Újra a pártban

 

(Esti Budapest)

Öt esztendővel ezelőtt Kiss Árpád öntőt a Vörös Csillag Traktorgyár akkori UB-elnökét kizárták a pártból. Az volt ellene a vád, hogy összejátszott a jobboldali szociáldemokratákkal. Kiss Árpádot - mint sok más elvtársat, akit igazságtalanul fosztották meg a párttagsági könyvtől - visszavette a párt, a Budapesti Pártbizottság jóvátette a hibát. Az ügy tehát lezárult, a tanulság azonban nem kerülhet ad acta a dossziéba...

- Nem hallgattak meg, nem tudtam védekezni. - Kiss Árpád arca nyugodt, csak a szeme fénylik szokatlanul erősen, mintha tűzbe nézne. Nem lehet azt a taggyűlést elfelejteni öt év után sem. Ott ültek a teremben elvtársai, barátai, akikkel több, mint másfél évtizeden át együtt dolgozott. És hallgattak, se ellene, se mellette, - tartózkodtak a szavazástól.

- Háromszor szavaztatták meg a taggyűlést. A vezetőség mindent elkövetett, hogy szabályszerűen történjék kizárásom. De erre nem kerülhetett sor. Az elnök kénytelen volt kijelenteni, a tagság tartózkodása ellenére is kizárnak a pártból, mert így döntött az üzemi pártbizottság.

Elvették tőle a tagsági könyvet, a rendészettel vezettették ki a taggyűlésről. Egy öreg munkás elébe állt és így szólt: "Pajtás, ne haragudj, hogy ellened szavaztam, de látod, öreg vagyok már, nem akarok munka nélkül maradni..."

Nem emeltek szót a pártdemokrácia védelmében, bizonytalanság, bizalmatlanság félelem nehezedett a tagságra. "Vajon mikor sütik rám a jobboldali szociáldemokrata bélyeget - találgatták a becsületes dolgozók a többéves párttagok. - Hol a biztosíték, hogy a gyomirtás közben nem tépik ki a nemes növényt is? Nincs biztosíték. Kiss Árpádot és testvérét, Kiss Jánost is kitépték a pártból. Jobb hallgatni és tűrni. De talán így is van ez rendjén. A párt tudja, mit csinál. Mi, vagy ki a párt? Azt nehéz megfogni." Így gondolták sokan.

Kiss Árpádné keserű gúnnyal olvasta férje fejére: "Hát érdemes volt annyit dolgoznod? Lám, most kifizettek, kizárás a béred." Kiss Árpád rákiáltott asszonyára: "Nem értesz te ehhez. Nem a párt hibázott, hanem a személyek. Nem az eszménkben van a hiba, a megvalósításában történnek tévedések." Hitte, hogy az ő kizárása is tévedés. Kommunista volt és marad, amíg csak él.

Most már könnyű beszélni róla, de iszonyú nehéz volt átélni. Az utcán elfordították fejüket egykori barátai, jó ismerősei közül sokan, ha találkoztak vele. Uj munkahelyére, mint a végzet kísérte, káderlapja. Hiába dolgozott kifogástalanul - a bizalmatlanságot nehéz áttörni. Esténként fellebbezéseket fogalmazott. A KEB-ig jutott kérelme. De segítséget, megértést hiába várt, s az évek múltak. Magyaróvárott - ahol inaséveit töltötte, szakmunkás lett - összecsapták kezüket az ismerősök. Ujságból tudták meg a hírt. "Igaz, hogy téged is kizártak?" - ezzel fogadták. Sokan emlékeztek az 1927-es, 1934-es, 1935-ös sztrájkokra, amelyeknek egyik szervezője Kiss Árpád volt.

- Az volt a baj, hogy a vezetők nem bíztak a tagságban, a tagság félt a vezetőktől. Így volt ez a Vörös Csillag Traktorgyárban és másutt is. Tapsoltunk, és nem tudtunk szót váltani velük. Pedig jó lett volna elbeszélgetni a Központi Vezetőség tagjaival is... Ha legalább egyszer meghallgattak volna, mi fáj nekem. Mindez, ami történt, a gerinctelenek, a karrieristák malmára hajtotta a vizet, halászhattak a zavarosban...Nagyon sokat köszönhetünk a XX. Kongresszusnak... Véleményem szerint erősödött a pártdemokrácia, jobban bízhatunk a párt erejében. Most már csak arra vigyázzanak a vezetők, hogy ez a bizalom tovább nőjön. A tagság ne csak végrehajtó legyen, mint sokszor a múltban volt, hanem tervező, kezdeményező is.

Újra a Magyar Dolgozók Pártjának tagja Kiss Árpád öntő és testvére. Amikor átvette tagsági könyvét, azt mondják, úgy fénylett a szeme, mintha tűzbe nézne. De a jogtalan sérelem érzése még nem hamvadt el. Hűséges tagja volt a pártnak mindig, megérdemelte volna, hogy becsületét, tagsági könyvét az az alapszervezet adja vissza neki, amely elvette tőle. Nem így történt. Pedig így lett volna igazságos és hasznos. Az alapszervezet tagjai is elgondolkozhattak volna akkor a történteken, akik öt esztendővel ezelőtt félelemből, megalkuvásból hallgattak, levonhatták volna a tanulságot: milyen következményekkel jár az, ha letérünk a lenini útról, megsértjük a pártdemokráciát, beleszédülünk a személyi kultusz bűvöletébe. Szemlátomást örül Kiss Árpád annak, hogy a sajtón keresztül a nagy nyilvánosság is megtudja: sohasem vétett a párt ellen.

- Az Esti Budapest fővárosi lap. Ha a Szabad Népben jelenne meg a cikk, Magyaróvárra is könnyebben eljutna ügyem tisztázásának híre... - magyarázza. - De így is jól esik, hogy felkerestek, megkérdeztek - mondja megnyugodva, s a munkájára tereli a szót. A gyárra, a tervre. Hány tonna vasat öntenek, majd finomfalú gépekről beszél.