A Beloiannisz gyár dolgozóinak véleménye külpolitikai tájékoztatásunkról

 

(Magyar Sajtó)

Egy közvélemény-kutatási kísérletről szeretnék beszámolni. Ötven kérdőívet juttattam el a Beloiannisz gyár dolgozóinak a külpolitikai tájékoztatásról vallott véleményüket firtató kérdésekkel. Ezen kívül igyekeztem részletesebben is faggatódzni - egy sor személyes beszélgetést folytattam.

Ismerve a kérdőív-özön által kiváltott viszolygást, voltak aggodalmaim. Az eredmény azonban rájuk cáfolt: a kérdőlapok háromnegyed része visszaérkezett és nagytöbbségük megjegyzéseket, javaslatokat bírálatot is tartalmazott.

A válaszok megoszlása

A kérdőíven a különböző alkérdésekkel kibővítve - lényegében a következők szerepeltek:

1. Milyen újságot olvas?

2. Olvassa e rendszeresen a külpolitikai híreket, cikkeket?

3. Ha nem, mi az oka?

4. Ha igen, mit olvas a legszívesebben?

5. Mit hiányolt?

6. Egyéb megjegyzés, kívánság, javaslat?

7. Név, foglalkozás, életkor?

Nagyjából ezeken a kérdéscsoportokon végighaladva szeretném összegezni az írásos válaszok és beszélgetések lényegét. Előrebocsátom, hogy a válaszok megosztása a következő : ötven lapot adtam oda, ebből 38-at kaptam vissza. Tizenhét válasz munkásoké , 12 műszakiaké, 9 tisztviselőké. Harminc férfi és nyolc nő válaszolt. A válaszolók felének életkora 20 és 40 év, másik feléé 40 és 55 között van. (Egy válasz nem tüntette fel az életkort. Nem férfiéé volt...)

Az újságolvasás

Több lap olvasásáról számolt be 17 válasz ( a tartós Békét is beleszámítva). Több napilapot olvasnak (a Népsportot nem számítva) hatan. Szabad Népet olvas 33, Esti Budapestet 5, Népszavát 3, Szabad Ifjúságot 2, Magyar Nemzetet 2 (egyik csak vasárnap). Tartós Békét olvasott 6, Népsportot 4, Újvilágot, Megafont, az üzemi lapot, Élet és Tudományt 3-3, Ludas Matyit 2, Művelt Népet, Rádióújságot, Természet és Társadalmat, Béke és Szabadságot, Drapeau Rouge-ot 1-1 választ tüntetett fel. (Egy lapon üres maradt ez a rovat.)

A külpolitikai érdeklődés

A 38 válasz közül 34-nek a szerzője vallotta magát rendszeres külpolitikai olvasónak. Tagadó választ adott két műszaki és két tisztviselő. K. János könyvelési ellenőr ( a Természet és Tudomány, valamint a Népsport olvasója) ezt válaszolta: "Nem köti le a figyelmemet", több útleírást, földrajzi cikket, a külföldi tudományról szóló cikket kért. P. Magda 22 éves technológus (a szabad Nép olvasója) igen részletesen és érdekesen felelt. "Sohasem szerettem a nagy világ diplomáciai lépéseit. A külpolitika, mint politika csak annyiban érdekel, hogy mindig annak a pártján vagyok, aki nem akar háborút. Útálom a háborút, így a külpolitika sem érdekel. (!) Külfölddel fenntartott kapcsolataink érdekelnek, de nem politikai szemmel nézve. Interjú, színes riport, útleírás, külföldi tudományról, a művészeti élet fejlődésérőről, a technikáról, a sportról szóló cikkeket szívesen olvasnék. Ilyennel azonban kevéssel találkoztam oly módon, hogy az érdeklődésemet le tudta volna kötni. Kevesebb politikát és több, a fentieknek megfelelő tudósítást". Ennek az "apolitikus" kislánynak ugyanakkor erős érdeklődésre valló javaslati vannak: "Jó lenne a Magyar Rádión belül 15-20 perces színes "Külföld hírei" című riportsorozatot indítani, vagy pedig képekkel illusztrált, a külföld valamennyi érdekes és jelentős eredményét összefoglaló hetilapot kiadni".

B. Tivadar 48 éves pénzügyi előadó (a Szabd Nép olvasója) az írta, hogy nem mindig olvassa el a külpolitikai híreket és cikkeket, inkább a rádión keresztül hallgatja meg a kommentárokat, mert a rádió összefoglalója tömör és érdekes. Azt kívánja, hogy a a rádióban többször legyen kommentár. Az újság külpolitikai anyagai közül a kishírt és az interjút olvassa legszívesebben és az írja, hogy a külpolitikai tájékoztatás ne legyen hosszú ismétlésekbe bocsátkozó, mert akkor a lényeg elsikkad és fárasztó lesz.

É. Zoltán 32 éves műszaki tisztviselő (a Szabad Nép olvasója) kívánsága: "A népi demokráciákkal kapcsolatos eredményekről, kulturális kapcsolatokról többet. Szeretném a cikkeken keresztül jobban megismerni a környező államok életét, úgy mint például a Szovjet Kultúra ismerteti a szovjet emberek életét."

Az elégedettek

A külpolitikai újságírásról elégedett véleményt heten írtak. A kilenc tisztviselő közül négy meg van elégedve azzal, amit most kap a lapjától. A. L.-né 53 éves statisztikus (Szabad Nép) arra a kérdésre: "Mit hiányol a nemzetközi tájékoztatásban?" - azt feleli: "Így találom jónak, ahogy van." K. Miklós 48 éves utókalkuláns (Szabad Nép, esetenként Esti Budapest) a nemzetközi tájékoztatást elegendőnek és megfelelőnek tartja. A rádió híradását tömörséges miatt kedveli és különösen jónak tartja a hallgatók külpolitikai kérdésire adott válaszokat. G. László 40 éves budapesti könyvelő (Szabad Nép, Esti Budapest) azt írta: "A külpolitikai vonalvezetést általában helyesnek tartom." Olyan cikkeket szeretne olvasni, amelyek összehasonlítják életszínvonalunkat más országokéval. (Ez a kívánság szerepel egy műszerésznél, és egy üzemvezetőnél is. Előbbi megemlíti, hogy ezt sokan mások is kérik, utóbbit különösen a svéd és a dán helyzet érdekli) G. László különben a rádió külpolitikai adásait ugyancsak összefoglaló és tömör jellegük miatt hallgatja szívesebben , s beszélgetésünk során dicsérte a Béketanács külpolitikai füzeteit.

És a kritikusok

Meg kell mondanom, hogy a munkásvélemények sokkal kritikusabbak. 17 munkás-válasz közül csupán kettőben találni az elégedettség nyomát. Z. György 28 éves műszerész (Szabad Nép, Népszava, Élet és Tudomány) így írt. "A külpolitikai tájékoztatást kielégítőnek találom, azonban véleményem szerint kívánatos volna a technikai fejlődéssel kapcsolatos kérdésekkel többet foglalkozni." R. Vilmos 36 éves elektroműszerész (Szabad Nép, Béke és Szabadság, Új Világ) már tovább megy ennél: "Jó, de mutassa meg a közvetre ránk ható eseményeket is. A tények emellett az okokat is feltárni. Angol-amerikai ellentét. Közel. És Távol-kelet. Többet a szovjet köztársaságok életéből. (A kisebbekről!)" A tíz negatív vélemény fele munkásoktól származik. A legtöbben a tárgyilagos tájékoztatást hiányolják. E. I.-né 26 éves szerelőnő (Szabad Nép) azt írja: "Kül- és belpolitikai rovatban a valóságnak megfelelően és részletesen leírni a dolgokat. Egy-egy nagyobb dologról folyamatos tájékoztatást". (Ami a folyamatosságot illeti azt kérik, hogy hosszabb időn át kibontakozó fejleményeknél 2-3 naponként térjünk vissza röviden az előzményekre. Szemre hányták, hogy például a Poujade-mozgalomról a francia választások óta szinte elhallgattunk.

Azt a véleményt, hogy a nemzetközi tájékoztatás "sok esetben nem eléggé tárgyilagos", a következő példával indokolja Gy. K. 33 éves műszerész (Népszava, Szabad Nép, Esti Budapest, Népsport) "Annak idején gúnyosan írta a sajtó, hogy Bécsben a bécsi-magyar futballmérkőzésre a jegyek feketén milyen drágák. Vajon nálunk nem ugyanaz a helyzet?" Egy másik példát hoz fel Gy. J. 30 éves mérnök (Szabad Nép, Művelt Nép): "A délsarki expedíció részleteiről kizárólag szovjet vonatkozásban írtak, a többiről csak 1-2 cikket, az expedíciók kooperációjáról, a tudományos együttműködésről semmit!"

F. Pál 30 éves munkás (a Szabad Nép olvasója), aki 1941 óta vesz részt a munkásmozgalomban, személyes beszélgetünk során ezt mondotta: "Kevés az alapos elemző cikk. Azt, hogy mi van Csehszlovákiában vagy Romániában, nem a lapokból tudjuk, hanem onnan, hogy a műhelyből többen ott jártak.. Miért van erre szükség? Miért nem írjuk meg, hogy ahol jobb a helyzet, hogyan érték el, ahol pedig rosszabb, mit mulasztottak. Ebből mi is tanulnánk."

Gyorsaságot

Még egy dolgot kifogásoltak: a lassúságot. "Néha két nappal később ad a Szabad Nép hírt olyan eseményről, amelyeknek kihatásai azonnal érvényesülnek" - írta K. Pál 48 éves mérnök (aki a Drapeau Roguget-ot olvassa).

"A sajtó sokszor nem kommentál azonnal - magyarázta beszélgetésünk alkalmával J. György művezető - Először óvatos és gyakran később ad hírt, mint a külföldi rádiók. Többet, gyorsabban kellene magyarázni."

Az érdeklődés iránya

Végül még arról szeretnénk beszámolni, hogy a statisztika szerint mit olvasnak legszívesebben és milyen anyagokat kérnek. A legnagyobb az érdeklődés a külföld technikai és tudományos vívmányai iránt. (38-ból 15-en jelölték meg a legszívesebben olvasottak között.) Nyomban ezután az útleírás következik (14). A további sorrend így alakul: hírmagyarázat 13, színes riport 11, világgazdasági cikk 11, földrajzi ismertetés 8, interjú 6, kishírek 4, tudósítás telefonjelentés 4, kulturális tájékoztatás 2, vezércikk 2.

Általában több külpolitikai anyagot kérnek kilencen. Két műszaki dolgozó a nemzetközi tárgyalások, konferenciák, beszédek részletesebb közlését kívánja. H. Pál 51 éves munkás (az Esti Budapestet naponta, a Szabad Népet hetenként két-háromszor, a Magyar Nemzetet pedig vasárnaponként olvassa) a következőket írta: "Mindenesetre nagy baj, hogy újságjaink és folyóirataink rendkívül korlátozott lapterjedelemben jelennek meg, s így sok minden csak a legrövidebben van a napilapokban. Négy vagy hat oldal egy napilapnak nem elég. A magam részéről szívesen olvasnék riportokat az idegen országokban történt utazásokról, idegen országok földrajzáról, gazdaságáról - ugyanonnan jó interjúkat. Soha nem olvasunk például az afrikai országokról, azok mai életéről, államigazgatásukról. Ugyanez van például a latin-amerikai országokról, nem, vagy alig olvasunk a történetükről, irodalmukról, művészetükről."

A kívánságok között szerepel, hogy jobban világítsuk meg "hazánk külpolitikával és kereskedelemmel való szereplését a nemzetközi helyzetben". Több olyan cikket kérnek, amely a külpolitika és a gazdaság összefüggésével foglalkozik. Van, aki az angol szakszervezetekről, és van, aki a műanyagok külföldi ipari felhasználásáról vár több cikket. Az egyik válasz hiányolja "a hétvégi összefoglaló külpolitikai tájékoztatókat", viszont sokallja az útleírásokat, riportokat. (S. József 29 éves könyvelő, a Szabad Nép olvasója)

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen, csupán egy üzemre, annak is alig 38 emberére szorítkozó közvélemény-kutatás nem nyújthat általánosítható, korrekt képet az olvasóközönség külpolitikai érdeklődéséről. Úgy vélem azonban, hogy a tapasztalatok mégis érdemesek a közzé adásra.

(Kis Tamás)