- Sziasztok! Rendkívül örülök, hogy itt lehetek a Társalgóban, nyugodtan kérdezhettek bármit, maximum nem válaszolok rá. :)
- Találkoztál-e már Baumgartner Zsolttal? Ha igen, mi a véleményed róla? (Gabi)
- Találkoztam vele, számomra totál semleges, én jobban szeretem a Senna-kaliberű, határozott, agresszív versenyzőket, de nyilván mindenkinek más a kedvence. Azt gondolom, hogy a különböző fórumokon kissé túlzottan is célponttá vált, amit szerintem önmaga sem fog fel igazán. Ettől függetlenül örülök neki, hogy a Forma-1-ben van egy magyar pilóta.
- Mi vezetett el idáig, miért lettél motorversenyző? (ikork)
- Gyerekkori álmom volt, és nagyon későn, 18 évesen adatott meg az akkori lehetőségeknek megfelelően az, hogy elkezdjem az MZ-vel a versenyzést, ami majdhogynem akkora örömet jelentett nekem akkor, mint most a vébézés. Rosszcsont, "diszkópatkány" gyerek voltam a gimnáziumi évek alatt, és mindenképpen szerettem volna egy célt megvalósítani, adódott ez a szerelem, s ennek érdekében mindent megtettem már akkor is. Az sem volt mellékes, hogy az egyik példaképem, a magyar motorsport egyik legnagyobb egyénisége, Szabó II. Laci bácsi egy utcával mellettünk lakott, úgyhogy ha tehettem, mindig a háza felé nézelődtem, hogy mi történik, mikor láthatok spéci motorokat, mikor szólíthatom meg. Vele egyébként a mai napig jó viszonyban vagyok.
- Én is motorversenyző voltam, de a hátam miatt nem versenyeztem. Neked nem volt ilyen jellegű gondod? (magyarország)
- Én össze-vissza törtem már magam, nincs egy ép porcikám sem, emiatt szezonokat kellett kihagyni, sőt, a bal bokám papíron is rokkant, és tele van csavarokkal. A gerincemmel sosem volt gond, viszont sok krosszos barátomnak van gondja a gerincével.
- Családod mit szólt ahhoz, hogy ezt a veszélyes sportot űzöd? (ikork)
- Gyermekkoromban vita alakult ki erről, édesapám hétszeres magyar bajnok és Eb-ezüstérmes ökölvívó volt, ő azt szerette volna, hogy én is az legyek, de kiskoromban nagyon félős voltam, ezért azt csak rövid ideig csináltam, pár évvel később azonban ez lett a kedvenc kiegészítő sportom, míg időközben teljesen megfertőződtem a benzingőzzel.
- Sportnak lehet nevezni a motorversenyzést? Mitől az? (ikork)
- Szívesen megadom a telefonszámomat, és gyere el velem a napi négy és fél órás fizikai felkészülési és karbantartó edzésemre. Rögtön világos lesz. Amellett, hogy az izmaid a felfokozott idegállapottól, illetve a gyorsulástól és lassulástól nagy igénybevételnek vannak kitéve, szellemileg is eszméletlenül a topon kell lenni, hiszen századmásodpercek alatt dönthetek rosszul egy szituációban, ami az életembe kerülhet.
- Hány motorod volt eddig, és milyenek? (resistor)
- Honda kivételével minden típusból volt az épp adott versenykategóriámnak megfelelő, és mellé minden évben egy krosszmotor. Most így hirtelen nem tudom összeszámolni.
- Hogy kell készülnöd egy-egy versenyre? (ikork)
- Versenyek között kevés idő van regenerálódni, főleg ha a tengerentúlról érkezem - mint pl. most Kínából. Az akklimatizálódás sem egyszerű, de egy-két nap pihenő után minden áldott nap másfél órát töltök el ökölvívással, egy órát kardio-gépeken, emellé jön a motokrossz, és egy ötvenperces speciális nyújtás. Ez tart a következő versenyig, aztán kezdődik minden elölről.
- Gondolkoztál már a MotoGP-n? A pénzen kívül esetleg más akadályai is vannak a dolognak? Szerintem simán megállnád ott is a helyed. (pegge)
- Gondolkoztam, nekem a MotoGP egy idegen világ. Attól függetlenül, hogy ez a világ legrangosabb versenysorozata, de számomra olyan, mint a Forma-1, a pénzről szól, ezenkívül tisztában vagyok a saját képességeimmel, az is nagyon-nagyon kevés lenne oda. Számomra fontosabb az amerikai superbike-bajnokság, a superbike-vb vagy az endurance-világbajnokság. Ahol sportolok, emberként beszélgetnek egymással, ami sem a MotoGP-ben, sem a Forma-1-ben nem jellemző. Ezért is nézek inkább ralit a Forma-1 helyett.