Utcák, házak, járókelők

 

Útijegyzetek a Szovjetunióból - 1. rész

Aki ismeri a XX. kongresszus irányelveit, az jól tudja, milyen nagy nyomatékkal szerepel ezek közt a lakásépítés ügye. Nincs összképem a moszkvai lakásviszonyokról, de hallomások és tapasztalataim alapján az a benyomásom, hogy a társbérletek arányszáma nagyobb, mint Budapesten, s nem lepne meg olyan kimutatás, amely arról tanúskodna, hogy egy főre kevesebb lakás-kvadrátméter jut, mint nálunk. Ezzel szemben áll az a tény, hogy Moszkvában (s Leningrádban is) szédületes tempóban folyik a lakásépítés. Új városrészek épülnek (például a Lomonoszov-egyetem körül), s ahogy nő az új, nyolc-tízemeletes házak sora, úgy fogynak el a faházas, földszintes utcák.

Láttam és megcsodáltam huszonhét és huszonkétemeletes felhőkarcolókat (az előbbi 171, az utóbbi 161 méter magas), amelyekről azonban azt mondják a moszkvaiak, hogy monumentalitásuk nem áll arányban a praktikummal, sok rajtuk és bennük a reprezentatív elem. Jobban kedvelik a nyolc-tízemeletes épületeket, ezek jobban megfelelnek a gyakorlati céloknak. Jártam egy ilyen új ház háromszobás lakásában. Két szobájában egy négytagú család lakik, a harmadikban egy fiatal házaspár, négyhónapos kisgyerekkel.

Tetszett ezen az épületen a homlokzat nemes egyszerűsége, a díszítések mértéktartó, ízléses alkalmazása. Tetszett az is, hogy a liftet maguk a lakók kezelik, s hogy a ház belső terét praktikusan használják ki. Szokatlanul hatott, hogy a falak gyakran kékre, zöldre, rózsaszínűre vannak festve, s a tapéták is idegennek tűntek. Nem egy új házban tapasztaltam, hogy az ajtók, zárak kidolgozása, a festés vagy olykor a lépcsők betonozása "gyors" munka eredménye - aminek jeleivel egyébként idehaza is bőven találkozhatunk. A lakások berendezése többnyire régies, zsúfolt - idősebb Moszkva-járók azt mondják, hogy a tízes-húszas évek lakásberendezéseire emlékeztetnek. Több szovjet elvtárs fejtegette előttem, hogy lakáskultúrájuk némileg elmaradt, s ezt most gyors tempóban igyekeznek behozni.

Kitűnő viszont a lakás belső megosztása. A szobák okos szeparálhatósága nyilván enyhíti a társbérlői állapot keserveit. Előszoba, konyha, spejz, fürdőszoba (hideg-meleg vízzel), mellékhelyiségek egészítik ki a lakást. Az előszobában és konyhában több háztartási gépet is láttam. Ami pedig különösen megragadott: a "szemetelés" megoldása. Az előszoba falán van egy kis ajtócska (körülbelül harmincszor harminc centiméteres), s ha ezt kinyitják, egy forgatható tartályba önthetik a szemetet, amely így a falba épített csatornán át a mélybe zuhan. Higiénikus, tiszta és kényelmes megoldás ez - alkalmazni kellene nálunk is.

Pándi Pál

folytatás