Ön értette azt, mi történt hétfő este a Lőrincz–Kudla mérkőzésen?
Sajnos igen. Egyszerűen elcsalták Lőrincz Viktor mérkőzését.
De miért tették ezt?
Egy nappal a mérkőzés után sokféle összeesküvés-elmélet kering. Ezeknek a nagy részébe nem érdemes belemenni, de az tény, hogy 2013 februárjában a Nemzetközi Birkózószövetségben nagy változás történt. Ekkor mondott le posztjáról az addigi elnök, a svájci Raphael Martinetti.
Az új FILA-elnök, a szerb Nenad Lalovic megválasztása után pillanatok alatt egy nagyon erős orosz lobbi épült fel. 2016-ra az orosz befolyás hihetetlen módon megerősödött. Ennek lehetett az áldozata tegnap Lőrincz Viktor.
De mi köze egy magyar és egy német birkózó mérkőzéséhez az orosz lobbinak?
Közvetlenül lehet, hogy semmi. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a világszövetség főbírója német. De nem akarok nagyon belemenni ebbe. Viktortól elcsalták ezt a bronzérmet, ezt mindenki láthatta.
Mit lehet akkor ezzel kezdeni? Bele kell nyugodnunk, kész, ennyi volt, majd Tokióban hátha sikerül?
Mást nem nagyon tehetünk. A birkózósportban az óvás fogalma nem létezik, azaz el kell fogadnunk, ami történt. Aki azt reméli, hogy bármiféle következménye lesz ennek a csalásnak, feleslegesen bizakodik.
Tehát ezt a kirgiz mérkőzésvezetőt sem tiltják el?
Szinte biztos vagyok benne, hogy nem. Ugyanakkor nagyon bízom abban, hogy Viktor legalább egy Fair Play-díjat kaphat majd a későbbiekben.
Mi a jó abban, hogy a birkózásban minden olimpián mások a szabályok? Ha visszagondolunk a pekingi és a londoni játékokra, valamint megnézzük a riói történéseket, egyértelmű, hogy ahány olimpia, annyiféle szabályrendszer. Egy komoly sportág ezt nem engedheti meg magának.
Mindez igaz, de a mostani szabályváltoztatás pont azt a célt szolgálja, hogy a birkózás látványosabb legyen. Ha visszagondolok a 2008-as pekingi olimpiára, ott azért estem ki az amerikai Daniel Wheelerrel szemben, mert én voltam piros mezben. Lássuk be, ez nonszensz. (Az a mérkőzés akció nélkül ért véget, csak a kivédekezett térdelőhelyzetekért adtak pontokat, és ez az amerikainak kedvezett, mert ő szerezte az utolsó pontot – a szerk.)
Ehhez képest a mostani szabályok érthetőbbek, tisztábbak, és a mérkőzések is sokkal látványosabbak lettek.
Nem ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a bíráskodás borzalmasan részrehajló lett.
Pedig a birkózás az elmúlt olimpiai ciklusban megélt egy-két nehéz pillanatot, komolyan felvetődött, hogy törlik a műsorról. Az ember azt gondolná, hogy ezután minden erejükkel azon lesznek a vezetők, hogy a hétfői eseményekhez hasonlóak ne fordulhassanak elő.
Tény, hogy a nemzetközi szövetség vezetői a sikeres mentőakció után megkönnyebbültek. A hétfői események egészen biztosan nem ütnek léket a hajón. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a részrehajló bíráskodás egyáltalán nem csak a birkózásra jellemző. Érdemes megnézni, mi történik az amatőr ökölvívásban vagy olykor más egyéni sportágakban. A baj akkor van, amikor ennek mi, magyarok leszünk az áldozatai. És persze az sem erősít bennünket, hogy erre az olimpiára magyar mérkőzésvezető nem jutott ki. (Pedig Péter László kijuthatott volna – az ő történetét, valamit véleményét Lőrincz Viktor meccséről itt olvashatja – a szerk.)
