Teljes igazságot a porvai tanítóknak

 

(Szabad Nép)

Tavaly augusztusban a Veszprém megyei Porván egy hirtelenében összehívott taggyűlésen felállt Galler István elvtárs, a zirci járási pártbizottság másodtitkára és követelte , hogy Mezei Ferencnét , a helybeli iskola igazgatóját zárják ki a pártból, majd szűkszavúan hozzátette: "Ez csak az első lépés , elvtársak , ennek még lesz folytatása ." Gyors szavazás következett és Mezeiné - akinek jóformán arra sem volt ideje , hogy felfogja: mi történik vele - már nem is volt a kommunisták pártjának tagja ....

Néhány nap múlva valóban bekövetkezett a "folytatás" is. A Mezei és a Tegyi -családot (Mezeiné Tegyi Imre tanító lánya) átköltöztették a szomszéd faluba, Lókútra.
Akadtak, akik megkérdezték - miért? Galler István ezt válaszolta "Tegyi Imre tanító kulák. A háború idején leventéket vitetett el a faluból. Addig, míg ő Porván van, az emberek nem lépnek be a tsz-be. Mezeinét azért kellett kizárni a pártból, mert elhallgatta apja vétkeit."

Az ügy azóta sem záródott le. A két család fellebbezése alapján a Központi Ellenőrző Bizottság felülvizsgálta a járás és a megye döntését, és néhány héttel ezelőtt végére járt a dolognak... Kiderült, hogy Mezeinét alaptalanul zárták ki a pártból. Tegyi Imre nem kulák: hét hold kántori javadalma volt és egy fagázas motor állt az udvarán, a háború idején maradt ott. A motorral egy időben csépeltettek a környéken, de már régen hasznavehetetlen, berozsdásodott. A faluból soha senkit nem vitetett el... a történtekért, elsősorban Galler István elvtárs a felelős, aki hamis jelentgetéseknek, vádaknak felülve maga is táplálta az alaptalan vádakat.

A napokban értesítették Mezeinét, hogy tagsági könyvét rövidesen visszakapja. A felsőbb pártszervek tehát igazságot szolgáltattak a Tegyi és a Mezei- családnak. De vajon az ügy ezzel elintéződött, lezáródott-e? Korántsem. A járási és a megyei pártbizottság feladata lett volna, hogy következetesen végigvigye az ügyet, és teljes igazságot szolgáltasson. Ez pedig nem történt meg. Mezeik még ma is szinte reménytelennek érzik a helyzetüket Lókúton. A járástól és a megyétől senki sem kérdezte meg tőlük, hogy mik a terveik, szeretnének-e visszamenni régi helyükre... Még nehezebb az 58 éves Tegyi Imre helyzete. Galler István annak idején szerkesztett egy felmondó levelet, elküldte Tegyihez, aki sírva ugyan, de félelmében aláírta. Ma sincs állása, szeptember óta fizetést sem kapott - hisz "önként" mondott le állásáról. Az öreg tanító, aki több mint három évtizedig becsülettel tanította, nevelte a porvai gyerekeket, a vele esett bántalmak, és sérelmek után különösképpen megérdemli, hogy minél előbb állást vagy nyugdíjat biztosítsanak számára és visszamenőleg is, megkapja fizetését. Újra falujába akar kerülni, hogy ott, az ismerősök között töltse el hátralévő éveit. Ezt is lehetővé kell tenni számára.

Szükség, nagyon nagy szükség lenne hét a teljes és következetes igazságszolgáltatásra. Annál is inkább, mert az ügy kapcsán - még a múlt esztendőben - több pedagógust megróttak, megfenyegették vagy éppen kizártak a pártból, mert nem értettek egyet Galler István cselekedeteivel. Olyan légkör alakult ki a járásban, mely elvette a pedagógusok kedvét a munkától.

- Elhelyezték ugyan tőlünk Galler Istvánt - mondják a zirci járás nevelői - de nem messzire csak ide a szomszédba. A nagyobbik baj, hogy nem ismeri el a hibáit.

Valóban - Galler elvtárs január óta devecseri járási pártbizottságon dolgozik. A megyei pártbizottság helyes megoldásnak vélte, hogy Zircről Devecserre küldi - ahol ugyancsak másodtitkár lett. Mivel azonban itt nincs első titkár, gyakorlatilag Galler elvtárs irányítja közvetlenül a járás politikáját... Kilenc hónappal a történtek után így vélekedik a dolgokról: "a módszerekben követhettem el hibát, de ha rajtam állana, ma is azt tenném, amit megtettem. Én nem vagyok hajlandó a kulákkal egy pártba lenni." A Központi Ellenőrző Bizottság döntésével sem ért egyet...

A kilenc hónap alatt kiderült, hogy Tegyi Imre soha nem volt kulák. A pártnak sem volt tagja. A lánya, Mezeiné viszont jó kommunista, pártiskolát végzett, néhány évvel ezelőtt komoly funkciója volt. A férje is kitűnő tanító, Mezei Ferenc Porván alapszervezeti titkár volt és jól dolgozott. (Egyébként Lókúton maga Galler István ajánlotta, hogy Mezei vezetőségi tagja legyen a helyi pártszervezetnek.)
Hiába sorakoznak a tények, Galler István elvtársra ezek nem hatnak. Sőt, ideológiát is gyártott erről magának, íme, szóról szóra: "Mit érdekelnek engem a konkrétumok? A problémákat érezni kell, elvtársak!"

A "konkrétum", amit Galler István nem ismer, ami őt nem is érdekli - az élet valósága. Maguk az emberek, gondjaik, örömeik, bajaik - az egész életük. Az "érzés" pedig nem más, mint ragaszkodás a régi, megcsontosodott, helytelen módszerekhez. Nem gondolkodni kell, nem mérlegelni, hogy igazságról vagy igazságtalanságról van-e szó - "érezni kell a problémákat" és intézkedni - végrehajtani és végrehajtatni.
Szomorú, mi több: káros tetteket szülő nézetek ezek. Gondoljuk csak el: elsősorban Galler Istvántól s a többi járási, falusi funkcionáriustól függ, hogy az apró Veszprém megyei falvakban is eljusson a kongresszus éltető, újraserkentő szelleme. Vajon Galler elvtárs hogyan felelhet meg ennek a feladatnak? Ilyen nézetekkel lehetetlen ezer és tízezer, de akárcsak egyetlen ember életét, jövőjét is formálni... A megyei pártbizottság titkára, Pukánszki elvtárs szerint Galler Istvánnak értelmiségről és a termelőszövetkezet fejlesztéséről vallott szektás nézetei ma is a régiek. Bírálták már, de milyen lehetett a bírálat, ha Galler ma is meg van győződve róla, hogy jól dolgozik.

Könnyű lenne követni: vonják Galler Istvánt felelősségre elkövetett hibáiért, váltsák le, intézzék el a kérdést végre. Könnyű lenne - de nem lenne igazságos. Galler István 28 éves fiatalember, évek óta dolgozik a pártban. Nézeteit nem maga találta ki, s nem is egyedül ő vall ilyen nézeteket. Mondjuk meg őszintén: hosszú idő alatt belénevelődött, hogy ily módon szemlélje a megye, az ország, a világ dolgait, ezt látta másoktól is. S e helytelen szemlélet beleivódott, ma is szentül meg van győződve róla, hogy csak így lehet a pártért dolgozni. Nem valami luciferi szándék vezette tehát, amikor hibákat követett el. Munkatársai, ismerősei a megmondhatói, hogy tőle nem frázisként hangzanak a szavak: "Én a pártnak köszönhetek mindent, és minden cselekedetemmel, életemmel érte dolgozom..." Elkövetett hibáért nem egyedül és nem elsősorban ő a felelős.

Most pártiskolára jelentkezett. Tanulni szeretne. Fiatalember, jóformán az egész élet előtte áll még. Számára és a párt számára is haszonnal jár, ha megtanulja, hogy az igazi funkcionárius nem gép, hanem ember, aki gondolkozik, és akinek lépést kell tartania a valóságos élettel. Megtanulja, hogy a párt érdeke mindig azonos az egyszerű, becsületes emberek érdekeivel.
De addig is - segítsék őt a járási és a megyei elvtársak. De ne elégedjenek meg a fél igazsággal - segítsenek azt végigvinni.
A Központi Ellenőrző Bizottság mar megtette helyettük az út elejét. De az út ezzel nem fejeződött be - nem szabad félúton megállni.

Balázs Mihály