Utcák, házak, járókelők (II.)

 

Magyar Nemzet:

Útijegyzetek a Szovjetunióból - 2. rész

A moszkvai és leningrádi utcák képe talán nem olyan színes, mint a budapestié, de mozgalmasabb. A széles, gyakran térszerűen széles utcákon a nap minden szakában hatalmas tömeg tömeg áramlik. A ruházat színe sötétebb, mint nálunk. Elsősorban a hideg időjárás teszi ezt - az orosz embereknek sokkal keményebb télhez kell alkalmazkodni, mint a magyarnak, a télikabát ott kevesebb időt tölt a szekrényben, mint nálunk. Ez a "téliesség" egyik fő jellemzője az utcák képének. Érdemes megjegyezni, hogy Taskentben viszont (Moszkvától körülbelül 2700 kilométerre délen), ahol az éghajlat valamivel melegebb, mint Magyarországon, az utcák képe déliesen színes, s az öltözködés - természetesen nem az üzbég népviseletre gondolok - valahogy közelebb áll a mi szokásainkhoz, ízlésünkhöz, mint fenn északon.

Mi tűnik az ember szemébe az utcán? Mindenekelőtt az, hogy Moszkva és Leningrád számunkra szokatlanul tiszta város. Hasonlíthatatlanabbul tisztábbak az utcák, úttestek mint Budapesten. E tekintetben még Taskent is előttünk áll, pedig Taskent Moszkvától messze van - tisztaság tekintetében is. Ami viszont nem tetszett az orosz nagyvárosokban: a házak tetejéről levezető csatornák nem a föld alatt vezetik bele a kanálisba az esővizet és hólét, hanem negyven-ötven centiméterrel a járda felett ömlik belőlük a víz a járdára, s onnan lefolyik az utcai csatornákba. Olvadás, esőzés idején ezért különösen nedvesek a moszkvai és leningrádi utcák.
Feltűnően sok az utcai elárusító bódé és kocsi. Télen is árulnak fagylaltot, s több helyen láttam, hogy - legnagyobb meglepetésemre - kicsi mérlegre csapják a fagylaltadagot, s csak ezután teszik tölcsérbe vagy tányérra. A fagylaltos kocsiknál is több szörpös kocsi áll a moszkvai és leningrádi járdaszéleken. Különböző gyümölcsleveket lehet itt inni - ezeket nagyon kedveleik a járókelők. Trafikos kocsik is sűrűn láthatók, s az sem ritka látvány, hogy asszonyok kosárból árulnak levelezőlapokat, postabélyegeket, borítékot.

Láttam néhány szép kirakatot Moszkvában a Gorkij utcában, Leningrádban a Nyevszkij Proszpekten. De összbenyomásom az, hogy a kirakatrendezés kultúrája még ebben a két nagyvárosban sem éri el a budapesti színvonalat. Moszkvaiak mondták, hogy néhány éve még itt sem tartottak, ahol most. Ugy hallottam, hogy kirakatrendező szakemberek nincsenek vagy csak nagyin kevesen működnek Moszkvában. Esténként viszont fényes, villany- és neonfényes az utcák, üzletek képe.

Sorbanállókat nem ritkán látni az üzletek előtt. Mi ennek az oka? Időnként még vannak kisebb-nagyobb zökkenők az áruelosztásban - egy nyolcmilliós város ellátásánál ez szinte elkerülhetetlen. Ugy hallottam, hogy a rádió naponta közli, hol és milyen fontosabb árucikkek kaphatók - ezekhez az üzletekhez aztán özönlik a nép. Az igények emelkednek, a kereset nő - ez a dolgok egészséges rendje - a kínálat pedig követi ezt az emelkedést - persze nem mindig, nem mindenben egyenletesen.

A sorbanállásnak oka lehet az is, hogy - tapasztalataink szerint - viszonylag kevés az üzlet a nagyvárosokban, illetve az üzleteket egy-egy utcára, néhány városrészre koncentrálják. Itt helyezkednek el a hatalmas áruházak, passzázsok, ezek az üzlet kombinátok - s természetes, hogy ezeken a helyeken nagy a zsúfoltság. A Nyevszkij Proszpekt üzleteiben vagy a moszkvai GUM-ban mozogni is alig lehet. Itt láttam sorbanállni narancsért és mikrobarázdás lemezekért, húsért és népművészeti cikkekért. Szovjet és külföldi divatlapokért is sorbanállnak.

Pándi Pál

Első rész