Stormfeld Aurél, a turista

 

(Új Március)

Az 1924-ben készült túrakép Stromfeld Aurél elvtársat ábrázolja.

a természetjárás, a turisztika Stromfeld Aurél elvtársmiként tanította elvtársait a szocializmus eszméire.

1924 körül a szociáldemokrata párt baloldalán harcoló elvtársak között találkoztam először a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének legendás hírű parancsnokával Stromfeld Auréllal.

Többször vettem rész előadásokon, amelyeket ő tartott. Egyszerű, érthető és logikus fejtegetései hamar közkedvelt előadóvá tették. Alaposabban azonban csak túrák közben ismertem meg. Én a VII. kerületi TTE-nek alapító és vezetőségi tagja voltam. Stromfeld elvtárs pedig a Magántisztviselők TTE csoportjának volt a vezetője és igyekezett csoportját velünk minél többször összehozni. Így sokszor túráztunk együtt. Stromfeld a túrák közben is lebilincselő módon, szinte észrevétlenül tanította, nevelte az embereket. Sohasem volt azaz érzésünk, hogy előadást tart. Nem! Ő beszélgetett velünk, sokszor vitákat kezdeményezett- és minden túra után szélesedett a látókörünk és mindig többet és többet tanultunk.

József Attila (jobbról a harmadik) elvtársai körében, a budai hegyekben

Egyszer monstre-túrát rendeztünk a budai hegyekben. Erre az alkalomra különösen nagy tömeget igyekeztünk összehozni. Nem csak a tagok, hanem hozzátartozóik, ismerőseik is eljöttek. Egy tisztáson megpihenve játszottunk, labdáztunk. Majd a sport, a játék után pihenőre vágyva, körülültük Stromfeld elvtársat, hogy meghallgassuk előadását. Alig fogott azonban hozzá amikor az őrszemre kiállított elvtársak jelentették: detektívekkel vagyunk körülvéve.

Sokan megijedtek. Stromfeld azonban nem vesztette el nyugalmát, hidegvérét. Másodpercek alatt átlátta a helyzetet, s mindannyiunk legnagyobb meglepetésére kijelentette, hogy most majd mesét mond a gyerekeknek. A gyermekek akik ismerték és szerették, körülfogták, az ölébe, a térdére kúsztak és érdeklődve várták a mesét. De nemcsak a gyermekek lesték áhítattal minden szavát, hanem a felnőttek is nagy érdeklődéssel hallgatták.

De milyen mese volt ez! Még ma, több mint harminc év távlatából is emlékszem rá. Arról szól, hogy egy szegény asszony, mielőtt munkába indul, mindent elkészít kicsi fiának, akit kénytelen egyedül otthon hagyni, mert nincs aki vigyázzon rá és ellássa. Mikor a gyerek felkel, minden tárgya, amihez hozzányúl, megszólal és elmondja hogyan készült.

Rendkívül érdekes és tanulságos történet volt, mert azzal ismertette meg hallgatóit Stromfeld hogy hogyan készül a szövet, hogyan termelik kis és dolgozzák a fát stb, de rámutatott arra is hogy e sok érték megteremtői alig részesülnek munkájuk gyümölcséből. Mély bemonyást tett rám ez a mese.

A közben odaérkezett detektívek csak feszülten figyelő, kipirult arcú gyermekeket és felnőtteket találtak, így kénytelenek voltak hosszú orral távozni - nem tudtak belekötni.

Stromfeld elvtárs szerette a gyermekeket, az embereket - azok is őt. Kemény, katonás külseje ellenére ragyogó, vidám szemei jóságosan tudtak mosolyogni. Később amikor Vorosilov elvtárs fényképét láttam, sokszor jutott eszembe Stromfeld ragyogó tekintete.

Szaton Rezsőné