintba kerül, a cipő pedig 200 euró körül van. Edzésre vastagabb cipőt és ruhát vesznek a szánkósok, a cipő talpa rücskös, hogy ne csússzon, a ruha anyaga pedig ahhoz hasonlít, amit a motorosok hordanak.

Nem a magyarokra szabták a speciális ruhát, cipőt

A versenyen fontos, hogy áramvonalas legyen a ruha és a cipő is, ennek a hátránya viszont az, hogy a vékony ruha hamarabb kiszakad, az áramvonalas, finomabb anyagból készült cipő pedig gyorsan elhasználódik, ha az ember odacsapja a lábát egy-egy kanyarban. Ráadásul csak az olimpia évében csinálnak egyéni méretre szabott ruhát, különben maradnak a szabvány méretek, amiket alaposan elméreteztek: cipőből csak 45-ös méretig gyártanak, ami a valóságban a 42-esnek felel meg, így a 43-44-es lábbal rendelkező Seregi nem érzi magát túl kényelmesen a lábbeliben, a 45-46-os lábú Pulai pedig négy éve ugyanabban a cipőben versenyez.

A speciális gumiruhánál is hasonló a helyzet, abból az 54-es méret a legnagyobb, Gergőnek ezt saját bevallása szerint két hónapot kell hordania, hogy rendesen kitáguljon. A kedvünkért mindketten beöltöznek, Pulainak még új a ruhája, jó erős gumiszaga van, és nagyon jól tartja a hőt ("Imi amúgy is fázós" - mondja Gergő), így a pár perces fotózás végére mind a ketten leizzadnak. Eljátsszák, mintha élesben csúsznának lefelé, de mivel a párosszánkójuk nincs kéznél, így nehezebb a mutatvány: ott ugyanis egy ülésen fekszik a fenti ember, és csak a felsőteste nehezedik így társára, most viszont egymáson van a két test, megy is a zrika oda-vissza.

Gergő főleg annak örül, hogy lekaphatja a bukósisakot, mivel csak az ő cuccai voltak kéznél, így ő a forgalomból már kivont sisakot veszi fel, hogy társának is jusson fejvédő. "Túl sok volt a baleset és a sérülés, így két éve új sisakban kell versenyezni, ami jobban ki van párnázva, és jobban védi a fejet, a régi azóta nem volt rajtam, azért is volt ilyen kényelmetlen" - magyarázza a sportolótársak által csak Ombrénak hívott Seregi.

És persze ott van még a szánkó, mindketten a második szánkójukat nyúzzák, amit Németh Tibor István hajóépítő készített nekik karbonból, ennek egymillió forint az ára. A piacon a német szánkók számítanak a csúcskategóriának, azok másfél milló forintot kóstálnak. Seregi fehér és Pulai naracsszínű szánkója mellett egy harmadik is ott pihen a falnak döntve, az egyik szlovén versenyzőnek ugyanis annyira megtetszett a fiúk munkaeszköze, hogy ő is Németh Tibor Istvánnal csináltatott magának egyet.

Az egyes szánkó súlya 23 és 25 kg, a páros 27 és 29 kg között lehet, és a szánkó élének előre meghatározott méretűnek kell lennie, nem lehet vele trükközni, mert az jogosulatlan előnyt jelent. Mivel Pulai és Seregi is 100 kg fölött van, így a szánkóval együtt 250 kg-t nyomnak, az utánuk következő második legnehezebb páros állítólag 70 kilóval könnyebb náluk...

De vissza a kezdetekhez: mivel Magyarországon nincsen szánkópálya, így maradtak a külföldi pályák, ahol eleinte nem csúszhattak élesben, hanem a pálya melletti szervizúton, amely követi a pálya nyomvonalat, gyakoroltak kerekes szánkóval. Három hónapi gyakorlás után egy vizsgát kellett letenni, és ha azt sikeresen abszolválták, akkor mehettek fel a gyerekrajtra. A pályákon ugyanis különbőző helyeken lehet beszállni, a legkönnyebb a gyerekrajt, majd utána következik a kezdő, a junior, a junior 1, a női, és végül a pálya tetején a férfi rajt.

Jókat nevettek az első csúszásokon

Előkerülnek felvételek az első csúszásról, négy év távlatából jókat nevetnek egymáson, ahogy ügyetlen mozdulatokkal próbálják belökni a szánkót, és ahogy az edző hangos "Go! Go! Go!" biztatásokkal ösztönzi őket, hogy adják át magukat a sebességnek és a csúszás élményének. Eleinte csak a gyerekrajtból indultak, onnan, ahol a 8 éves, szánkózni tanuló gyerekek csúsznak, de valahol el kell kezdeni.

Azok a gyerekek, akik 8 évesen kezdenek el szánkózni, 20 éves korukban jutnak el oda, hogy a férfi rajtól elindulhassanak egy versenyen, ennyi ideje nem volt a magyar duónak. A páros bejárta az európai pályákat, a lettországi Siguldától kezdve a norvégiai Lillehammeren át a német (Königsee, Altenberg, Oberhof) és osztrák (Igls) helyszínekig, hiszen ebben a sportban is a tapasztalatszerzés a legfontosabb, a tehetség vagy az elszántság önmagában nem elég, ha nincs meg a megfelelő csúszásszám hozzá. Itthon is lehet edzeni, de csak kondizni és futni, a szánkó azonban nem fizikai sport, hanem technikai, minden a pályán dől el.

Az edzés elengedhetetlen, ugyanakkor komoly költségekkel jár, de a páros mindent alárendelt a nagy álomnak, annak, hogy egyszer olimpián indulhassanak. "Lillehammerben egyszer el kellett döntenünk egy hét után, hogy maradunk még egy hetet, és tartjuk a napi étel-ital mennyiséget, viszont nem csúszunk, csak nézzük a többieket, vagy az étkezés kárára inkább csúszunk még. Az utóbbit választottuk, egy hétig alig ettünk valamit, a kajára előre kiszámolt pénzt inkább szánkózásba fektettük, a híresen kólafügő Sumák (ez Pulai sportos berkekben használt beceneve), aki nap öt liter kólát simán megiszik, a végén már úgy szedegette össze az aprókat, hogy egy fél literes üditőt vegyen belőle" - meséli Gergő.

Először 2005 végén vetődött fel, hogy valóra válhat a nagy álom, az olimpiai részvételnek három feltétele volt: alakuljon meg a Magyar Szánkószövetség, Pulaiék szerezzék meg a nemzetközi szövetség versenyzői engedélyét és ajánlja őket az indulásra a Magyar Olimpiai Bizottság.

Az első feltétel teljesült, a Magyar Szánkószövetség megalakult, 3 pesti és 2 vidéki klubbal működik. A versenyzői engedélyt azonban nem kapták meg, a nemzetközi szövetség elöljárói nem engedték le őket a torinói pályán, mivel túl veszélyesnek, túl bonyolultnak ítélték számukra, pedig a létszámba befértek volna. "A torinói pálya utolsó három kanyarja maga a vég" - mondja erre Seregi, aki szerint az sem javította az esélyeiket, hogy egy szintén viszonylag tapasztalatlan brazil versenyző csúnyán összetörte magát a nagyon gyors pályán, sokáig kómában is volt.

A torinói olimpia pályája egy videójátékba ágyazva:

A sérülések és borulások ugyanúgy hozzátartoznak a szánkozáshoz, mint bármelyik más technikai sporthoz. A zúzódások mindennaposak, bordatörésből is sikerült már párat begyűjteni, és mindketten Siguldában szedtek össze egy-egy komolyabb sérülést.

Szétnyílt alkar, bordatörés, talpcsonttörés

Pulai a 13-as kanyarban nem tudta időben lehozni a szánkót, és 6-7 méteres magasságban borult fel, de nagy szerencséje volt, mert bár a csuklójára esett, megúszta törés nélkül. Gergő a 11-es kanyarban csapta oda magát, és a ruha könyökrészénél lévő cipzár miatt szétnyílt a karja, a sebet a célban varrták össze. Gergő az általa a legrosszabb pályának ("hullámos a jég") titulált Lillehammerben is bukott egy nagyott, borda- és talpcsonttörés lett a vége, és Pulai úgy szedte ki a célvonalnál, mert nem tudott lábra állni.

De ez sem tántorította el a céloktól, sőt, most sérült bal térddel és könyökkel szeretné megvalósítani álmát. Az áramvonalas versenyruha alá nehéz beöltözni, de különféle méretű szivacsokkal és polifoamokkal azért próbálják védeni a vállat, könyököt, térdet, sípcsontot, és van egy ágyékkötő szerű kötél is a szánkósok derekán, aminek a vége a sisak szíjához van beakasztva, ennek az a szerepe, hogy tartja a fejet, amire a kanyarokban 6G erő nehezedik.

A sisakon lévő plexit pedig samponnal kenik be belülről, hogy ne párásodjon, Seregi nevetve meséli, hogy egyszer elfelejtette a samponozást, és már az első kanyarban sem látott semmit, míg Pulai a kötelet felejtette el időben beakasztani a sisakhoz, ami szintén nem tette kényelmessé a csúszást.