Az NBA-nek csalnia kellett 1985-ben, hogy Patrick Ewing megmenthesse

Ha az X-aktáknak lenne olyan alsorozata, amely a sporttal kapcsolatos, már-már megmagyarázhatatlan rejtélyeket próbálná megfenyegetni, akkor az NBA 1985-ös draftlottója biztosan az első epizódok között kerülne terítékre. Összeesküvés-elméletek, vélt és valós bizonyítékok, homályos felvételek, rengeteg tagadás és egy végeredmény, ami miatt azóta is sokan csalást kiáltanak. Tény, hogy Patrick Ewingra szüksége volt a New Yorknak, de az NBA is azzal járt volna a legjobban, ha a center a Knicks játékosa lesz. Emiatt a liga akkori új vezetője, David Stern megbundázta a sorsolást. Vagy nem?

Mint minden sportnak és ligának, úgy az NBA-nek is megvannak a saját konteói. Michael Jordan első visszavonulásáról, apja meggyilkolásáról, vagy az 1997-es Flu Game-ről is születtek már meredek és kevésbé meredek elméletek, de ott van például a 2002-es nyugati főcsoportdöntő elcsalt 6. mérkőzése, no meg az 1985-ös újoncbörze sorrendjének sorsolása. Utóbbit fogjuk megvizsgálni anélkül, hogy ítéletet hirdetnénk, az ugyanis 35 éve nincs.

Hogy pontosan megértsük, mi is történt 1985. május 12-én a New York-i Waldorf Astoria Hotel 18. emeletének konferenciatermében, érdemes megvizsgálni, mire ment ki a játék és egyáltalán miről szólt a sorsolás.

Ahogy az összes amerikai major sportliga, úgy az NBA is a paritás elvén működik. Ma már mindenhol van fizetési plafon, ami megszabja, mennyit költhetnek a csapatok a játékosok bérére, ez pedig egyenlő feltételeket biztosít mindenkinek. Ez 1985-ben még nem létezett, ugyanakkor ott volt a draft, amely szintén az kiegyensúlyozott erőviszonyokat támogatta. A minden évben megrendezett drafton, azaz játékosbörzén a csapatok amatőr játékosok (vagy profi fiatal európaiak) közül válogathattak egy adott sorrend alapján.

Minden évben bajnokság végeredményéhez képest fordított sorrendben választhattak a csapatok, azaz az utolsó először, a győztes pedig utoljára.

Ez az alapeset, persze ezeket a draftjogokat a csapatok cserélgethették egymás között. Aztán 1966-ban bevezették a pénzfeldobást, ez döntött a keleti és a nyugati főcsoport legrosszabb csapatai között a legelső választás jogáról. A tét értelemszerűen óriási volt, hiszen az adott korosztály legtehetségesebb játékosa volt a "nyeremény".

David Stern NBA-főnök húzáshoz készül az 1985-ös draftlottón Forrás: YT

Ez persze egy idő után azt eredményezte, hogy a csapatok, amelyek már elvesztették az esélyt arra, hogy bejussanak a rájátszásba, elkezdtek tankolni, azaz direkt veszíteni annak érdekében, hogy minél előnyösebb helyzetből draftoljanak. Ez természetesen nem tett jót a ligának, hiszen kit érdekelnek azok a meccsek, amiken valaki biztosan vereségre fog játszani.

Aztán 1984-ben a liga élére új ember került, méghozzá David Stern, aki volt annyira ambiciózus is tettre kész, hogy megreformálja a ligát.

Egyik első intézkedése az volt, hogy bevezette a draftlottót, azaz egyfajta sorsolást annak érdekében, hogy minimalizálja a tankolást. A lottó ugyanis nem garantálta automatikusan az első vagy második választás jogát a csapatoknak, viszont csak azok vehettek részt, amelyek nem jutottak be a rájátszásba.

Ezt a módszert az 1985-ös draft előtt vezették be, amikor az NBA 23 csapatból állt. Egyszerű a matek, a 23-ból 16 ment a playoffba, a maradék hét meg a lottóra. Itt pedig (akkor még) nem volt győzelem-vereség mutató szerinti súlyozás, mindenkinek 1/7-ed esélye, azaz kb. 14,3%-os sansza volt arra, hogy nyerjen. A főnyereményhez képest pedig az ötöslottó telitalálatának értéke is eltörpült, a győztes ugyanis Patrick Ewinggal "gazdagodhatott".

Ewing 1981 és 1985 között a Georgetown Egyetem centereként hívta fel magára a figyelmet, háromszor vezette csapatát az egyetemi döntőbe, egyszer pedig bajnoki címet is nyert.

Az NBA a '80-as években még mindig a centerek és magasemberek játszótere volt,

a fociban sokat mondogatott "Végy egy jó kapust!" alaptétel ott hasonlóan hangzott, csak kapus helyett centerrel. Ewing pedig több volt, mint jó. Kareem Abdul-Jabbar (azaz Lew Alcindor) óta nem jött ki az egyetemről hozzá hasonlóan erős, magas, gyors és technikás középjátékos, egyesek akkoriban odáig merészkedtek, hogy Ewing az USA történetének legdominánsabb amatőr sportolója.

Ez azt jelenti, hogy egyetemi pályafutása alapján fényesebb jövőt jósoltak neki, mint Magic Johnsonnak, Larry Birdnek, Michael Jordannek vagy Akeem (Hakeem) Olajuwonnak. Persze utóbbi kettő még csak újoncévén volt túl ekkorra, viszont a Magic-Bird párharc már javában kibontakozóban volt.

A Golden State Warriors, az Indiana Pacers (holtversenyben utolsók lettek), a Los Angeles Clippers, a Seattle SuperSonics, a Kansas City Kings és az Atlanta Hawks mellett a New York Knicks pályázott a győztes draftcetlire. A Clippers nemrég költözött át San Diegóból Los Angelesbe, a Kings pedig a draft után menekült át KC-ből Sacramentóba, de Kaliforniában egyik sem rúghatott labdába a Lakers mellett. Los Angeles nagy piac, de megvolt a kirakatcsapata, ezért az NBA szempontjából oda "nem kellett" Ewing. A Golden State Oaklandben, azaz szintén Kaliforniában "lakott", Seattle, Atlanta és Indianapolis pedig nem képviselt akkora piaci erőt és marketingértéket, hogy a válságban lévő NBA-t Ewing segítségével kirángassa.

Merthogy az NBA nagyon sötét időszakot élt át. Rengeteg volt a bunyó a pályán, a játékosok 75%-a rendszeresen drogozott az LA Times 1982-es kutatása szerint, emellett érdektelenek voltak a meccsek: a kisebb csapatok a csarnokaik felét sem tudták megtölteni, a tévé pedig sokszor még rájátszásmeccseket sem tűzött műsorra.

Ráadásul az NBA és a CBS csatorna szerződése 1986-ban lejárt, valamit muszáj volt virítania a ligának, hogy ne bukja el az egyik legfőbb bevételforrását.

A Knicks egyébként papíron nem lett volna rossz csapat a '84-85-ös szezonban, csakhogy már a rajt előtt elvesztette centerét, Bill Cartwrightot, így pedig egyedül maradt Bernard King, a '80-as évek egyik legjobb dobógépe. Ő pedig hiába próbált meg az égvilágon mindent (volt 60 pontos meccse, valamint 32,9-es átlaggal pontkirály lett), a szezon kétharmadánál borzalmas sérülést szenvedett, elszakadt a keresztszalagja, a porca és még egy csontja is eltört. A csapat kisiklott és sztárjátékos nélkül maradt a következő évre. Hacsak nem kapja meg Ewingot...

Bernard King rendkívül tehetséges, de balszerencsés kosaras volt Forrás: ThePostGame

Tehát van egy szupersztárnak ígérkező fiatalunk, egy válságban lévő NBA, amelynek minden cent számít és új stratégiát kell kidolgoznia, valamint a világ legnagyobb piacának csapata - jó játékos nélkül. Már nem is tűnik annyira összeesküvésnek az a bizonyos elmélet, ugye?

A ligán belül már a sorsolás előtt ment a szóbeszéd arról, hogy biztosan a Knicks nyer.

Stan Kasten, az Atlanta akkori általános igazgatója a Sports Illustratednek felidézett egy emléket egy hawaii-i egyetemi tornáról, ahol ott voltak az NBA-klubok legnagyobb fejesei, hogy megnézzék a fiatalokat, kiváltképp Ewingot.

Épp néhány vezetővel üldögéltünk az egyik meccsen, néztük Patricket. Aztán megszólalt az egyik magas beosztású vezető, akinek nem árulom el a nevét, és egymillió százalékos meggyőződéssel állította, hogy hiába figyeljük őt, Ewing a Knicks játékosa lesz, minden le van zsírozva. Nem hittem neki."

Pedig minden bizonnyal igaza volt. A sorsolást 1985. május 12-én tartották, a CBS élőben közvetítette. A procedúra hasonlított egy hétköznapi lottósorsoláshoz: színpad, kamerák, közönség (ez esetben klubvezetők), tekerhető műanyag gömb, sorsolási biztos, a gömb megforgatója és végül a számhúzó. Pontosabban borítékhúzó, ugyanis golyók helyett hét boríték került a gömbbe, mindegyikben 1-1 csapat logójával. Ő volt maga David Stern.

És akkor jöjjenek az érdekességek, amiket már nehéz lesz a szőnyeg alá söpörni.

Először is, a sorsolási biztos, Jack Wagner az Ernst&Whinney könyvvizsgáló cégtől érkezett. Biztos csak véletlen, hogy ez a vállalat auditálta a Gulf&Western nevű céget, amelynek tulajdonába tartozott akkor... a New York Knicks csapata.
Wagner volt az egyetlen, aki tudta, melyik borítékba melyik logó került. Szépen elkezdte bedobálni a borítékokat a teknőbe,

majd a negyedik előtt megállt egy kicsit, aztán nekivágta a gömb forgatórúdjához.

Az előtte és az utána következőket is sikerült enélkül a gömbbe juttatnia.

Elkezdődött a forgatás. Stern először azt a borítékot húzta ki, amely az első választásra jogosít. Ekkor még nem fedte fel, melyikben mi található, csak felállította a sorrendet, utána jött a bontás, a 7. helyezettől visszafelé. De még mielőtt odalépett volna, szépen látható fejkörzéssel követte az egyik boríték mozgását, mint amikor egy háziállat nézi, ahogy a mosógépben forognak a ruhák.

Aztán vett egy nagy levegőt, belenyúlt a dobba és kiemelte a győztes borítékot. Pontosabban, még mielőtt kivette volna, átforgatott három darabot még egyszer, és utána húzta ki. Ha a videót megállítjuk 45 másodpercnél, még a nem éppen HD minőségű felvételen is tökéletesen látszik, hogy

a boríték sarkát előre behajtották.

Bárki is hajlította meg, ufók, Loch Ness-i szörny, akárki, jól végezte dolgát, Stern ugyanis nem "hibázott", a megfelelő borítékot vette ki, néhány perccel később hivatalosan is lelepleződött, hogy mit rejt: a New York Knicks logóját. Van olyan pletyka is, ami szerint a borítékot nemcsak meghajlították, de le is fagyasztották előtte, hogy Stern biztosan felismerje.

Dave DeBusschere, a Knicks korábbi emblematikus játékosa és akkori általános igazgatója zseniálisan alakította a megdöbbent és megkönnyebbült csapatvezetőt, aki látja maga előtt, hogy Patrick Ewing mennybe viszi majd szeretett klubját. Persze az is lehet, hogy ő nem volt beavatva.

Így hát a pontosan 35 évvel ezelőtt megrendezett drafton, azaz bő egy hónappal a sorsolás után Patrick Ewing hivatalosan is a New York Knicks játékosa lett. Persze ezt addig is lehetett tudni, a Sport Illustrated már a lottó után címoldalon mutatta meg Knicks-mezben.

Patrick Ewing Knicks-mezben. A szám 1985. május 20-án jelent meg, pedig hivatalosan csak június 18-án lett az övék a játékjoga. Forrás: Sports Illustrated

Bár valóban klasszis center vált belőle (Dream Team-tagságot nem osztottak pusziért), sosem lett akkora gigasztár, mint várták. A Knicksszel 1994-ben jutott először döntőbe (addig a Bulls mindig az útjukat állta), de ott az Olajuwon vezette Houstontól 7 meccsen kikaptak (nagyban köszönhetően John Starks kapitális betlijének). Öt évvel később, akkor már hatalmas meglepetésre ismét döntőztek, akkor viszont David Robinson és Tim Duncan San Antoniója esélyt sem adott nekik, Ewing ráadásul sérülés miatt pályára sem léphetett.

Az egyébként Knicks-drukker Stern mesterterve csak félig jött be:

sikerült összehoznia, hogy Ewing New Yorkba kerüljön, ahol aztán másfél évtizedig újra volt kiért rajongania a Madison Square Garden közönségének, ráadásul a klub ismét releváns lett,

a bajnoki cím viszont továbbra is várat magára, méghozzá kínosan hosszú ideje, 1973 óta.

Azt viszont el kell ismerni, hogy a major ligákban először ő próbálta meg a tankolást visszaszorítani, a lottó pedig ma is létezik, de már súlyozással, golyókkal és 1001 fajta kombinációval. Ráadásul az is garantált, hogy a ligautolsó nem csúszhat vissza a 4. pozíciónál hátrébb, nem úgy, mint 1985-ben a Warriors, amely a hetedik helyre esett le. Igaz, aztán kiválasztották a szintén Dream Team-tag Chris Mullint, miközben előtte igazi "futottak még" kategóriába tartozó játékosok keltek el. Mullin után ráadásul Detlef Schrempf, Charles Oakley, Karl Malone, Joe Dumars, AC Green és Terry Porter is elérhető volt, ami bizonyítja, hogy a jó draftpozíció nem minden.

Aztán végül nem Ewing, hanem Magic és Bird rángatták ki az NBA-t a szakadékből, Michael Jordan pedig kilőtte az űrbe, ahol azóta is tartja a pozícióját, sőt, egyre csak feljebb és feljebb tör. Sternnek pedig hiába voltak kétes ügyei és módszerei, az NBA felvirágoztatásában felbecsülhetetlen érdemei vannak.