A Juventus nélkül rajtol az olasz élvonal

A Serie A mindig is legkésőbb kezdődik a topligák közül, de most még a szokottnál is hosszabb időt kellett várni, hogy újra pályára lépjen az olasz élvonal.

Az okok ismertek: a még tavasszal kirobbant bundabotrány után meglehetősen sokáig tartott, amíg az illetékesek meghozták a végső döntéseket, és így a rajt egészen szeptember második hétvégéjéig húzódott. A legnagyobb újdonság persze a Juventus FC hiánya, és könnyen lehet, hogy a torinóiak nélkül kétesélyessé csökken az aranyért folytatott küzdelem.

Az elmúlt öt szezonban ugyanis csak a Juventus FC és az AC Milan tudott az élen végezni a Serie A-ban - legalábbis a pályán, hiszen a 2006-os scudettót a zöld asztal mellett elvették a torinóiaktól, és az FC Internazionalénak adták. Az Inter elnöke, Massimo Moratti így tulajdonképpen végrehajtotta célját, hogy végre aranyérmet nyerjen a klubbal, de maximálisan aligha lehet ezzel elégedett - a most kezdődő pontvadászatban ugyanakkor a fekete-kékeknek minden esélyük megvan arra, hogy a pontszámok alapján is az élen végezzenek.

Mondjuk ehhez az is hozzájárul, hogy a legnagyobb riválisnak tartott AC Milan nyolcpontos hátrányból indul, de tény, hogy az Inter rendelkezik talán a legerősebb kerettel az olasz élvonalban - a gond csak az, hogy ez évek óta igaz a klubra, mégsem tudott az élen végezni. A nyári erősítésekkel mindenesetre valóban soha nem látott erősségű játékoskeret áll Roberto Mancini mester rendelkezésére: jött a friss világbajnok balhátvéd, Fabio Grosso, a középpályára a francia Patrick Vieira, a csatársorba pedig Zlatan Ibrahimovic és Hernán Crespo - és bár távozókban sem volt hiány, ők azért nem voltak kulcsfigurák.

A nagy kérdés az, hogy Mancininek sikerül-e végre ebből a hatalmas potenciálból egy valóban ütőképes gárdát összehoznia. Az olasz Szuperkupa döntője azt megmutatta, hogy ez az Inter bármire képes lehet - akár arra is, hogy háromgólos hátrányból felállva fordítson egy másik élcsapat ellen.

A városi rivális AC Milannál már a bundabotrányban meghozott ítélet előtt is nagy volt a veszteség, hiszen távozott az egyesülettől az ukrán csatár, Andrij Sevcsenko, aki már-már a klub jelképe lett, és úgy tűnt, hogy soha nem hagyja el a rossonerókat. Roman Abramovics pénze és barátsága azonban erősebbnek bizonyult, és ami aggasztó lehet a Milan hívei számára: nem érkezett megfelelő utánpótlás Seva helyére.

A Real Betistől megvett csatár, Ricardo Oliveira ugyanis egyelőre zsákbamacska: akár be is jöhet, de szerepeltetése mindenképpen rizikós, márpedig alighanem játszani fog, mert a klub másik két támadója, Alberto Gilardino és Filippo Inzaghi kis túlzással képtelen együtt játszani, csak zavarják egymást a tizenhatoson belül. Sevcsenkón kívül elment még Jaap Stam, Manuel Ruí Costa és Johan Vogel is, és bár Daniele Bonera és Yoann Gourcuff érkezett, nagyon úgy tűnik, hogy Carlo Ancelotti a stabil kezdő tizenegyén kívül más csapatban nem nagyon gondolkodik - márpedig a 30 fölötti átlagéletkorú védelemnél a sérülések várhatóan egyre gyakoribbak lesznek.

Nagy terveket szövöget a Roma

A Juventus hiányával, és a Lazio, illetve a Fiorentina pontlevonásával az AS Roma szinte automatikusan bajnokesélyessé lépett elő, még ha a Farkasok mestere, Luciano Spalletti ezt igyekszik is cáfolni minden nyilatkozatában. Más csapat azonban nem nagyon akad, amely komolyan versenyben lehet a milánói duóval, és a Roma is csak akkor teheti ezt meg, ha csapatkapitánya, Francesco Totti csúcsformában futballozik - már csak azért is, mert a klubnak alig van csatára. A Spalletti-féle 4-5-1-es rendszerben persze még ez is elég lehet, amennyiben a középpályások (kiegészülve a nyáron érkezett Davide Pizarróval) tartják az előző szezonban mutatott remek formájukat, ez esetben pedig a Romával valóban mint bajnokaspiránssal kell számolni.

Összesen tehát három gárda maradt, amely a scudettóért indulhat harcba, a nemzetközi kupaszereplésért viszont valószínűleg elképesztően nagy lesz a tömörülés - már csak azért is, mert a tradicionálisan ezért hajtó Lazio és Fiorentina is pontlevonással rajtol. A rómaiaknak 11 pont lemaradást kell behozniuk, és mindez Fabio Liverani, Ousmane Dabo vagy Paolo di Canio nélkül (mert ők mind távoztak a nyáron) nem lesz egyszerű. Persze érkezők is voltak, de korántsem olyan kaliberűek, mint akik elmentek, így aztán a Lazio a középezmőnyben elfoglalt helyezéssel is elégedett lesz majd.

Elméletileg még rosszabb a Fiorentina helyzete, hiszen a violák 19 pontos büntetést kaptak, viszont itt jobban sikerült együtt tartani a csapatot: maradt a gólkirály Luca Toni, a cseh Tomás Ujfalusi, a dán Martin Jörgensen és Per Kröldrup, Valerij Bozsinovért cserébe pedig Adrian Mutut kapta meg a klub a Juventus FC-től - és még erősíteni is sikerült Liveranival, Mário Santanával vagy Manuele Blasival. Így aztán a firenzeiek még a nagy ponthátrány ellenére is az UEFA-kupába való bejutást tűzték ki célul, amit kis szerencsével akár végre is hajthatnak.

Nagy reményekkel vág neki az idénynek a Palermo, amely nem hogy az UEFA-kupába, hanem egyenesen a BL-be szeretne bejutni. A klub ugyan eladta Fabio Grossót és Christian Terlizzit a védelemből, de olyan minőségi játékosok jöttek, mint Aimo Diana, Cesare Bovo, Fábio Simplício, Marco Bresciano és Amauri - a rózsaszín mezben futballozó szicíliaik az UEFA-kupára biztosan jók lesznek. Egyik legnagyobb ellenfelük a BL elérésért a Sampdoria lehet, a genovaiak ugyanis hasonló célokkal kezdik a bajnokságot - ugyanakkor kevésbé erős kerettel. Miközben olyan kulcsember távoztak, mint Diana, Samuele Dalla Bona vagy Vitalij Kutuzov, addig komoly új igazolás nem érkezett, így könnyen lehet, hogy a Sampnál megint csalódásként élik majd meg a bajnokságot.

Vierivel erősített az Atalanta

A Parma FC is sok fontos játékostól megvált (Fábio Simplício, Bresciano, Paolo Cannavaro, Bonera), de a pármaiak saját nevelésű futballistái már az elmúlt szezonban is megmutatták, hogy lehet rájuk számítani, így a klub jó eséllyel pályázik arra, hogy visszatérjen az erős középcsapatok közé a Serie A-ban. A nemzetközi kupaindulás elérése lehet még a cél a Livornónál (amelynek végül sikerült megtartania gólvágóját, Cristiano Lucarellit), illetve az Udinesénél - az udineiek az előző szezonban a BL-ben szerepeltek, hogy aztán majdnem kiessenek az élvonalból, és a kettő közül csak az előbbit szeretnék megismételni.

Alighanem az olasz élvonalban van a legközelebb egymáshoz a középmezőny és a kiesési zóna: tulajdonképpen csak a Cagliari és a Chievo Verona kezdi úgy a szezont, hogy a biztos bennmaradásnál azért többet, de az első tízbe kerülésnél kevesebbet várnak - a többi klub maximálisan elégedett lenne azzal, ha nem esik ki. Az újoncok közül az Atalanta és a Torino megkapaszkodása az elitben egyáltalán nem lenne meglepetés, már csak azért sem, mert két patinás egyesületről van szó, ráadásul a bergamóiak kifejezetten jól erősítettek.

Itt nem feltétlenül Christian Vierire gondolunk, bár akár még ő is telitalálatnak bizonyulhat, de az olyan focisták, mint Cristiano Doni, Nelson Abeijón vagy Massimo Donati számára az élvonal nem lesz újdonság.

A Torino esetében a vezetőség lehet a legnagyobb hátulütő: a klub két nappal a bajnokság rajtja előtt menesztette a trénert, Gianni de Biasit, hogy a helyére Alberto Zaccheronit nevezze ki - nem biztos, hogy ez jó lépés volt.