Bajban van a NATO

 

(Népszava)

Nyugati sajtóvélemények az Atlanti Tanács ülésszakáról

A nyugati fővárosokban az Atlanti Tanács múltheti ülésének munkáját és az ülésről kiadott záróközleményt általában kedvetlenül kommentálják. A hírmagyarázók sokat foglalkoznak a nyugati politika szükségessé vált átértékelésével, s elismerik, hogy az Atlanti Szövetség tagállamai között komoly nézeteltérések mutatkoznak ennek útját-módját illetően.

Az ülés eredménye nagyon szegényes

A Libre Belgique című belga katolikus konzervatív lap: "A Chaillot-palotában a 15 szövetséges orvos könnyen egyetértett a diagnózisban és megállapította, hogy a jelenlegi helyzet a páciens számára megelőző kezelést tesz szükségessé. Ugy látszik azonban, hogy sokkal kevésbé értenek egyet a kezelés módját illetően... Kétségkívül, senki sem számított arra, hogy azonnal és konkrét határozatokat hoznak egy ennyire szerteágazó problémában. Vártunk volna mégis egy olyan nyilatkozatot, amelyben lefektették volna szándékukat és legalább valami fényt vetettek volna az új utakra. A jövőről azonban semmiféle pontos meghatározás nincs a közleményben. Valójában az egész probléma megoldását elhalasztották egy távoli időpontra. Az ülés eredménye nagyon szegényes és egyáltalán nem elégít ki minket."

Ugyancsak a tárgyalások eredménytelenségéről ír a svájci Tat című lap. A lap rámutat a "szövetségesek" közti ellentétek egyik fő csomópontjára, amely Pineau tervének elutasításában nyilvánult meg. "A NATO-tanácsülésen hármas bizottságot létesítettek - írja a Tat -, amelynek az a feladata, hogy kibővítése az új nyugati politika stílusát.

Egyelőre tehát nem történt meg a nyugati újjátermelés csodája

Már a mi parlamentünk tapasztalatai alapján is tudjuk, mit jelent az, ha egy ügyet bizottság elé utalnak. Elvetették Pineaunak azt a tervét, amely a gazdaságilag elmaradott területeknek nyújtandó segítségekre, s az e célra felállítandó ügynökségre vonatkozik. Ezt Eisenhowernak azzal az energikus nyilatkozatával tették, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem gondol arra, hogy az általa nyújtandó segély elosztását egy ilyen ügynökségre bízza. A NATO-tanácsülés tehát nem valami sok eredményt hozott. Ha pedig hihetünk a híreszteléseknek, az ülés éppen arra szolgált, hogy felszínre hozzon a NATO egyes tagállamai közötti bizonyos feszültségeket."

A nézeteltérések fennmaradtak

Az angol lapok eléggé tág teret szentelnek az Atlanti Tanács ülésszakának. A konzervatív Daily Telegraph is foglalkozik - a többi között - a francia állásponttal, hangsúlyozva, hogy "Franciaország a legutóbbi orosz kezdeményezésekben a hidegháború megszüntetését hajlandó látni és azt a következtetést vonja le, hogy a NATO-t, amely már letűnt problémák megoldásáért jött létre, alapvető módosításoknak kell alávetni."

Az Observer tudósítója Bajban van a NATO címmel rámutat: az Északatlanti Szövetség tanácskozásán kiderült, hogy a kormányok egyöntetű meggyőződése:

A NATO nem halad együtt az idővel.

Május 5-én - írja a továbbiakban a tudósító - annyira nyilvánvalókká váltak a nézeteltérések, hogy Dulles váratlanul zárt ülést javasolt a külügyminisztereknek ... Később ismeretessé vált, hogy a nézeteltérések fennmaradtak - bár a záróközlemény hallgatással mellőzi e súrlódásokat - legalábbis őszig, amikor is Pearson kanadai külügyminiszter és csoportja (vagyis az ülésszakon kijelölt háromtagú bizottság) jelentést tesz az Atlanti Tanács újabb ülésszakának.

A New Statesman and Nation angol munkáspárti hetilap nagyobb cikkben, igen szemléltetően fejtegeti az Északatlanti Szövetség dilemmáját és azt a szerepet, amelyet Angliának e dilemma megoldásában kellene játszania. A cikkben a többi között ez áll: "A NATO-hatalmak múlt heti értekezletét a szokottnál nagyobb zűrzavar és perlekedés jellemezte. A szervezet létrejötte óta most első ízben történik, hogy a nyugati szakértők véleménye teljesen megoszlik a NATO céljait, módszereit és jövőjét illetően. Ezek a viták már nem a szövetségen belüli súrlódások eredményei: ezek már abból fakadnak, hogy kezdenek rádöbbenni:

a NATO anakronizmus,

a hidegháború jeges napjaiból fennmaradt esetlen és megdöbbentő őslény. A változás jeleit most lehetetlen figyelembe nem venni: a nyugati vezető politikusok egymás után be ismerik ezek jelentőségét.

A múlt hónapban Mollet francia miniszterelnök figyelmeztette a Nyugatot, hogy vesse le azt a katonai kényszerzubbonyt, amelybe eddig beleszorította a nemzetközi ügyekről alkotott véleményt. Egy héttel azelőtt Eden angol miniszterelnök Nagy-Britannia nevében azt a dokumentumot, amely magába foglalja a békés együttélés nagyhírű öt alapelvét. Ezzel a cselekedetével eltávolodott attól a meddő nyugati állásponttól, amelyet tavalyi ősszel a külügyminiszterek genfi értekezletén elfoglalt, vagyis attól a felfogástól, hogy az egyes kérdésekben való megegyezés hiányában az általános alapelvekben vallott véleményazonosság 'félrevezető és veszedelmes' - és elfogadta az oroszoknak azt az alapvető tézisét, hogy az egyes problémákban való megegyezés hiánya nem zárja ki más területeken a feszültség progresszív enyhítését. Ily módon

Nagy-Britannia és Oroszország nagyot lépett előre a genfi kormányfői értekezletet negatív területéről

és rálépett az aktív együttélés pozitív területére. Mindebből sok és szívesen látott következmény lett, hogy fakadjon. Legfontosabb azonban az a következmény hogy Nagy-Britannia kezdeményezése siettetni fogja a válság bekövetkezését Washington politikájában. Ime, elérkezett a fájdalmas átértékelés órája. Ha Dulles továbbra is a hidegháború kifejezéseivel értelmezi Oroszország diplomáciáját, szembe kell néznie azzal, hogy olyan útra lép, amelynek vége: elszigetelődés. Ezt csak egy módon kerülheti el: ha magáévá teszi Eden következtetéseit..."